Forrás: HETEK

HETEK – Országos Közéleti Hetilap | IX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM | 2005. ÁPRILIS 15.

Újabb zavargások a jeruzsálemi Templom-hegy körül

A tiltott szenthely

Grüll Tibor, Jeruzsálem

Vasárnap Jeruzsálem Óvárosában hatalmas rendőri készültség várta azt a néhány tucat izraeli tüntetőt, akik rohammal akarták elfoglalni a Templom-hegyet. Bármily furcsa, de a nem mindennapi demonstráció célja belpolitikai jellegű: így akarták felhívni a figyelmet a Gázából erőszakkal kitelepítettek tarthatatlan helyzetére. Félő azonban, hogy a Gus Katif-i telepesek és szimpatizánsaik szelet vetnek és vihart aratnak: a Templom-hegyet jelenleg uraló iszlám szervezet máris több ezer arabot mozgósított a Harám as-Sarífra (Nemes Szentély: a hegy arab elnevezése), a terrorszervezetek pedig újabb robbantásokkal és általános felkeléssel fenyegetőznek.

Zsidó fiatalok az al-Aksza mecset bejáratánál imádkoznak. Továbblépnének

David Haivri a vezetője annak az eddig jószerével ismeretlen, “Revava” névre hallgató szervezetnek, amely vasárnapra több ezer tüntetőt remélt mozgósítani a zsidó vallás legszentebb helyének tartott Templom-hegy elfoglalására. Az akció helyszínén alig ötvenen jelentek meg, ezek közül a rendőrség harmincat azon nyomban őrizetbe is vett. “Ez a Közel-Kelet legérzékenyebb helye – nyilatkozta Gideon Ezra, az Izrael belbiztonságáért felelős miniszter a helyszín közelében, a Siratófalnál -, így mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy megelőzzük a provokációkat.” Ilan Franco, Jeruzsálem rendőrfőnöke már napokkal ezelőtt tárgyalt a mecseteket felügyelő muszlim vallási szervezet, a Waqf vezetőivel arról, hogy az izraeli szervek mindent megtesznek a Templom-hegyre történő tömeges zsidó zarándoklat megelőzésére. Ennek ellenére az Óvárosban kisebb zavargások voltak, melynek során palesztin fiatalok kővel dobálták a barikádok mögött álló izraeli rendőröket, hármójuknak könnyebb sérülést okozva. Vasárnap reggel a kordon ellenére sikerült feljutnia a Mecsetek Terére Hasszán Juszef sejknek, a Hamasz ciszjordániai vezetőjének, ahonnan az al-Dzsazíra televízión keresztül egyenes adásban hívta fel az arab világot, hogy védjék meg az iszlám szent helyeit a zsidóktól. Csakhogy az iszlám harmadik legszentebb helyének tartott Harám as-Sarífra a zsidók a Biblia és saját történelmi múltjuk alapján is igényt tartanak. Ahogy azt egy chicagói jesivatanuló, Yosef Rabin fogalmazta a demonstráción: “Mi nem akarunk provokációt, mi csak a judaizmus legszentebb helyén akarunk imádkozni.”

Miközben a római csapatok ostromolták Jeruzsálemet, a “helyszínről tudósító” Josephus Flavius szerint Titus a következő beszédet intézte a zsidó felkelőkhöz: “Istentelen gazfickók, vajon nem ti húztatok-e korlátot a szentély körül? Vajon nem ti állítottátok-e fel benne azokat az oszlopokat, amelyeken görög és latin nyelven ott a vésett felírás, hogy senkinek sem szabad belépnie? És vajon nem mi engedtük-e meg nektek, hogy halállal büntessétek azt, aki megszegi a tilalmat, még akkor is, ha római?” És valóban: a Második Templom korának zsidó irodalmában rendszeresen feltűnik az “elválasztó korlát”, amely a nem zsidók számára megtiltotta a Szentélybe történő belépést. Josephus Flavius erről a következőket írja: “Ha az ember áthaladt a Templom udvarán, három könyök magas, művésziesen kidolgozott kőkorláthoz érkezett, amely a második templomudvart övezte. Ezen egyenlő távolságban oszlopok sorakoztak, amelyek részben görög, részben latin nyelven a szentség törvényét hirdették, vagyis hogy idegennek tilos a szentélybe lépnie.”

A “szentség törvényére” a Misna Kelim traktátusa is utal, amely a szentség fokozatait veszi számba kívülről befelé haladó sorrendben. Eszerint Izrael földjénél szentebb Jeruzsálem, Jeruzsálemnél szentebb a Templom-hegy, a Templom-hegynél szentebb a Templomkörzet, “mert sem bálványimádó, sem halott érintése miatt tisztátalan nem léphet be oda”. A bálványimádó ez esetben nem zsidót jelent. Ennek a tiltásnak és a kapcsolódó szankció betartásának szigorúságát egy ízben Pál apostolnak is volt alkalma megtapasztalni, mikor a Jeruzsálemben összegyűlt kis-ázsiai zsidók azzal vádolták, hogy “görögöket is hozott be a Templomba, és megfertőztette ezt a szent helyet”. A vádból természetesen egy szó sem volt igaz, de ha a római helyőrség parancsnoka nem figyel fel a kavarodásra, és nem lép közbe katonáival, Pált minden bizonnyal megkövezték volna (lásd Apostolok cselekedetei 21:27-29). Pál leveleiben is utal a templomi elválasztó korlátra, amikor Jézus Krisztusról kijelenti, hogy “Ő a mi békességünk, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Efeszosziakhoz írt levél 2:14). Zsidók és nem zsidók tehát egyaránt részesedhetnek Isten dicsőségéből és áldásaiból.

Szerencsés véletlennek köszönhetően előbb 1872-ben, majd 1936-ban került elő Jeruzsálemben a görög nyelvű templomi figyelmeztető táblák két példánya, az egyik teljesen ép, a másik töredékes állapotban. A tábla teljes szövege szó szerinti fordításban így hangzik: “Senki idegen nem léphet a Szentély körüli udvaron és falon belülre. Akit tetten érnek, csak magának köszönheti az érte járó halált.”

A Szentély körüli udvar a Templomtér többi részéhez képest magasabban helyezkedett el, ezt az elkülönített területet görögül trüfaktosznak, héberül szóregnek nevezték. Ennek bejáratainál görög és latin nyelvű feliratok figyelmeztettek arra, hogy idegenek csak halálbüntetés terhe alatt léphetnek beljebb. A betűket a jobb láthatóság kedvéért vörös színnel is kifestették.

Elias Bickerman kitűnő elemzése szerint a nem zsidó származásúak (a felirat szövegében: allogenész) kitiltását az indokolta, hogy Izrael mint nemzet volt az Úrnak szentelve: “És lesztek ti nékem papok birodalma, és szent nép” (Mózes második könyve 19:6), akik ha betartották a Törvény parancsait, beléphettek Isten szent jelenlétébe. De vajon megsértődhettek-e ezen a tiltáson a pogányok? Aligha. A görögöket és rómaiakat azért sem lephette meg ez a tiltás, mivel az áldozatok bemutatásában rendszerint csak annak a városnak a polgárai vehettek részt, amelyhez a szentély tartozott, illetve az ő templomi szabályzataikban is mindenféle furcsábbnál furcsább kikötések szerepeltek. A tiltásnak igazából az a része számíthatott újdonságnak, amely a “más nemzethez tartozó”-kat rekesztette a falon kívülre. (A görögöknél az áldozat bemutatása polgárjoghoz, és nem nemzetiségi hovatartozáshoz kötődött.) Ugyancsak furcsának hathatott, hogy a törvény megszegéséért járó büntetést nem Istenre bízták, hanem a zsidó törvényhatóságra, amely pallosjoggal rendelkezett. Ennek megértéséhez azonban tudnunk kell, hogy az ókorban a szentségsértés (sacrilegium) valamennyi kultúrában főbenjáró bűnnek minősült, ugyanis az istenség megsértése az egész közösségre vonhatta annak haragját. Nem is egy olyan esetről tudunk a görög történelemből is, amikor például egy misztériumvallás titkainak felfedéséért azonnal meglincseltek valakit. Ebben a törvényben még a jogrendszerükre büszke rómaiak sem találtak kivetnivalót.

Kétezer év múlva

Tegyük fel, hogy valaki a távoli jövőben megtalálja azt a táblát, amely most, 2005-ben e szavakkal figyelmezteti a Templom-hegyre látogatókat: “Figyelmeztető felhívás! A Tóra szerint mindenkinek tilos a belépés a Templom-hegy területére, annak szentsége miatt. Az izraeli főrabbinátus.” Ha mármost jövőbeli történészünk e két feliratot – amely kétezer év távolságból ugyanarról a helyről került elő, és ugyanarra az épületre, illetve helyre vonatkozik – össze akarja vetni egymással, bizonyára jó darabig fog töprengeni a megoldáson. Hogyan lehetséges az, hogy először a nem zsidóknak volt tilos a belépés a Templom-hegyre, azután (elvben) mindenkinek, így a zsidóknak is? Jövőbeli történészünk bizonyára nem is találja meg mindaddig a rejtély kulcsát, míg részletekbe menően nem tanulmányozza a Templom-hegy egész történetét: a salamoni Első Szentélytől a zorobábeli Második Szentélyen keresztül egészen annak lerombolásáig, majd azon túl a bizánci, perzsa, arab, frank, török és angol hódítás csaknem kétezer évét, s még itt sem csapja be maga után a könyvtár ajtaját, hanem az Izrael Állam megalakulása (1948), a hatnapos háború (1967), valamint a különféle békeszerződések és nagyhatalmi megállapodások történetén is átrágja magát. De ha mindezzel végzett, akkor sem dőlhet hátra karosszékében: még aprólékosan át kell tanulmányoznia az Ó- és Újszövetséget, a rabbinikus irodalmat, valamint a Koránt és annak magyarázatait is, amelyek a zsidó, keresztény és muszlim hittudósok hivatkozási alapjául szolgálnak a kérdésben. Persze még ekkor sincs garancia arra, hogy megérti azt a paradoxont, amely e két tábla szövegében fogalmazódik meg.

De nézzük meg közelebbről, mit is tilt e tábla. “A Tóra szerint” – még ha a Tórát nemcsak szigorúan a mózesi törvénykönyvre értjük, hanem a héber Biblia többi részére is (Törvény, Próféták, Tekercsek), akkor sem találhatunk abban olyan kijelentést, amely mindenkinek megtiltaná a Templom-hegyre történő belépést. Igaz, a prófétáknál szerepel olyan kijelentés, mely szerint csak az igazaknak adatik meg a Jeruzsálembe való belépés joga, de ez nem a jelen helyzetre, hanem a jövőben megvalósuló messiási királyság idejére vonatkozik.

Tiltó feliratok – régen és most

Aryeh Deri, a “szélsőséges” nézeteiről ismert Sasz párt korábbi vezetője az izraeli hadsereg rádiójának adott minapi interjújában így magyarázza e tiltás lényegét: “Minden hívő zsidó napjában háromszor imádkozik a Templom újjáépítéséért. Mindannyian várjuk azt a napot, amikor újra felépül majd a Templom. De azt az Isten, és nem emberek fogják felépíteni. A Templom-hegy a legszentebb hely a földön a zsidók számára. Valójában annyira szent, hogy nem szabad belépnünk oda. Mi valamennyien tisztátalanok vagyunk, mivel valamennyien érintkeztünk halottakkal, és mivel nem rendelkezünk a vörös üsző hamvaival [egy vörös szőrű tehén hamvaival hintették meg a Templomba lépő tisztátalan egyéneket – a szerk.], nem tudjuk magunkat megtisztítani. Emiatt az összes vezető rabbi azon a véleményen van, hogy ki kell tiltani a zsidókat a Templom-hegyről, nehogy áthágjuk ezzel a Tóra parancsát, amely megtiltja a Templom körzetébe tisztátalan állapotban történő belépést. Ez a tilalom épp olyan szigorú, mint a Jóm Kippur megtartása.”

Az interjúban a szokásos haredi ideológia köszön vissza: a Szentélyt maga az Örökkévaló fogja felépíteni, nem emberek. Érdekes, hogy az ortodoxok éppen ezzel a mondattal utasították el a 19. század végén a cionista ideológiát, mondván, hogy “Izrael elűzötteit csak a Messiás hozhatja vissza”, vagyis csak ő építheti fel Izrael államát. Mindannyian tudjuk, hogy az ortodoxok ebben tévedtek. De Aryeh Deri magyarázatában az sem tűnik logikusnak, hogy a Templom-hegy mai állapotában miért szent? A Biblia prófétikus könyvei szerint “pogányok tapossák” a Szentély helyét, vagyis rituálisan tisztátalanná teszik azt, immár csaknem kétezer év óta.

A tiltás eredete

A Templom lerombolása (i. sz. 70) és a zsidók Jeruzsálemből való teljes kitiltása (i. sz. 135) után elhomályosodott annak emléke, hogy hol állt pontosan a Templom. A buzgó rabbik most azért akarnak egyetemlegesen mindenkit kitiltani az egész Templom-hegyről, nehogy illetéktelenek a korábbi Szentélyépület valamely, idegenek és tisztátalan állapotúak számára tiltott részének helyére lépjenek. A szentség fokozatai szerint növekvő sorrendben ezek a következő helyek voltak: a Nők udvara, az Izraeliták udvara, a Papok udvara, az Előcsarnok (Ulám), a Szenthely (Héchál), és a Szentek Szentje (Debír). Az utóbbiba, amely egy körülbelül 10 x 10 méteres kocka alakú helyiség volt, a zsidó főpap is csak évente egyszer, az Engesztelés napján (Jóm Kippur) léphetett be, meghatározott tisztulási szertartások után.

A rabbik ugyanakkor néhány évvel ezelőtt életbe léptettek bizonyos feloldó intézkedéseket, mivel érvelésük szerint “azt ugyan nem tudjuk pontosan, hol volt a Templom, de azt igen, hogy hol nem” – ezért a zsidó és nem zsidó turistáknak (zarándokoknak) engedélyezték a Templomhegy meglátogatását. A 2000-ben kirobbant úgynevezett “második intifáda” [palesztin felkelés – a szerk.] előtt még a hadsereg egyes csoportjait is felengedték az al-Aksza és a Sziklamecset közötti területre, és az év szeptemberében Ariel Saron – akkor még az ellenzék vezetőjeként – szintén felkereste a helyszínt. A Templom-hegyet másfél éve újra megnyitották a nagyközönség előtt, amikor is nem muszlim turisták a reggeli és délelőtti órákban nyugodtan felkereshették a Hegyet. Ennek a korszaknak egy darabig megint vége – hangzanak el pesszimista jóslatok Izraelben.

Miért kellett hát kiszögezni ezt a tiltó táblát a Templom-hegy bejáratára? A Törvényben expressis verbis sehol nem szereplő tilalomra egyértelműen politikai okokból volt és van szükség. A Templom-hegy a zsidók számára valóban az egyetlen “szent hely”, amelyet maga az Örökkévaló szentelt meg dicsőségének jelenlétével. Egyetlen más helyen épített templom (például Oniás főpap “rivális” temploma az egyiptomi Leontopoliszban, amely az i. e. 2. századtól i. sz. 70-ig állt fenn) vagy zsinagóga sem dicsekedhetett azzal, hogy a sechína jelenléte szentelte volna fel, csakis a jeruzsálemi Templom. A rabbinikus irodalomban ugyan szó esik arról, hogy a sechína eltávozott a Szentélyből még annak lerombolása előtt, majd pedig követte a zsidókat a szétszóratásba. De ez nem jelentette újabb “lakóhelyek” kiválasztását Isten számára: Ogyessza vagy New York, London vagy Budapest sohasem vált “új Jeruzsálemmé” a diaszpórai zsidóság számára, legfeljebb szimbolikus értelemben és átmeneti időre.

Március végén a Templom-hegyet körülvevő fal javításán dolgozó egyiptomi és jordán munkások közül valaki egy “Allah” feliratot vésett az ősi kövekre az északi, a Damaszkusz-kapu felé eső falszakaszon.

A mintegy félméteres felirat az izraeli hatóságok szerint szándékos rongálás, ám az eltávolítására lapzártánkig nem került sor.

A bibliai próféciák azonban egyértelműen kijelentik, hogy “Izrael elszórtjainak” összegyűjtetése után a Harmadik Templom újra fel fog épülni. Ahogy Aryeh Deri is utalt rá: ez valamennyi hívő zsidó ember számára soha el nem múló remény volt és marad. Lehet, hogy a jelenlegi világpolitikai helyzetben ez a prófécia csak egy-két kisebb szélsőséges csoport számára tűnik aktuálisnak, ám ez a helyzet könnyen meg is változhat – s akkor félreteszik majd a mostani tiltást, és újra előveszik a kétezer éves táblát: “Senki idegen nem léphet a szentély körüli udvaron és falon belülre.” (a szerző történész)

Copyright Š HETEK. Minden jog fenntartva.

Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] Internet szolgáltatónk a TisztaNet

Hirdetési tarifatáblázat a Hetek nyomtatott változatához

Comments are closed.