Forrás: MNO

A brit sajtó már a hétvégén egy olyan egyházfőt méltatott, aki, mint arra az Observer is rámutatott, “rendkívüli képességekkel rendelkezett ahhoz, hogy Krisztus üzenetének emberi dimenzióit közvetítse”.

A nemzetközi sajtó minden orgánuma nagy teret szentelt II. János Pál pápa emlékének, egyöntetűen egy “történelmi” egyházfőként méltatva a Szentatyát. Több lap ugyanakkor szembeállítja politikai nyitottságát és szigorúan konzervatív erkölcsfilozófiáját – olvasható a Le Monde lapszemléjében.

Olaszországban a sajtó bensőséges hangon, tisztelettel emlékezik meg az egyházfőről, akit Róma sajátjaként búcsúztat. “Ciao papa Karol” – búcsúzik a La Sicilia, a La Repubblica pedig egy szintén bizalmas Adieu Wojtylával. A Corriere della Sera méltatja a pápát, “aki megváltoztatta a világot”, s még az olasz sportlapok is címlapot, gyakran külön kiadást szenteltek ennek az egyáltalán nem sport témának.

A konzervatív La Stampa beszámol a hétfőn Rómába igyekvő “hívek millióiról, akik végső búcsúra jöttek”, míg a La Repubblica a dalai lámának az elhunyt pápáról szóló elemzését közli első oldalán.

Franciaországban, ahol a pápa szombat esti halálát követően, vasárnap csak két napilap került utcára, a Le Parisien rámutatott: II. János Pál az időn átívelő tiszta értékek védelmezője volt, akivel az Egyház morális erővé, megkerülhetetlen küzdőféllé vált. A Le Journal du dimanche így tolmácsolja a pápa “publikussá” vált haldoklásának üzenetét: “Ne féljetek! A világban a szenvedés és a halál is az élet része!”

A hétfői francia sajtó valamennyi orgánuma egyetért abban, hogy a szombaton elhunyt egyházfő “a kivételek pápája” volt, de a lapok megosztottak az egyházfő szellemi örökségét illetően. Az Európában egyedülálló módon hangsúlyozottan “laikus” ország lapjai elismerik az egyházfő megingathatatlanságát, egyes lapok viszont “a zavarosság, hűhó parfümjéről” cikkeznek, mely szerintük körüllengte munkásságát. A baloldali-liberális Liberation “vaspápáról, sztár pápáról” ír, kárhoztatva Karol Wojtyla “reakciós dogmatizmusát”, merev erkölcsi szemléletét, mellyel elítélte a homoszexualitást.

A katolikus La Croix külön kiadványt publikált, melyben éppen a pápa következetes erkölcsiségét méltatják. A Le Figaro húszoldalas mellékletben tiszteleg a pápa emléke előtt, hasonlóan a Le Parisien és a France-Soir című lapokhoz. Utóbbi fotót közöl a Vatikánban felravatalozott Szentatyáról, föltéve a kérdést: “És most?”, elemzésében a “II. János Pál pápa utáni egyház” alternatíváit kutatva. A France-Soir szerint a legfontosabb kérdés, hogy az új pápa a most elhunyt Szentatya által megnyitott új korszakot folytatja-e tovább, vagy visszatér a múlthoz.

A brit sajtó már a hétvégén egy olyan egyházfőt méltatott, aki, mint arra az Observer is rámutatott, “rendkívüli képességekkel rendelkezett ahhoz, hogy Krisztus üzenetének emberi dimenzióit közvetítse”. Az Indenpendent on Sunday című lap ugyanakkor úgy vélte: az egyházának keményen meg kellett fizetnie, amiért a pápa következetesen ellenállt “a változásoknak”. (Mint ismeretes, II. János Pál következetesen visszautasította a papi nőtlenség egyházon belüli eltörlését, és többek közt ellenezte az abortuszt – a szerk.)

A hétfői lapok Nagy-Britanniában szintén ellentmondásos képet festenek az általuk egyaránt a katolikus egyház egyik legnagyobb főpapjaként emlegetett pápáról. A baloldali Guardian vezércikkében aláhúzza: II. János Pál hatása túlmutat saját életén, és nyomot hagy a jövő katolikus egyházán. A lap kiemeli: Karol Wojtyla az utazás és a tömegkommunikáció lehetőségeit kihasználva új jelentést adott a mindenkori egyházfői címnek.

Lengyelországban, II. János Pál szülőhazájában az újságok, melyek nem jelennek meg vasárnap, most rendkívüli kiadásokkal támasztották alá a szombat este meghirdetett országos gyász súlyát. “Visszatért Istenhez” – írta címlapján a nagy példányszámú Fakt című újság, hangot adva a lengyelek kérésének, hogy a pápa szívét Lengyelországban temessék el. “Legszebb relikviánk és legféltettebben őrzött kincsünk lenne” – írja a lap.

Spanyolországban az újságok megemlékeznek “a pápáról, aki megváltoztatta a XX. század történelmét, és erős kézzel kormányozta Szent Péter bárkáját”, mint azt az El Mundo megírta. A katolikus ABC méltatja “a karizmatikus főpapot, aki éppúgy bocsánatot kért a Vatikán történelmi hibáiért, a rabszolgaságért, az inkvizícióért, mint a Holokausztért, a keresztes hadjáratokért és a tudományos tévedésekért”.

A portugál Diario is rámutat, milyen jó érzékkel használta ki a pápa a tömegkommunikáció, a televízió hatalmát, míg Horvátországban a független, s igen katolikus balkáni ország “szerelmeseként” emlékeztek a pápáról, aki az ország 1991-es függetlenné válása óta három alkalommal látogatta meg őket. “A horvátok imádták a pápát, és a pápa megváltoztatta Horvátországot” – írja a Jutarnji List különkiadásában.

A világ lapjai közül számos afrikai újság, így a kenyai The Standard is megemlékezik a katolikus egyházfőről, aki egyébként Kenyában is, melynek egynegyede katolikus, három alkalommal járt.

A közel-keleten számos újság első oldalán jelentette ugyan a pápa halálát, de anélkül, hogy kommentárt fűztek volna az eseményhez – bár említésre került az egyházfő palesztin népet támogató álláspontja. Az al-Dzsazíra és az al-Arabíja, a két legnagyobb arab televízió majdnem folyamatosan tudósított a pápa agóniájáról és haláláról, míg az egyiptomi köztévé vasárnap összeállítást sugárzott II. János Pálról. Az adásban kiemelték a pápa békéért tett erőfeszítéseit, különös tekintettel a közel-keletre, ahol több látogatást tett a Szentföldön, Egyiptomban és Szíriában.

Németország: viták a “hatalmas örökségről”

A Süddeutsche Zeitung című lapban a lengyel újságíró, Adam Krzeminski A mi nagy fehér atyánk címmel méltatja a pápa érdemeit, aki nélkül elképzelhetetlen lenne a mai Lengyelország. Ugyanakkor megjegyzi, hogy Karol Wojtyla hatalmas örökségét aláássa a lengyel valóság, hiszen a mai egyházban kemény viták zajlanak. Miközben a világra nyitott krakkói katolikusok lapja, a Tygodnik Powszechny – ahol ifjú korában a pápa is publikált – háttérbe szorult, a nacionalista és idegenellenes Radio Maryja az Európa-ellenes erők szócsövévé vált – véli a baloldali müncheni orgánum publicistája .

A Frankfurter Rundschauban Markus Brauck A szél, amelyik az egyházból kifelé fúj címmel von mérleget II. János Pál egyházi politikai tevékenységéről. Karol Wojtyla gondoskodott arról, hogy az egyház CDU-sodjon – véli az SPD-közeli frankfurti lap -, legalábbis úgy nézzen ki, mint a kereszténydemokrata unió Helmut Kohl idejében. A főnök megmondja, hogy mi az irány. Aki másként szeretné csinálni, annak az élre kell állnia. Maradva az ablak-hasonlatnál, II. János Pál gondoskodott arról, hogy a kor szele ne az egyházba befelé fújjon, hanem onnan kifelé áradjon. Az egyháznak egyetlen hangon kellett beszélnie, hogy befolyásra tegyen szert. Karol Wojtylából egy kiváló frakcióvezető lett volna – olvasható a baloldali orgánumban..

Isolde Charim a Die Tageszeitungban A performansz sikerült, a pápa halott című írásában úgy véli II. János Pál sohasem volt annyira pápa, mint szenvedésében és halálában. Ez volt a csúcspontja a hivatali kötelesség teljesítésének – sohasem tudta oly hitelessé tenni Krisztus szenvedését. Sikerült neki az egyház önképét és a róla kialakított külső perspektívát ismét összhangba hoznia. Gyakran leírták róla, hogy a pápa egy rendkívül politikus alkat. De hogyan lehet a pápa ma, amikor valódi hatalommal nem rendelkezik (legalább is állami és katonai értelemben) politikailag eredményes? Jelenlétén keresztül. S ebben a pápa mester volt – írja a radikális baloldali lap.

A történész Wlodzimierz Borodziej szerint már a Szolidaritás első krónikásai, Timothy Garton Ash és Jerzy Holzer egyetértettek abban, hogy 1980 nyara nem képzelhető el 1979 júniusa, a pápa látogatása nélkül – derül ki a Neue Zürcher Zeitung cikkéből. A konzervatív svájci lap rámutat: a lengyelek – akik 1980 őszéig, amíg a Szolidaritás 10 millió tagjával az ország legnagyobb szervezetévé vált – megtapasztalták, hogy a rendszer miatti elkeseredettségük, csalódottságuk nem egyedi élmény, hanem honfitársaik többsége osztja ezt a véleményt. A nyugalom, az öntudat és a fegyelmezettség, amivel 1980 nyarán a munkások szembeszálltak a pártfunkcionáriusokkal szintén aligha képzelhető el az 1979 júniusában sorra került pápai látogatás nélkül, mely megerősítette a gerincüket.

Dorota Maslowska Most tudom igazán mi a történelem címmel búcsúztatja II. János Pált a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. A konzervatív német napilapban a 22 éves lengyel írónő többek közt rámutat: a popkultúra üressége teljesen védtelen e halállal szemben. Hiszen nem készült fel arra, hogy valamit elfogadjon abból, ami valóságban történik. A pápa halála, gyengesége esztétikai sokk annak a világnak, melyben a média a testet pusztán egy csomagolássá redukálja, az ember nevű áru csomagolásává, melynek ezért fiatalnak, dinamikusnak, napbarnítottnak és egészségesnek kell lennie, különben nem talál vevőt. Mekkora ellentétben állt ezzel a szemlélettel II. János Pál – a meggörnyedt, a törékeny és szellemében mégis éber pápa – áll a cikkben.

A német Tagesspiegel úgy véli: halálával befejeződik az egyik leghosszabb pápaság időszaka, amely éppúgy bővelkedett eredményekben és harcokban, mint a kereszténység elmúlt két évezrede.

Ausztriában a lapok, mint ezt a befolyásos Kronen Zeitung is megírta, egy olyan “forradalmárt” búcsúztatnak, aki “megváltoztatta a világ arculatát”. A lap szerint ugyanakkor a pápa nem vállalt nyílt küzdelmet a “brutális és globális kapitalizmussal szemben”.

Paul Kreiner Isten bizalmasaként a világ átalakítója címmel méltatja a pápát a Die Presse hasábjain. A konzervatív osztrák lap is hangsúlyozza: az egyház történelmi tévedéseiért elsőként fejezte ki sajnálatát II. János Pál. Miközben elődei a hivatal súlya alatt összeomlottak, addig ő személyes gyengeséget sohasem mutatott. Erős pápaként árulásnak tekintette a gyengeséget: a hivatás és Krisztus elárulásának.

Comments are closed.