Forrás: Magyar HírlapEurópának Blair a jó
Magyarországnak is az az érdeke, hogy a bővítés mellett elkötelezett s az új tagállamok munkavállalóinak jogaiért kiálló Blair maradjon a kormányfői székben.
urópa számos országában mind nagyobb aggodalommal szemlélik, amint Tony Blair és a Munkáspárt hibát hibára halmozva, a konzervatívok populista szlogenjeinek bedőlve bukdácsol a májusi általános választások felé. Ez néhány hónapja szinte biztosra vehető volt, az elmúlt hetekben azonban a toryk és a Labour közötti különbség minimálisra csökkent, s a választások eredménye egyre kiszámíthatatlanabbá válik.
Február végére a korábbi kilenc százalékpontos Labour vezetés 2-3 pontra olvadt. A különféle kutatások ugyan másként magyarázzák a csökkenést, ám a tendencia nyilvánvaló. A Mori közvéleménykutató cég azt találta, hogy a Munkáspárt támogatottsága csökkent. A Financial Times számára készült felmérés azt mutatta, hogy a konzervatívok támogatottsága a Liberális Demokraták kárára nőtt.
Igaz, a brit egyéni körzetes választási rendszer sajátosságai miatt a Labour akár akkor is győzhet, ha az összes leadott szavazatból kevesebbet szerez meg, mint a toryk. Ekkor azonban vészesen elolvadhat mai több mint százhatvan fős kormánypárti többsége az alsóházban. Ahhoz, hogy a toryk tényleges kormányzó többséget szerezzenek, a kutatók szerint vagy kilencpontos előnyre kellene szert tenniük a felmérésekben.
A mind a két kutatásból levonható következtetés azonban súlyos veszélyekre hívja fel a figyelmet, különösen ha beigazolódnak egyes elemzők figyelmeztetései arról, hogy a szavazók ezúttal kevésbé lesznek hajlandók a taktikai szavazásra. Az előző két parlamenti választáson ugyanis a munkáspárti és a liberális szavazók jelentős része hajlandó volt voksát arra a jelöltre adni, amelyiknek nagyobb esélye volt a toryk legyőzésére. Most azonban a liberálisok erősen iraki háború ellenes politikát folytatnak, s támogatóik kevésbé valószínű, hogy átszavazzanak egy a háborúra igent mondó Labour-jelöltre. Ugyanakkor a munkáspárti szavazók jelentős része is ellenzi a háborút, s ezek egy része átmehet a liberálisokhoz. Ez pedig éppen elég lehet ahhoz, hogy a toryk nevető harmadikként megszerezzenek számos választási körzetet.
Tony Blairnek a terrorizmus elleni küzdelem jegyében erőltetett olyan javaslatai, mint például, hogy a terrorizmus gyanújába keveredett polgárok ne élhessenek a védelemhez való alkotmányos jogukkal, és hogy a bíróságoktól a kormány felügyelete alá kerüljenek a vizsgálatok, még inkább elidegenítik a Munkáspárttól a liberális szavazókat.
Ehhez jön még, hogy Tony Blair elvesztette varázsát. Ugyan tavaly óta javult egy picit a népszerűsége, a szavahihetőségébe vetett hit nem tért vissza. Ráadásul a brit katonák brutalitásáról szóló hírek, valamint a napokban napvilágra került információk arról, hogy Blair megpróbálta befolyásolni a legfőbb ügyészt a háborúról kialakítandó álláspontjában, szintén napirenden tartják az iraki kérdést. Igaz, ebből a háborút szintén megszavazó toryk közvetlenül kevésbé profitálnak, de azáltal esetleg igen, hogy a Labour-szavazók egy jó része inkább el sem megy szavazni. Ezt sokan megtették az európai és helyhatósági választások idején tavaly. Persze a toryktól viszont az új radikális, háborúellenes és szintén euroszkeptikus pártok vihetnek el szavazókat, mint a Respect és a UK Independence.
Szintén a Labourt gyengíti a Blair és pénzügyminisztere, Gordon Brown közötti belső hatalmi harc. „Jól időzített” volt a David Blunckett belügyminiszter lemondásához vezető vízumbotrány, illetve Ken Livingstone londoni polgármester zsidózó ámokfutása is.
A Labour egyre többet enged a konzervatívok populista szólamainak is. A konzervatívok ugyanis, meglovagolva az Európa-szerte jellemző, a bevándorlóktól való irreális félelmeket, a menekült- és bevándorláspolitika radikális szigorítását javasolták. A Labour pedig kontrázott ezekre, amikor maga is a munkavállalási engedélyek kiadási rendszerének átalakítását, kvótákat és a bevándorlók különleges egészségügyi ellenőrzését emlegette.
A Labournek pedig most a jól teljesítő gazdaságra koncentrálva leginkább saját szavazóbázisának mozgósítására kellene törekednie. A szoros közvélemény-kutatási eredmények ebben valamelyest segíthetnek, hiszen a toryk esetleges visszatérésétől tartó szavazók könnyebben az urnákhoz szólíthatók.
Európa pedig szurkolva figyel. Nagy-Britannián múlhat ugyanis az EU alkotmányának ratifikációja. Az eruroszkeptikus közvélemény átfordítására az alkotmányt egyértelműen támogató Blair csak meggyőző választási sikerrel maga mögött lehet képes. Különösen hogy a többi párt közül ebben egyedül a liberálisok segítségére számíthat. Egy erős kormányfőre az európai ügyek vitelében is szükség lesz, amikor júliusban Nagy-Britannia veszi át fél évre az EU elnöki teendőit.
De Magyarországnak is az az érdeke, hogy a bővítés mellett elkötelezett s az új tagállamok munkavállalóinak jogaiért kiálló Blair maradjon a kormányfői székben. Blair szoros kapcsolatokat ápol nemcsak természetes szövetségesével, a szocialista párttal, de jó személyes viszonyban van Orbán Viktorral is. S a Fidesz talán hallgatna is rá, ha azt kérné tőlük, amit nemrég lapunknak nyilatkozva Európa-ügyi minisztere, Dennis MacShane is kért: próbálják elmagyarázni a brit konzervatívoknak, miért is van szüksége az uniónak erre az alkotmányra, s miért nem kell a kelet-közép-európai munkavállalóktól rettegnie a szigetországnak.
Rockenbauer Nóra munkatárs
©
