Forrás: OrigoBBC lapszemle – 2005. március 1.
2005. március 1., kedd, 8:56
Az európai lapok nagy része olyan nemzetközi eseményekre összpontosít, mint az iraki merénylet és a libanoni kormány lemondása
A londoni Independent szinte teljes címlapját egy hatalmas vértócsa fényképe teríti be. A szalagcím: Vérfürdő Irakban, 115 halott, 132 sebesült. Majdnem pontosan egy hónappal az iraki választások után történt a hillai robbantás. A célpont egy csoportnyi fiatal volt, akik sorban álltak egy rendelő előtt, hogy megkapják munka-alkalmassági igazolásaikat. Miután az összeégett, megfeketedett testeket eltávolították, az utcát továbbra is testrészek borították. Azoké, akiket széttépett a bomba. „Hogy teheti ezt bárki is élő emberekkel?” – fordult az Independent bagdadi tudósítóihoz egy sokkolt férfi. A robbanás ereje a pokolgépet szállító autó darabjait berepítette a közeli, nyüzsgő zöldségpiacra. Pár perccel a merénylet után nem maradt más a bazárból, mint néhány láda paradicsom és leszakadt végtagok. A hillai kórház előtt a hírekre váró tömeg hangosan imádkozott. Az áldozatok nagyobb része munkára jelentkezett az iraki karhatalmi erőknél – mint az Independent megállapítja, az ország lakosságának több mint fele munkanélküli, és olyan kétségbeejtő a helyzet, hogy az emberek gyakorlatilag bármilyen kockázatot hajlandóak vállalni egy stabil munkahelyért.
Muhszin Hadi, egy 29 éves iraki könnyebb sérüléssel került ki a pokoli helyzetből: „Szerencsém volt -idézi a lap a fiatalembert, akinek a lába tört el, – utolsó voltam a sorban, amikor a robbanás történt. Kitört a pánik, a menekülő emberek rám léptek. Elvesztettem az eszméletemet, a kórházban tértem magamhoz”.
Hillah egy szegényes város az Eufrátesz partján, Bagdadtól 100 mérföldnyire délre. A lakosság 70 százaléka siíta, 30 százaléka szunnita, de mindig jó volt a kapcsolat a két közösség között. Ugyanakkor nem messze innen, a falvakban komoly szunnita ellenállás tapasztalható. Az öngyilkos merénylők, akiket vahabbitáknak vagy szalafitáknak tartanak errefelé, a szunnita iszlám szélsőséges követői, akik a siítákat az amerikaiakkal együttműködő hitetleneknek tartják. A siíta vezetők egyelőre visszafogottságra intenek a lázadókkal szemben, de a türelmük fogytán van. A kormány választás előtt áll: Az erőszakcselekmények miatt egyre nehezebb lemondania az amerikai csapatok jelenlétéről, de pontosan ez, vagyis a megszállók jelenléte az, ami további támadásokat provokálhat.
A német Berliner Zeitung szerint a hillai robbantás világossá tette, hogy Irakban polgárháború folyik. „A támadás mind körülményeit, mind az áldozatok számát illetően a szörnyűségek eddigi tetőpontja” – írja a lap. A cikk szerzője úgy véli, teljes a patthelyzet. „A nép azt hitte, a választás már az első lépés volt a normalizáció útján, de Irak most pontosan azt a testvérgyilkos háborút folytatja, amelytől sokan tartottak” – fejezi be érvelését a Berliner Zeitung.
A Die Welt vitatja ezt az álláspontot. A lap rámutat, hogy az irakiak tömeges megjelenése a voksoláson éppen azt bizonyította, hogy az emberek a békében és stabilitásban érdekeltek. „A terroristáknak pedig, – folytatja a Die Welt,- nem sikerült elérniük céljukat: sem kiüldözni az amerikaiakat, sem polgárháborúba sodorni az országot.
A londoni Daily Telegraph a bejrúti eseményeket méltatja: A nép hatalma megdöntötte a kormányt, olvasható a címlapon. A cikk meglepetésként értékeli a Szíria-barát kormány gyors lemondását. A Daily Telegraph szerint az eddig a Közel-Keleten nem látott tiltakozóakció, a 25 ezres tömeg felvonulása a parlament elé a politikai nyitottság új korszakának hajnalát jelenti az arab világban.
Ezt az álláspontot támogatja a genfi La Tribune is. A lap vezércikke szerint „Az utóbbi napok tömegtüntetései nemcsak a fiatalabb nemzedék gondolkodásmódjának változásáról szól, vagy a szíriaiak miatt érzett növekvő türelmetlenségről és elkeseredésről, hanem a megszálló hatalom gyengüléséről is, amely már nem tudja terrorizálni az eddig kezelhetőnek bizonyult lakosságot”.
A francia Liberation szintén Libanonra koncentrál: A lap komoly kísértést érez, hogy a bejrúti eseményeket a libanoniak „békés intifádájának” nevezze, és a kormány lemondását az úgymond demokratikus fertőzés dominó-elvének tartsa. A Liberation az iraki és palesztin választásokra, valamint az izraeli-palesztin tűzszünetre hivatkozva azt a kérdést teszi fel, vajon mindez George Busht igazolja-e, és valóban az iraki háború kiváltotta „szabadság szele” söpört végig a térségen. A francia lap óv az ideológiai meggyőződés táplálta végletekig leegyszerűsített vízióktól.
A Financial Times a libanoni események által kiváltott amerikai reakcióra helyezi a hangsúlyt. Mint a londoni gazdasági lap írja, magas rangú washingtoni külügyminisztériumi illetékesek a tüntetést a 2003-as grúziai „rózsaszín” és a 2004-es ukrán „narancssárga” forradalomhoz hasonlították. A bejrúti események leírására már új elnevezés is született: a „cédrus forradalma”.
(BBC)
