Forrás: Népszava

Népszava Napilap 2005. február 28. hétfő

Multikulti vagy faji Armageddon

Nemrég a bíróság ötéves börtönbüntetésre ítélte a ‘zámolyi romák szószólójaként ismertté vált’ Krasznai Józsefet. Mégpedig fiatalkorú megrontása, személyi szabadság megsértése és választási csalás okán. A legnagyobb ellenzéki párt félhivatalos napilapja nem is hagyta ki a ziccert, gúnyos jegyzetben emlékeztetve rá a Franciaországnak a Krasznai vezette romák befogadásáért köszönetet mondó véleményformálókat, hogy illene bocsánatot kérniük. Tény, a néhány éve még a tévéhíradók sztárjává avanzsált férfiról mostanság leginkább a bűnügyi rovatban olvashatunk. Bár az ítélet nem jogerős, de hogy az előzetesben lévő vádlott nem felmentésért, csupán enyhítésért fellebbezett, bizonyítja, hogy ő sem bűnösségét, csupán annak mértékét vitatja. De nem Krasznai József személye érdekes itt, hanem az ügy maga. Ami immár széttéphetetlenül összekapcsolódott a Strasbourgban menedéket kapott csoport történetével. Előrebocsátom, az illető úrral és követőivel kapcsolatban nekem is voltak súlyos fenntartásaim, amivel aligha voltam egyedül. Krasznait még liberális jogvédő körökben is sokan csak etnobizniszben utazó konjunktúralovagnak tekintették. A jobboldalinak aligha nevezhető Bartus László azt írta a zámolyi menekültekről, hogy ‘a mellettük való kiállás lejáratja a cigányság jogos politikai küzdelmét a megkülönböztetés ellen.’ Ezt a megállapítást egy gyilkossági ügy teszi nyomatékossá, amelyben szintén a zámolyi csoport bizonyos tagjai voltak gyanúsítva. A kérdés az eset kapcsán nyilvánvalóan az, hogy elvi szempontból valóban szégyellniük kell-e magukat azoknak, akik köszönetet mondtak a francia államnak a romák befogadásáért. E sorok írójának válasza nemleges. És nem pusztán azért, mivel az ominózus köszönőlevél aláírásának időpontjában még egyik ügyben sem volt ítélet, de utóbbiban még eljárás sem. Hanem azért, mert az ezzel szemben érvelők jogi és morális álláspontja hamis. Akik most kárörvendőn törnek pálcát a levél írói fölött, azt mondják: a zámolyi roma menekültcsoport vezetője és bizonyos tagjai köztörvényes bűnözők, tehát franciaországi befogadásuk alaptalan volt. Csakhogy ez demokratikus platformon maradva nem igazolható. Egyrészt jogállamban nincs kollektív bűnösség. Amiatt, hogy valamely közösség irányítói vagy egyes tagjai bűnt közvettek el, nem okozható hátrány a többieknek, vagyis a csoport egészének. Másfelől – ez talán még fontosabb – attól, hogy valaki bűnöző, még ugyanúgy lehet fajüldöző diszkrimináció áldozata. Ha például egy zsidó a “30-as évek végének Németországában csekkhamisítással vagy betöréssel foglalkozott, emellett nyugodtan tarthatjuk rasszista megkülönböztetés áldozatának. A kriminális életmód nem jelenti azt, hogy az elkövetőnek továbbiakban nincsenek jogai. Mi több, ha valakit jogsértő cselekmény miatt elítélnek, de a vizsgálat során – származása miatt – megkínozzák, durva bánásmódot szenved el – az ugyanúgy elítélendő és teljesen jogos fellépni ellene. Ha úgy gondoljuk, a zámolyiak indokolatlanul kaptak menedékjogot, akkor azt nem abból kell levezetni, hogy egyesek közülük bűncselekményt követtek el. Hanem abból, hogy bizonyítjuk: nem volt reális okuk rá, hogy üldözéstől féljenek, kérelmük hamis információkon alapult, félrevezették az őket befogadó országot. Tény, hogy házukat ledózerolták, ők pedig életveszélyes fenyegetéseket kaptak. Ha azt kérdik, elég-e ez ahhoz, hogy több ember családostól elhagyja az országot, azt mondhatom, fogalmam sincs. Szerencsére nem kerültem ilyen helyzetbe és remélhetőleg nem is fogok. Amennyiben diktatúrából menekül valaki, ahol a hivatalos politika nyilvánít üldözendővé valamely etnikai, vallási, politikai vagy szexuális kisebbséget, a dolog egyszerű. Magyarországon viszont 2000-ben is demokrácia volt. Ha valaki úgy érzi, jogtalanság érte, először saját választott kormányának és parlamentjének szerveihez, és persze az igazságszolgáltatáshoz kell fordulnia. Nemzetközi fórumot akkor ildomos bevonni, ha már az összes hazai intézményt végigjártunk és minden lehetőséget kimerítettünk. Nem tudom, a zámolyi romák megtették-e a fentieket. Azt viszont biztos, hogy a menedékkérés bizonyos értelemben túlreagálás volt. Ha valaki – tudatlanságból, előítéletből – nem használja ki a demokratikus állam biztosította eszközrendszert, hanem a menekülést választja, akarata ellenére a rasszisták céljait szolgálja. Nem véletlen, hogy a magyar cigányság a lábával szavazott – és itthon maradt. Nem tudhatjuk, mik voltak a Strasbourgba emigrálók valódi motivációi. Támogatóik szerint az üldözés ténye, az ellenzők pedig úgy vélik, a diszkrimináció csak ürügy volt vagy nem is létezett. Az igazsághoz legközelebb valószínűleg azon magyarázat áll, mely szerint nem volt tiszta, egyértelmű indok, hanem több vágy, ok, motiváció keveredéséről beszélhetünk. Ott volt az előítélet miatti frusztráció, a fenyegetésektől való rettegés, és nyilván irracionális fóbiák, az etnobiznisz és etnoturizmus üzéreinek ígéretei, egyeseknél pedig a törvény kezétől való félelem. Voltak köztük bűnözők, konjunktúra-és szerencselovagok, megrettent, nyomorban élő becsületes emberek egyaránt. A cigány nagycsaládokban is létezik – akár Szicília vagy Korzika elmaradott vidékeinek lakói közt – a ‘hallgatás törvénye’. Legnagyobb bűn a klán tagja ellen vallani, ha gyilkosság a vád, akkor is. Aki ezzel szembeszegül, azt saját családja kiközösíti, a többség viszont nem fogadja be. A zámolyi ügy megelőzhető lett volna, ha az akkori kormány kinyújtja a kezét feléjük – elválasztva a jóhiszeműeket a lelkiismeretlen ügyeskedőktől – és kinyilvánítja, itt senkit nem fenyegethetnek büntetlenül származása miatt. Orbán Viktor pedig beiktat egy zámolyi látogatást. Persze ez akkora naivitás, hogy még én is, aki leírtam, csak nevetni tudok rajta. Orbán soha nem tett volna ilyent, persze nem azért, mert rasszista. A politikusokat a többség választja, ami komolyan előítéletes. És nem viseli el a valóságot. Az előítéletek mindkét oldalról úgy működnek, mint az igazgyöngy, csak fordítva. A gyöngy esetében a kagylóba valamilyen szennyeződés kerül, mire az ‘allergiás reakcióként’ termelni kezdi a gyöngyöt. Itt meg úgy van, hogy egy parányi igazságmagra rakódnak a hazugságok és tévhitek. És amiről kevesen ejtenek szót: a többségi prejudikációra válaszul (avagy vele párhuzamosan) létrejön a kisebbség többséggel szembeni ellenségképe és negatív sztereotípia-rendszere. A cigányság eddig nem adott szervezett reakciót az őt érő megkülönböztetésre. A felmérések szerint a múlt évtizedben a romák helyzete stagnál vagy romlik. 1993-ban a 15-74 év közötti romák 22 százalékának volt munkája, 2003-ban ez 21 százalék. Ezért a többségi és a sok esetben korrupt vagy inkompetens kisebbségi elit egyaránt felelős. Ha erre a mérhetetlen társadalmi nyomorra a romák választ adnak, az valószínűleg nem liberális reakció lesz. Hanem a ‘cigány Csurka’ roma fasizmusa. Ahogy az USA-ban. Ott Martin Luther King mérsékeltjeit a fehér többség előítéletei miatt elsöpörték az afroamerikai rasszisták. Az Iszlám Nemzet Malcolm X és Elijah Muhammad vezette utcai harcosai abban hittek, hogy ‘minden fehér ember ördög – egy gonosz fekete tudós teremtette őket és világuk el fog pusztulni az eljövendő faji Armageddon, a népek csatája során.’ Kérdés, megéri-e, hogy megvárjuk, amíg a magyar szkinhedek vívnak baseballütős, Molotov-koktélos párbajt az Iszlám Nemzet és a Fekete Párducok roma változatával. Demokratikus érzelmű polgár válasza erre csak tagadó lehet. Érdemes Los Angeles, Berlin, Párizs vagy London külvárosaiba is benézni, ahol bevándorlók és őslakosok bandái terrorizálják egymást. És a demokratikus állam tehetetlen, most fizeti a gyarmatosítás és rabszolgatartás örökségének árát. Mi ebből tanulva, ma még dönthetünk. Bár a történelem egyik jellemzője, hogy kevesen tanulnak belőle.

A szerző újságíró

Papp László Tamás

Ha valakit jogsértő cselekmény miatt elítélnek, de a vizsgálat során – származása miatt – megkínozzák, durva bánásmódot szenved el – az ugyanúgy elítélendő és teljesen jogos fellépni ellene.

Papp László Tamás

CopyRight Népszava

Comments are closed.