Forrás: NOL

Gázától a költségvetésig

Aczél Endre, 2005. február 22. 00:00

Az izraeli kormány visszavonhatatlan vasárnapi döntése, hogy tudniillik felszámolja a Gázai övezetben létesített zsidó telepeket (s további négy jelentéktelent Ciszjordániában) attól kap történelmi jelentőséget, hogy Izrael 1967 óta egyfolytában csak telepített, és soha, egyetlenegy esetben sem zsugorította jelenlétét a ‘történelmi’ (bibliai) jogon igényelt palesztin földeken. Most tehát divatja van annak, hogy Ariel Saron miniszterelnököt, aki hajdanán maga bátorította Izrael polgárait, hogy minél nagyobb számban telepedjenek le a megszállt területeken, Gorbacsovhoz hasonlítsák. Mármint abban az értelemben, hogy ez is, amaz is, lyukat vágott egy gáton, utat engedve az áradásnak. A hasonlat abból a derűlátó feltételezésből táplálkozik, hogy Izrael a ciszjordániai zsidó telepek túlnyomó többségét is fel fogja számolni majd – amiképp Gorbacsov reformjai is ‘végső soron’ szétbontották az impériumot.

Se filológiailag, se politikailag nem kívánnék elidőzni e tenyérbe mászó párhuzamon, de annyit talán helyes volna nyugtázni mégis, hogy a vasárnapi történelmi döntéssel egy időben Izrael módosította a közötte és Arab-Palesztina között épülő ‘védelmi fal’ útvonalát, miáltal formálisan is megtörtént a palesztin területek hat százalékának kisajátítása (három hatalmas zsidó telep betagosítása), az 1967-es határ átrajzolása s körülbelül tízezer arabnak a határ izraeli oldalára való kényszerű átcsoportosítása. A szám azért érdekes, mert (vö. népességcsere) a gázai zsidó települések megszüntetésével ennél kevesebb – nyolc és fél ezer – zsidó ember kerül ki a majdani palesztin fennhatóság alól, ráadásul családonként úgy ötvenmillió forintnyi kártalanítást (kifizetőhely: remélhetőleg Washington) élvezve. Az arabok egy fillért sem kapnak azért, hogy ők és földjeik átkerülnek az izraeli oldalra.

De azért ez a fejezet egyáltalán nincs lezárva. Mert – egy jóvá nem tett történelmi sérelemért – a palesztinoknak is pénzt kell kapniuk. Hogy milyen forrásból, más kérdés. Nem arról a tízezer emberről van szó, aki kikerül a palesztin hatóság ellenőrzése alól, hanem arról az ötmillióról, akit menekültként tartanak számon. Természetesen szó nincs és nem is lehet arról, hogy ők eredeti szülőföldjükre, a mai Izrael állam területére térjenek vissza (ilyen értelemben Mahmud Abbasz, a palesztinok elnöke sem térhet vissza Szafadba, ahol megszületett), mert ezáltal alapvetően felborulna az állam zsidó jellege. De azt senki nem vitatja, hogy valamilyen formájú kártalanítás megilleti őket. Erről majd hosszas tárgyalások lesznek a felek között. Amiképp, Gáza kiürítése után – a vasárnapi kormánydöntés öt hónap múltán kerül végrehajtásra – meg kell kezdődniük a tárgyalásoknak az igazán lényeges kérdésekről, közöttük a végleges határok kijelöléséről, Jeruzsálem státusáról.

De lehet, hogy a dolgok még ennek előtte fordulatot vesznek. Alapvetően azonban nem azért, mert Izrael esetleg késlekedne kiengedni az általa fogva tartott palesztinok ezreit (ez máris folyamatban van), vagy mert a Hamasz és társai felújítanák a fegyveres intifádát (én inkább egy ellentétes készség óvatos hangjait hallom). Hanem azért, mert Saron, a nagy reformer, a Saulusból lett Paulus megbukhat egy nem is nagyon apró, a demokráciákra túlontúl is jellemző akadályon: kormánya költségvetésén. Izrael ugyanis egy teljesen normális demokratikus állam, amelyet olykor a palesztinoknál sokkal nagyobb mértékben foglal el önnön közpénzeinek bősége, hiánya, felhasználása. Nos tehát: mindazok, akik gyűlölik Saront azért, mert Izrael ‘történelmi jogait’ adja fel Gázában, akár egy-két hónapon belül megbuktathatják őt. S onnantól kezdve – ha például a nagy rivális, Netanjahu venné át a kormányrudat – keményebb politikára (is) lehet számítani. Már ami a jövőt illeti, azt például, hogy egy palesztin államnak lehet-e Kelet-Jeruzsálem a fővárosa? De Gáza jövője megváltoztathatatlan. Saron ellenfelei is tudják ezt.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©