Forrás: Heti Válasz

H. H. F., [email protected] évfolyam 7. szám, 2005.02.17.

AZ EGYHÁZ AZ EMBERI JOGOKÉRT

Josef Homeyer püspök az Európai Unió püspöki konferenciájáinak bizottságát vezeti. Ez a katolikus egyház egyik legfontosabb, az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatait intéző szerve. Az európaiság és a katolikus egyház viszonyáról kérdeztük a püspököt.

– Sokan kritizálták az alkotmányt szövegező Konventet, hogy a preambulumból kimaradt a keresztény gyökerekre történő utalás.

– Szomorúan kell megállapítanunk, hogy az európai alkotmány még nem teljes. Több hiányosságot is láthatunk, amiből az egyik kicsit botrányos, ennek ellenére összességében az alkotmány szövegét vállalhatónak és jónak találjuk. Hiányosságnak viszont, hogy a preambulum szövege csak a vallási örökségről beszél. Az, hogy ez a fordulat bekerült az alkotmányba, már pozitívum. Nagyobb örömünkre szolgált volna, ha egyházunkat a protestáns egyházakkal, az ortodoxiával és a zsidó vallással együtt nevesítette volna az alkotmány, hisz e vallások szerepe letagadhatatlan. A történelmi valóság pedig konkrétumokból áll, nem homályos általánosításokból. Ám e hiányt nem feltétlenül kell az egyház elleni gesztusként értékelni. A részt vevő országok túlnyomó része jó néven vette volna, ha a zsidó-keresztény gyökerekre és az e vallások által vallott Istenre konkrétabb utalás is bekerül a szövegbe. Csak Franciaország és Belgium tiltakozott ez ellen, amit nagyon sajnáltunk. Sok nyugat-európai ország alkotmánya nem is ismeri a preambulum fogalmát, és így nem értették erőfeszítéseinket.

– De Németországban, az ön hazájában az alkotmányban van preambulum, s az Istenre is utal.

– Mi csakugyan érthetetlennek találtuk, hogy e történelmi jelentőségű első európai alapdokumentum nem említi e kétségbevonhatatlan történelmi tényt. Ám a többi kívánságunkat, melyeket a Konventben az egyház nevében megfogalmaztunk, elfogadták. Például fontosnak tartottuk, hogy bekerüljön az alkotmányba az alapjogok listája. Sokan kérdezték, hogy miért kellene e szövegnek az alkotmány szerves részévé válnia, s mi azt mondtuk, ez alapvető fontosságú, hisz ez ma már az Európai Unió ismertetőjegye. E jogok közé tartozik a vallásszabadság joga, mégpedig az egyéni és a korporatív vallásszabadság joga is. Így az egyes egyházak maguk tudják meghatározni, hogy mi történik saját kereteik közt, vagy mit tesznek kifelé. Az EU ezek után nem szólhat bele az egyház belső életébe, nem írhatja elő, hogy mit szabad az egyháznak. Mindez beletartozik a vallásszabadság csoportos gyakorlásának jogába.

– Ez tehát biztosíték az egyház számára az EU-val szemben is.

– Igen. Továbbá a jövőben az 52. paragrafus azt is kiköti – s ez alig található meg más államok alkotmányában -, hogy az EU folyamatos párbeszédet folytat az egyházakkal és más vallási közösségekkel. Íme, ismét egy fontos vállalás. Aztán egy másik helyen arról szól az alkotmány, hogy az EU nem pusztán a civil társadalom tagjainak tekinti az egyházakat, hanem eltérő önértelmezésüknek, hivatásuknak megfelelően, “sui generis”, sajátos entitásokként elismerve őket, vagyis olyan csoportokként, melyeket nem lehet a polgári társadalom szokásos megnyilvánulásának tekinteni. Az egyházak sajátos valósággal és feladatokkal bírnak.

– Vagyis az alkotmánytervezet szövege jogilag is különbséget tesz az egyházak és a polgári társadalom más alakulatai között?

– Így igaz. Van egy másik törvénycikk is, amelyben az alkotmány a polgári társadalomhoz fűződő uniós kapcsolatokat rendezi. Ide is tartoznak bizonyos egyházi intézmények és tevékenységi formák, mint a karitatív tevékenység stb. Ám itt nem az egyház egészéről van szó, mint amelynek sajátos valósága van – ez utóbbi vonatkozásban az 52. paragrafus rendelkezése az irányadó. És végül az is régi igényünk, hogy ne csak az egyház státusát tisztázzuk és biztosítsuk, hanem olyan alkotmányra van szükség, mely az embert a maga egészében, a maga méltóságával elfogadja. Ezért olyan fontos számunkra az alapjogok kérdése, hisz mi magunk is a jog- és szociális államiság talaján állunk. A jogállamiság jelentősége az, hogy az állam kötelessége biztosítani az egyház függetlenségét, amit a médiának is tudomásul kell vennie. Nem lehet önkényesen előírni, mit tehet és mit nem tehet az egyház. Az állam nem írhatja elő a médiának, hogy mit közvetíthet és mit nem az egyházakról, mondván, különben nem részesül a közpénzből származó támogatásban. Ez ugyanis önkényes eljárás, és sérti az egyház és a média függetlenségét. Végezetül nemcsak a jogállamiság volt fontos nekünk, hanem a szubszidiaritás alapelve is, mely előírja, hogy a társadalom kisebb közösségeinek, amilyen például a család, a maguk természetének megfelelő elismerésben kell részesülniük. Ez védelmet jelent az etatizmussal, vagyis az állami önkénnyel szemben. Az állam soha többé nem irányíthat úgy, mint például a kommunizmus idején történt…

– Hiszen ez totalitárius igény lenne!

– Valóban.

– Egyesek azt hangoztatják, hogy létezik egyfajta egyházi vagy katolikus lobbi az Európai Unióban.

– Olyan ostoba véleményről van szó, amire nem nagyon lehet mit mondani. Egy ilyen vélekedés, ha őszinte lehetek, teljes értelmetlenség. Megfogalmazása tökéletes félreértése az EU jogrendjének és a katolikus egyház valóságának.

– Hisz amikor az egyház társadalmi szerepvállalásáról beszélünk, ma nyilván nem politikai szerepkörre és politikai állásfoglalásokra kell gondolnunk!

– Ilyesmi szóba sem jöhet a második vatikáni zsinat óta. A híres Gaudium et spes, Egyház és világ kezdetű enciklikában olvasható, hogy az egyház semmiféle privilégiumra nem tart igényt.

– És miként kommentálná azok nézetét, akik szerint Európában katolikus- és kereszténységellenes közhangulat vagy előítélet lenne kialakulóban?

– Nagyon nehéz egész Európáról egyszerre beszélni.

– De mi a helyzet a brüsszeli politikai körökben? Ott érzékelhető keresztényellenes közhangulat?

– Nekem nincs ilyesmiről tudomásom. Ismerek olyan embereket, csoportokat, akik tőlünk eltérő gondolkodásmódot képviselnek. Egyesek szerint ide sorolhatók a szabadkőművesek is. De én a magam tízesztendős európai tevékenykedése során nem találkoztam keresztényellenes mozgalommal.

– Végül: milyen benyomásokkal távozott az Orbán Viktorral folytatott megbeszéléséről? Lát-e közös pontot az Európai Néppárt által fontosnak vallott értékek és az egyház tanítása között?

– Ezt nem tudom megítélni, erről ugyanis nem esett szó a megbeszélésünkön. Orbán Viktort 2000-ben ismertem meg, amikor magyar miniszterelnökként a hannoveri világkiállítás magyar pavilonját megnyitotta. Most a jövőről beszéltünk, az egyház számára ugyanis nem a múlt a legfontosabb, hanem a jövő. Azt azonban elmondhatom, hogy mint az Európai Néppárt alelnökét, nagy tisztelet övezi Orbán Viktort. Azt is bátran kijelenthetem, hogy azon kevés számú politikai szereplő közé tartozik Európában, akinek van terve a jövőről. Vagyis tényleges elképzelésekkel rendelkezik, hajlandó őszintén szembenézni a problémákkal, nemcsak reagál, hanem saját elhatározásából cselekszik. Érződik rajta, hogy van benne életerő és tűz.

– És Orbán Viktor elképzelései és az egyház jövőre vonatkozó nézetei között van-e összecsengés?

– E kérdés őszinte megválaszolásához pontosabban kellene ismernem az ő elképzeléseit. Amit mondott, az meggyőzőnek és helyesnek tűnt, és biztatónak arra nézve is, hogy céljai összeegyeztethetők azzal, amit az egyház tanít.

Dr. Josef Homeyer hildesheimi nyugalmazott püspök

1929-ben született.

Tanulmányait Münsterben és Innsbruckban végezte, 1955-ben filozófiai doktorátust szerzett A szociológia fejlődése és fogalma című disszertációjával.

1972-83 között a német püspökkari konferencia titkára volt.

1983. augusztus 25-én II. János Pál pápa Hildesheim püspökévé nevezte ki.

2002-ben a lengyel érdemrend tiszti keresztjét kapta meg.

2002-ben a Hannoveri Egyetem díszdoktorává nevezték ki.

2004-ben a Szerb Ortodox Egyház Szent Száva Érdemrendjével tüntették ki.

2004-ben az Alsószászországi Tartományi Medállal tüntették ki.  

A cikket a HetiVálasz.hu oldalon a következő címen találja:

http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=10710

Comments are closed.