Forrás: NOL

Jóvátétel a kincsekért?

Munkatársunktól, 2005. február 15. 00:00

1946-ban visszaérkezett Budapestre az MNB aranykészletének egy része, amelyet egy másik aranyvonat szállított ki AusztriábaKép: FOTÓ: MTI – FOTÓARCHÍVUMNemcsak az ausztriai Böcksteinig, hanem immár egészen Floridáig jutott a zsidó aranyvonat. Egy miami bíróság tárgyalja az ügyet: vajon jár-e jóvátétel és főként mennyi az 1944-ben deportált magyar zsidók vagyonát szállító, majd az amerikai hadsereg vezetése által elrekvirált vagyonért.  A vészkorszak túlélői, illetve leszármazottaik évtizedek óta próbálnak kárpótlást kicsikarni az amerikai kormánytól, de Washington hol erre, hol arra hivatkozva eddig megtagadta a jóvátételt. Most pont kerülhet a régóta húzódó ügy végére, főképp, ha minden érintett fél kellő kompromisszumkészséget mutat – írja a német Der Spiegel hetilap legújabb számában. A követelt (500 millió dollár), illetve az ajánlott összeg (25 millió dollár) között azonban egyelőre fényévnyi a távolság.

A zsidó aranyvonatot 1944 végén indították útnak Budapestről nyugat felé a nácik. A német megszállók nyomására a magyar bábkormány 1944 márciusától arra kényszerítette a zsidókat, hogy adják át arany- és ezüsttulajdonukat, ékszereiket, összes vagyonukat, amelyért cserébe természetesen hivatalos elismervényt is kaptak – írja a Spiegel.

A 24 vagonos aranyvonatot 1945 májusában – három nappal Németország kapitulációja után – az ausztriai Tauern-alagútban fedezték fel az amerikai csapatok. Úgy határoztak, hogy a váratlanul ölükbe hullott ajándék kapóra jön magas rangú vezetőik főhadiszállásainak berendezésére.

Mark Clark, az ausztriai megszálló csapatok főparancsnoka évtizedekre jogalapot biztosított azzal, hogy úgy döntött: az aranyvonat kincseinek egykori tulajdonosai nem azonosíthatók, végül is a rakományt a náciktól foglalták le mint hadizsákmányt, és ezt a győztes hadsereg saját céljaira rekvirálhatja. A katonák nem voltak finnyásak: Morrille Ross tábornok mindjárt 20 szőnyeget, 200 darabos porcelán-, illetve kristálykészletet és 250 ezüsttárgyat kérelmezett a készletből, hogy lakályosabbá tegye osztrák rezidenciáját. Harry Collins, a 42. gyalogosszázad parancsnoka az étkészletek mellé 90 kristálypoharat, 30 asztalterítőt, 60 készlet törülközőt és 13 szőnyeget igényelt. Amit nem osztogattak szét a vezetők között, azt végül 1948-ban a tengerentúlra vitték, és elárverezték; az így befolyt összegből az ENSZ a koncentrációs tábort túlélt zsidókat támogatta.

A Spiegel emlékeztet arra, hogy utóbb a Truman-kormány már azzal érvelt, hogy a kommunista magyar vezetés úgysem adná vissza a jogos tulajdonosoknak a vagyont. Később erősen túlzónak minősítették a magyar kormány jóvátételi követelését, amely 260 millió dollárra (mai értékén kétmilliárd dollárra) értékelte az aranyvonat rakományát.

A fordulatra 1998-ig kellett várni, amikor Bill Clinton bizottságot állított fel, amely azt vizsgálta: hogyan kezelték az amerikai szervek a második világháború után az egykori zsidó vagyont. Az aranyvonat ügyében a bizottság elmarasztalta az amerikai kormány eljárását, és megállapította, hogy a fosztogatás az amerikaiak lelkiismeretét terheli.

Erre a jelentésre alapozza a 33 – többek közt néhány Floridában élő – magyar túlélő a miami bíróságon beterjesztett keresetet. Úgy hírlik, az amerikai kormány hajlik a kompromisszumra, hogy lezárja az ügyet: 25 millió dollár értékben ajánl fel kártalanítást, amelyből a rászoruló magyar zsidókat támogató alapot hoznának létre. Az érintettek konkrét anyagi kárpótlásától a Bush-kormány elzárkózik. Kérdés, hogy sikerül-e megállapodni, mert a felperesek eredetileg fejenként tízezer dollárt követeltek, 50 ezer magyar holokauszttúlélő nevében.

A német hetilapnak nyilatkozik például a 75 éves Erdélyi Lajos, aki most a miami bíróságban reménykedik. Erdélyit apjával, anyjával és húgával először a marosvásárhelyi gettóba, majd Auschwitzba deportálták, a nácik összesen 62 családtagját gyilkolták meg. Erdélyi édesapja 42 festményből álló gyűjteményéből mára hármat szerzett vissza.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke lapunk kérdésére nem kívánta kommentálni a Der Spiegel értesülését. Mint mondta, nem vitatja a lap információjának megbízhatóságát, de egy ilyen horderejű kérdésben hiba lenne újsághírek alapján véleményt alkotni. Hozzátette: a kárpótlásnak több formája van, így például a körülményektől függően teljes vagy részleges jóvátételről lehet beszélni. A Mazsihisz elnöke szerint az “aranyvonat” esetében illúzió lenne azt gondolni, hogy megvalósul a teljes kárpótlás.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.