Forrás: Magyar HírlapMeglepetés a díszbemutatón – Berlinbe megy a Sorstalanság

Vakuk villognak

Vakuk villognak, a vörös szőnyegen feltűnik Friderikusz Sándor extravagáns öltözetben, egy kameraman kiveri a pincér kezéből a tálcát, a szendvicsek már elfogytak: kezdődik a Sorstalanság díszbemutatója.

A legnagyobb hazai filmes szakmai rendezvényen, a filmszemlén nem sok minden emlékeztet arra, hogy valóban szakmai rendezvényről van szó, persze a sok filmtől (meg az elfogyasztott boroktól) vörös szemű rendezőkön, operatőrökön és a mindig fess producereken kívül. Pedig alig pár perce zárult a szemle, átadták a díjakat, a díjazottak örülnek, a nem díjazottak szintén, hiszen nem a verseny számít, hanem a munka, az új ötletek és az a sok új tehetség. Ez a véleménye Gazdag Gyulának, a zsűri elnökének is, aki két gratuláció közt lapunknak elmondja, hogy bár kimagasló alkotás erre a szemlére nem született, több érdekes és izgalmas kezdeményezéssel találkozott.

“Ezek járatlan utak, de az alkotók és producerek együttműködése kétségkívül eredményes volt” – mondja a zsűri elnöke. Példaként a győztes Fekete kefét említi, amely szerinte öt évvel ezelőtt még el sem juthatott volna a forgatásig. Láthatóan kinyílt a filmesek eddig igencsak zártnak tűnő világa, ennek is köszönhető, hogy a nagyjátékfilm kategória huszonegy filmjéből tíz elsőfilmes rendező alkotása. Ez a véleménye Kamondi Zoltán filmrendezőnek is.

Beszélgetni nincs idő, erősödik a vakuvillogás. Megjön Hiller István kulturális miniszter (aki – talán a nagyobb hatás kedvéért kétszer is végigmegy a szőnyegen), utána Járai Zsigmond, Göncz Árpád, aztán Mádl Ferenc is. Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet már nem várom meg, sokkal jobban érdekel, miről nyilatkozik Hiller egy kollégának, de őket is otthagyom, hisz még ennél is érdekesebbek a szép, hosszú sorban álldogáló emberek, akik a biztonsági kapuknál sorra pakolják ki táskájukból a telefonokat, zsebkendőket, öngyújtókat.

“A teremből kijövő emberek arcán a döbbenet látszott, érezni lehetett, hogy nincsenek kész mondataik a filmről” – ezt már Koltai Lajos mondja egy tájékoztatón, amelyen Kertész Imre, Hámori András producer és Koltai Lajos bejelentették, hogy a Sorstalanság mégis indul a berlini filmfesztiválon. Hámori azt mondja, hogy a fesztivál szervezői nem engedhették meg maguknak, hogy ne Berlinben mutassák be a filmet. Ráadásul a Sorstalanság a versenyprogramba is bekerül, egy gálaesten vetítik le, a világ legnagyobb vásznán, kétezer ember előtt. “Minden Berlin mellett szólt” – foglalja össze Koltai Lajos.

Kertész Imre Berlinben él, ott dolgozik, és a német közönség is nagyon szereti a regényt. A Nobel-díjas író elmondja, hogy a napokban jött ki a Sorstalanság tizenkilencedik kiadása. A beszélgetésen szóba kerülnek a filmről megjelent negatív kritikák is, amelyekről Koltai diplomatikusan úgy nyilatkozik, hogy nagyon sok szempont alapján lehet közelíteni a filmhez, majd hozzáteszi, hogy fel van vértezve a kritikusokkal szemben, és a film egy önálló alkotás, amit nem lehet összehasonlítani a regénnyel. Ezt támasztja alá Kertész Imre is, aki “Koltai Lajos Sorstalanságáról” beszél.

mg

©

Comments are closed.