Forrás: NOL

Történelmi „nem” az erőszakra

Abbasz és Saron tűzszünetet ígért Sarm-es-Sejkben

Hírösszefoglalónk, 2005. február 9. 00:00

Sokatmondó tekintetek és a kézfogás. Saron és Abbasz Sarm-es-SejkbenTörténelmi pillanathoz érkezett a Közel-Kelet, négy év ellenségeskedés után mind az izraeli, mind a palesztin vezető békenyilatkozatot tett. Vajon lesz-e elég erő, tekintély Mahmud Abbasz palesztin vezetőben, hogy visszafogja a terrorra hajló csoportokat, a Hamaszt, a dzsihádistákat, amelyek a sarm-es-sejki talákozó eredményei megtorpedózását akarják? Vajon meg tudja-e győzni Ariel Saron izraeli kormányfő saját szélsőségeseit a béke alapja: az engedmények szükségességéről?

Véget vetnek az egymás ellen irányuló erőszaknak – jelentette be immár hivatalosan is Ariel Saron izraeli kormányfő és Mahmud Abbasz palesztin elnök kedden az egyiptomi Sarm-es-Sejkben. Történelminek nevezhető ígéreteiket Abbasz és Saron külön nyilatkozatban tették meg. A palesztin vezető minden izraeliek elleni támadás beszüntetése, az izraeli miniszterelnök pedig a palesztinok elleni katonai akciók befejezése mellett kötelezte el magát az egyiptomi üdülővárosban.

Az elmúlt hetek nem hivatalos tűzszüneti megállapodásainak mostani megerősítését a világ a palesztin intifáda (felkelés) végeként, a békefolyamat újraindításaként értékeli. A szélsőséges palesztin szervezetek azonban hangsúlyozzák: őket semmi nem kötelezi Abbasz ígéreteinek betartására. Emiatt az izraeli biztonsági erők különleges készültségben maradtak.

A négyoldalú csúcstalálkozó elején – melynek Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és II. Abdalláh jordániai király a védnökei – Abbasz és Saron a tárgyalóasztalon áthajolva fogtak kezet egymással. Ez volt a legmagasabb szintű találkozó a felek között a négy éve kitört, csaknem négyezer áldozatot követelő intifáda óta. Új korszak kezdetének nevezte a keddi napot a januárban megválasztott palesztin elnök, aki szerint mostantól nyugalom fogja uralni a palesztin és izraeli földet.

Kalasnyikovjaikat markoló palesztin szélsőséges fegyveresek kommentálják a békenyilatkozatokatSaron úgy vélekedett: hosszú idő óta először egy jobb jövő reménye él a térségben. – Fájdalommal, de lemondunk néhány álmunkról – közölte az izraeli kormányfő, miközben biztosította a palesztinokat, hogy Izrael nem akarja irányítani az életüket, és támogatja függetlenedésüket. Saron meghívta Abbaszt a dél-izraeli Negevben lévő farmjára, a meghívást a palesztin elnök állítólag elfogadta.

Saron megerősítette azt az izraeli ígéretet, hogy a következő három hónap alatt 900 palesztin foglyot engednek el a 8000-ből, és visszavonulnak Ciszjordánia egyes városaiból. Az izraeli kormányfő azt is elmondta, a keddi megbeszélések alapján újraindulhat az útiterv néven ismert békefolyamat, de csak akkor, ha Abbasz leszereli és feloszlatja a szélsőséges fegyveres szervezeteket.

Bár a két oldal papíron nem írt alá semmilyen tűzszünetről szóló egyezményt, az optimizmus jeleként értékelendő, hogy Jordánia és Egyiptom (az a két arab ország, amely békeszerződést kötött Izraellel) visszaküldi nagyköveteit a zsidó államba. A diplomatákat 2000-ben, az intifáda kezdetén hívta vissza Ammán és Kairó. (Igaz, nyugati hírügynökségek úgy tudják, az USA komoly nyomást fejtett ki Kairóra és Ammánra, hogy végre megtegyék a lépést.) Hoszni Mubarak egyiptomi elnök reményei szerint most lehetőség nyílhat a 2000-ben összeomlott izraeli-szíriai béketárgyalások újraindítására is.

A ‘bemutatkozó’ körútján Rómát, majd Párizst felkereső Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter figyelmeztetett, hogy még hosszú a békéhez vezető út a Közel-Keleten. Rice személyes benyomásaira hivatkozva elmondta: a jelenlegi palesztin és izraeli vezetők megértették, hogy el kell mozdulni a holtpontról. Elemzők szerint a sarm-es-sejki nyilatkozatok máris az amerikai diplomácia intenzívebb részvételének köszönhetőek.

Abbasznak a megválasztása óta sikerült hallgatólagos tűzszünetre rávennie a palesztin fegyvereseket, hogy lehetőséget kapjon a közös palesztin célok elérésére. A szélsőséges szervezetek azonban hangsúlyozzák, hogy őket nem köti Abbasz keddi ígérete, és keveslik a 900 szabadon bocsátandó palesztin foglyot. A Hamasz szóvivője szerint ‘az izraeli álláspont nem változott a palesztin jóindulat ellenére sem’, és a szervezet csalódott az események láttán.

A szélsőségeseknek rengeteg lehetőségük lesz felrúgni a törékeny megállapodást. Bár a harcoknak lehet, hogy egyelőre valóban vége, a munka neheze most jön, hiszen a palesztinokat és izraelieket elválasztó kulcskérdésekben Saron és Abbasz álláspontjai nem közeledtek egymáshoz. A béketárgyalások ‘aknamezején’ az évtizedek alatt már több jó szándék, kompromisszum és izraeli miniszterelnök bukott el.

A világ bizakodó, reménysugár villan a talán legmakacsabb, legtragikusabb konfliktus, az izraeli-palesztin szembenállás tartósabb rendezésére. Európa fellélegzett, ugyanakkor Oroszország, mint lapvélemények jelzik, gyanakvó. Féltékenység és félelem: a mostani sarm-es-sejki megállapodás az Egyesült Államok diplomáciájának a sikere, ugyanakkor tovább csökkenhet Oroszország súlya a közel-keleti rendezésben.

Ami még hátravan – a békemegállapodás kulcskérdései:

1967-es határok: A palesztinok területi követelése kiterjed valamennyi, 1967-ben megszállt területre: Ciszjordániára, a Gázai övezetre és Kelet-Jeruzsálemre. Izrael kész a Gázai övezet átadására, de ragaszkodik Kelet-Jeruzsálemhez és Ciszjordánia stratégiailag fontos területeihez.

Zsidó telepek: Az 1967 óta megszállt területeken emelt zsidó telepek a palesztinok szerint sértik a nemzetközi jogot. A konzervatív zsidók szemében a terület a bibliai Izrael része.

Jeruzsálem: A megállapodások egyik buktatója volt eddig is a zsidó és muzulmán (és keresztény) szent helyekkel teli város státusának kérdése. Izrael az osztatlan Jeruzsálemet tekinti fővárosának. A palesztinok az 1967-ben izraeli fennhatóság alá vont és 1980-ban formálisan annektált Kelet-Jeruzsálemet szeretnék fővárosuknak.

Menekültek, ‘jog a visszatérésre’: Abbasz – aki maga is menekültcsaládból származik – többször hangsúlyozta, hogy a mai Izrael területére való ‘visszatérés jogából’ nem enged. Leszármazottaikkal együtt közel négymillió (más források 12 milliót említenek) olyan palesztin menekült él a megszállt területeken és a szomszédos arab államokban, akik jogot formálnának az Izraelbe való visszatérésre. A palesztinok a nemzetközi jogra hivatkozva követelik, hogy visszatérhessenek szülőföldjükre. A követelést Izrael elutasítja, hiszen annak teljesítése megkérdőjelezné az ország zsidó identitását. (MTI)

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©