Forrás: Magyar Hírlap Februári
enyhülés
Álláspont
Az izraeliek halált megvető bátorsággal tűzszünetben állapodtak meg az arab terroristákkal – Gyurcsány Ferenc valószínűleg így minősítené a tegnapi sarm-es-sejki alkut. Bár tisztában vagyunk azzal, hogy mi nem tudunk ilyen plasztikusan fogalmazni, mégis foglalkoznánk kicsit az üggyel, már csak azért is, mert a tegnapi találkozó Ariel Saron és Mahmud Abbasz között tényleg példa nélkül áll az elmúlt években.
A palesztin felkelés négy évvel ezelőtti kirobbanása óta ugyanis palesztin merényletek és izraeli katonai csapások váltották egymást, mindenkinek az ízlésére bízva, hogy melyik volt a válasz a másikra. Közben Jasszer Arafat szívós munkával – valamint erőteljes izraeli és amerikai segítséggel – olyan helyzetbe küzdötte magát, hogy már akkor sem tudott volna tenni a békéért, ha történetesen akart volna. Nem csoda, hogy amikor meghalt, sokan a béke sosem látott lehetőségéről beszéltek, és a tegnapi nap kétségkívül őket igazolta.
A Közel-Keleten ritkán van alkalom az örömre, így aztán fájó szívvel teszünk fel néhány ünneprontó kérdést.
A palesztin terroristacsoportok vajon betartják-e a tűzszünetet? Nem tudjuk.
Ha nem, akkor vajon a Palesztin Hatóság rá tudja-e kényszeríteni őket? Félő, hogy hoszszabb távon nem.
És a legfontosabb kérdés: megvan-e mindkét oldalban a hajlandóság arra, hogy megállapodjanak mindenről? A határok, Jeruzsálem és a menekültek sorsáról? Mindarról, ami miatt jó fél évszázada gyilkolnak? Ha arra gondolunk, hogy a Gázai övezetből sem könnyű kitelepíteni néhány zsidó telepest, nehéz optimistának lenni.
Persze, nagyon fontos, hogy megindulhatnak a tárgyalások, hogy a két vezető között jó kapcsolat látszik kialakulni, de ezek veszélyesen törékeny sikerek, amelyek egy pillanat alatt semmivé válhatnak, akár egy merénylet miatt, akár csak azért, mert nem jönnek a remélt kisebb-nagyobb eredmények. A kiábrándulás ugyanis elfeledtetheti, hogy mind a palesztinok, mind az izraeliek eleget szenvedtek már ahhoz, hogy engedjenek. Álláspontunk egyelőre várakozó.
©
