Forrás: Magyar Rádió

Perszephoné

jan. 31. B. 22.58-23.59

2005. január 20., csütörtök 12:57

Göncz Árpád hangjátéka

Zenéjét szerezte: Kocsák Tibor

Szereposztás:

Déó-Hekaté – Császár Angela, Halandó – Mécs Károly, Perszephoné -Götz Anna

A többi szerepben: Balogh Erika, Csomós Mari, Elekes Pál, Jáki Béla, Képessy József, Lengyel Ferenc, Monori Balázs, Némedi Mari, Rosta Sándor, Sugár László, Tarján Péter, Varga Károly, Zsolnay Júlia

Technikai munkatárs: Cornides Tamásés Ipolyvölgyi Tünde

A szintetizátort programozta: Szakály László

Zenei szerkesztő: Veress Jolán

Dramaturg: Mesterházi Márton

Rendező: Mrsán János (1989)

e-mail cím:[email protected]

Göncz Árpád, író, volt köztársasági elnök

A második világháború kitörése előtt a Werbőczy (ma Petőfi) Gimnáziumba jártam. Ezekben az években hozták az első zsidótörvényeket Magyarországon. Ezek a szörnyű, embertelen törvények nemcsak jogi, hanem erkölcsi szempontból is teljesen szétzüllesztették az országot, a társadalmat. Ma már nehéz ezt elhinni, de mi, fiatal gyerekek egyáltalán nem foglalkoztunk ezekkel a dolgokkal. A mi osztályunkba járt több zsidó fiú, akikkel nagyon jóban voltunk. Bennem, aki katolikus és kisnemesi családból származom soha nem merült fel, hogy a közhangulat vagy bármilyen törvények miatt feladjam ezeket a barátságokat. Tanáraink egy része mindent megtett azért, hogy érzékeltesse: különbözünk egymástól, mi erre fittyet hánytunk. Mivel pont kilencen voltunk barátok az osztályban – öt zsidó, négy nem zsidó fiú-, elneveztük magunkat a Kilencek Bandájának. Később, amikor az ötvenes években perbe fogtak, a nyomozók megtalálták a naplónkat, amelyben többször szerepeltek a Kilencek. Egy hétig próbálták kiverni belőlem, kik ezek a Kilencek? És bár a dolog teljesen értelmetlen és nevetséges volt, hiszen többségük vagy meghalt a fronton, vagy a koncentrációs táborokban, vagy külföldre menekült, én mégis élveztem, hogy nem “köptem el ” nekik a neveket. A barátok még ennyi idő távlatából is erőt adtak, hogy elviseljem a börtönt. És még valamit megtanultam azokban az időkben. Nevezetesen, hogy teljesen mindegy, ki honnan jött. Jó lenne, ha ezt minél többen megértenék és elfogadnák.

Comments are closed.