Forrás: MNODöntés az Aranyvonat-ügyben
25 millió dolláros kárpótlás az Egyesült Államoktól
2004. december 28. 9:15
Jack Corn
Több mint három éves jogi küzdelem után siker koronázta az európai és amerikai zsidó szervezetek erőfeszítéseit: az amerikai kormány december 21-én bejelentette, hogy 25 millió dollár összértékben kárpótolja azokat, akiknek a németek és a nyilasok által elkobzott vagyontárgyait az úgynevezett Aranyvonattal szállították Magyarországról nyugatra.
A floridai Miami körzeti bíróságára a náci Németország kapitulációjának 56-ik évfordulóján beadott keresetlevél fejenként 10 000 dollár kártérítést kért 2800 Holocaustot túlélt, többnyire zsidó származású, Magyarországon, az Egyesült Államokban, Kanadában, Izraelben, Csehországban, Szlovákiában, Romániában és a volt Jugoszlávia államaiban élő károsultak és leszármazottjaik részére. A kártérítést a Bush-kormány nem személyeknek, hanem egészségügyi ellátásra felhasználható humanitárius segélyként utalja át a felpereseket képviselő ügyvédi irodának. Sam Dubbin, a iroda képviselője az ügyvédi titoktartási kötelezettségre hivatkozva határozottan elutasította a bíróság épülete előtt gyülekező újságírók kérdéseit. A washingtoni Igazságügyi Minisztérium szóvivője pedig csak annyit árult el, hogy jelenleg egy peren kívüli megállapodás szándéknyilatkozatát terjesztették az ügyet tárgyaló bíró elé. „Patricia Seitz bírónő a részletek pontos kidolgozására jövő év február 18-ig adott nekünk határidőt” – közölte Dubbin.
A közeledő szovjet csapatok elől a Magyarországot megszálló németek a nyilas bábkormány segítségével 1945 kora tavaszán a Dunántúlon összeállítottak és Ausztria felé útnak indítottak egy 46 kocsiból álló vasúti szerelvényt. A gyengén őrzött zárt vagonokban magyarországi és a környező országok zsidóságától elkobzott értékek voltak. A később Aranyvonatként elhíresült kocsikban körülbelül 5 tonna aranyrúd és arany ékszer, 320 kiló gyémánt és igazgyöngy, 1250 értékes festmény, több mint 5000 keleti szőnyeg és 1500 láda ezüstékszerekkel és ezüst étkészletekkel telepakolt faláda volt. A rakomány összértékét izraeli források mai pénzben körülbelül 1 milliárd dollárra tartják. A katonák és a polgári lakosok az Aranyvonatot útközben folyamatosan fosztogatták. Az amerikai hadsereg május közepén Ausztriában feltartóztatta és lefoglalta a már csak 29 vasúti kocsiból álló szerelvényt. Az európai béke első hónapjaiban az amerikai katonák és tisztjeik ott folytatták, ahol az ellenség katonái korábban abbahagyták és tovább dézsmálták a kincsekkel teli vagonokat.
Harry J. Collins tábornok, az Ausztria nyugati felét megszálló amerikai csapatok egyik parancsnoka elöl járt a vasúti kocsik kirablásában. A titkosítás alól feloldott bizalmas feljegyzések szerint a tábornok nem csak a főhadiszállását díszítette eltulajdonított értékekkel, hanem a katonáihoz hasonlóan a tengerentúlon élő családtagoknak is küldött belőle.
Végül az amerikai hadsereg különleges értékmegőrző egysége átvette a szerelvényt a megmaradt rakománnyal együtt és előbb egy Salzburg melletti raktárba, majd onnan az Egyesült Államokban levő virginiai központi katonai raktárba szállították. A hadsereg 1948-ban New Yorkban árverésre bocsátotta az Aranyvonatról származó értékeket és a befolyt összeget a háború okozta károk és az elesett katonák családjainak a megsegítésére fordították. A háború utáni amerikai kormányok és a hadsereg vezetői határozottan elzárkóztak a kártérítési igények tárgyalásától és tagadták, hogy az Aranyvonat rakományából a katonák és tisztjeik törvényellenesen eltulajdonítottak volna bármilyen értéket. A hivatalos álláspont évtizedekig bizonyítékok hiányára hivatkozott és amerikai részről az is elhangzott, hogy „a magyarországi zsidók a háború éveiben ellenséges ország polgárainak számítottak és az Aranyvonat kincseit a hadsereg a törvényben előírt módon hadizsákmányként kezelte.”
Az amerikai közvélemény egy része szilárdan tartotta magát ahhoz az állásponthoz, hogy az Egyesült Államok óriási anyagi és emberáldozatot hozott Európa és benne az európai zsidóság felszabadításáért. Az Egyesült Államok hadserege nagy véráldozattal, az Atlanti-óceán túlsó partján pedig polgári alkalmazottak millióinak munkájával megteremtette a ma élő zsidóság anyagi jólétének az alapjait és ezért hálátlanságként értékelte Izrael és a zsidóság perrel való fenyegetőzéseit az országuk kormánya ellen. Ez a per volt az első, amit a zsidó szervezetek az Egyesült Államok ellen kárpótlás címén indítottak.
Gideon Taylor, a Zsidók Követelései Németország Ellen (Jewish Material Claims Against Germany) nevű németországi szervezet elnöke nem ért egyet az amerikaiakkal: „az Aranyvonat ügye számunkra nem pénzkérdés, mi az amerikai kormány erkölcsi és anyagi kötelességének tartjuk, hogy beismerje és helyre hozza a hibáját” – jelentette ki Taylor a Reuters hírügynökség berlini tudósítójának.
A napvilágra került bizonyítékok és jegyzőkönyvbe mondott vallomások alapján a 90-es években több zsidó szervezet arra kérte az amerikai kongresszust, hogy tűzze napirendre az egymást váltó kormányok számára egyre kellemetlenebbé váló Aranyvonat-ügyet. A Clinton adminisztráció 1999-ben felállította a holocaust áldozatait kárpótló Elnöki Tanácsadó Bizottságot (PACHA) és az Aranyvonat kérdését a testület elé utalta. A PACHA következő évben a nyilvánosság számára is elérhetővé tett jelentésében a „hadsereg nem a legfényesebb haditettei” közé sorolta a történteket és Arlen Specter pennsylvaniai szenátor tavaly decemberben kijelentette, hogy „azt hiszem, hogy mára megérett az idő, hogy a kongresszus igazságügyi bizottsága és a szenátus is foglakozzon ezzel az üggyel.”
Tekintettel a túlélők idős korára, a dél-floridai kerületi bíróság gyorsított eljárás keretében tárgyalta az ügyet. A pár nappal ezelőtti szándéknyilatkozattal megnyílt annak a lehetősége, hogy a jövő tavaszra várható döntés és az azt követő biztosra vehető fellebbezések után a felperesek a jogerős ítéletben meghatározandó kárpótlási összeghez, az ügyvédeik pedig a minden bizonnyal méltányos munkadíjukhoz már 2005-ben hozzá jussanak.
Forrás: The Miami Herald, Philadelphia Inquirer, Jewish World Review, Associated Press, Reuters
Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2005
