Forrás: MNO

Méregkeverők az orosz politika történetében

Nem Juscsenko esete az első

2004. december 15. 8:18

Jack Corn

Juscsenko dioxin-mérgezésének a híre Moszkvában sem keltett különösebb meglepetést. Az oroszok már úgy megszokták a „méregkeverőket”, hogy ez az eset is csak egy újabb fejezet lett az orosz politikai élet nagykönyvében.

„Sajnos nem mondhatjuk, hogy a Juscsenko elleni merénylet elszigetelt eset lenne az országunkban (….) az ilyen és az ehhez hasonló gyilkossági kísérletek gyakran előfordultak a szovjet időkben és nincs okunk azt hinni, hogy az utódoknak más erkölcsi normái lennének” – nyilatkozta Andrej Pjontkovszkij, a moszkvai Stratégiai Tudományok Központi Intézetének igazgatója és a teljesség igénye nélkül felelevenített néhány hasonló ügyet a közeli és távolabbi orosz múltból.

„A politikai intrikák vezettek a Raszputyin elleni gyilkossági kísérletek sorozatához és végül a halálához is” – emlékeztetett Pjontkovszkij. Őt az ellenfelei először ciános borral és süteményekkel akarták megmérgezni, majd lelőtték és egy másik alkalommal hatalmas késsel összeszúrkálták. A cár nagyhatalmú udvari tanácsosa minden gyilkossági kísérletet túlélt, míg végül a kitartóan próbálkozó ellenfelei vízbe fojtották.

„Az Ivan Ribkiné is egy érdekes eset volt” – ugrott nagyot előre az időben Pjontkovszkij. A Duma, az orosz országgyűlés népszerű elnöke Putyin KGB ezredes ellen indult az idei elnökválasztási küzdelemben, mikor február 5-én este, alig egy hónappal az országos szavazás előtt nyomtalanul eltűnt. Az eset Putyin titkosszolgálati múltja miatt nagy visszhangot kapott a világsajtóban és az elgyötört arcú Ribkin öt nap múlva Kijevben hirtelen előkerült.

Először azt állította, hogy egy baráti társasággal eltöltött vacsora után az ukrán fővárosban elrabolták, később ugyanezt a történetet londoni helyszínre módosította. Ribkin szerint az FSB (a szovjet KGB utódszervezete) tervezte az elrablását, ők adtak be neki akaratgyengítő kábítószereket és kényszerítették kompromittáló videófelvételeken való szereplésre. Ivan Ribkin Putyin hatalomra jutása után eltűnt az orosz belpolitikai életből.

Jurij Scsekocsikin az orosz országgyűlés tagja és az ellenzéki Novaja Gazeta újság helyettes szerkesztője volt. Tavaly júliusban hirtelen megbetegedett és az egész testén súlyos és fájdalmas bőrgyulladások keletkeztek. Ez pár héttel azután történt, hogy oknyomozó riportsorozatot kezdett a lapja hasábjain azokról a cégekről, amelyeknek az igazgatói székébe a KGB állományából kerültek ki a vezetők. Családtagjai és barátai a halála után – jóval a Juscsenko-ügy előtt – annak a gyanújuknak adtak hangot, hogy Scsekocsikint dioxinnal mérgezték meg.

Kollegájának, Georgij Gongadzénak a meggyilkolására még élénken emlékszik a világ. Ő Kijevben egy másik ellenzéki újság, az Ukranszkaja Pravda riportere volt, amikor 2000 szeptemberében nyoma veszett. Lefejezett holttestét egy hónap múlva találták meg az erdőben. Később újságíró kollegái nyilvánosságra hoztak egy elnöki testőr által felvett magnószalagot, amelyen a most leköszönő Kucsma ukrán elnök személyi titkára arról beszél, hogy milyen összefüggések vannak Kucsma és Gongadze erőszakos halála között. Ezután a testőr politikai menedékjogért folyamodott az Egyesült Államok kormányához és jelenleg álnéven az USA-ban él.

A közelmúltban az egyik beszláni általános iskolában lezajlott túszdráma végén az orosz belbiztonsági erők ezúttal is meggondolatlan túszkiszabadító támadást indítottak a terroristák ellen. A rosszul tervezett akció következtében közel ezer iskolás gyerek holtteste maradt a helyszínen. Két egymást nem ismerő újságíró is riportot akart írni arról, hogy milyen körülmények között került sor a „végső rohamra”, amikor mind a két fiatalembernek szinte egyidőben nyoma veszett.

Előkerülésük után az egyik elmondta, hogy a repülőgépen lefogták és valamilyen folyadékkal elkábították, a másikat az FSB egyszerűen beidézte a „nyomozás elősegítése érdekében” és ott akarata ellenére bekábítószerezték. Az orvosi vizsgálatok csak az utóbbi esetben tudták kimutatni a szervezetében a kábítószer jelenlétét – az anyag nevét és összetételét nem hozták nyilvánosságra – de az újságírók egybehangzóan állították, hogy civil ruhás ismeretlenek arra „kérték” őket, hogy ne legyen a tervezett riportokból semmi.

Két évvel ezelőtt a moszkvai FSB székházban zártkörű ünnepséget tartottak annak örömére, hogy „váratlanul elhunyt” a szaúd-arábiai születésű Hattab csecsen hadúr. Hattab a nyolcvanas években a szovjetek ellen harcolt Afganisztánban, majd később sok más társához hasonlóan a csecseneket segítette az oroszok elleni harcukban. A KGB őt gyanúsította azzal, hogy iszlám fundamentalista szervezetektől pénzt gyűjtött a csecsen ellenállási mozgalom részére. 2002 tavaszán egyszer csak halálos méreggel átitatott Bizalmas” felirattal ellátott levelet kapott egy FSB közvetítőtől.

„Gyakorlatilag nagyon egyszerű egy különleges anyaggal kezelt papírral megölni valakit” – jelentette ki a Hattab halála után a londoni The Sunday Times nevű újságnak adott interjújában az USA-ban politikai menedékjogot és tavaly augusztusban amerikai állampolgárságot kapott Oleg Kalugin volt KGB-s tábornok, aki valami csodának köszönhetően még mindig életben van. Putyin személyes ellensége a legmagasabb rangú szovjet titkosszolgálati tiszt aki valaha is Nyugatra szökött, és azóta ehhez hasonló nyilatkozatokkal borzolja az orosz elnök és a volt kollegák idegeit.

„Emlékszem, hogy a jó öreg szovjet időkben volt olyan terv, hogy a gépkocsi ajtajának kilincsére kent méreggel kevert zselével akartunk valakit megölni” – mondta Kalugin.

Huszonhat évvel ezelőtt, a hidegháború közepén nagy port vert fel az oroszok által kiképzett bolgár titkosszolgálat sikeres akciója, amelynek az angol fővárosba disszidált Georgi Makrov volt az áldozata. Makrovot egy londoni buszmegállóban a mögötte álló bolgár ügynök speciálisan átalakított esernyő nyeléból egy parányi halálos ricint tartalmazó kapszulával hátba lőtte. A bolgár férfi a kórházba szállítás közben meghalt.

A szomorú történetek sorába illik Solomon Mikhels színház igazgató „váratlan” halála is, akit a Sztálin által vaskézzel irányított NKVD utódok tettek el láb alól. Az ő 1948-as halálos utóbalesetének az lehetett az oka, hogy Mikhels a II. világháború után a moszkvai Zsidó Antifasiszta Bizottság elnökeként túl sok jogot követelt a Szovjetunióban élő zsidók számára.

A Sztálin által elképzelt kommunista eszméktől enyhén elhajló nézeteket valló Leo Trockij után a buzgó NKVD (a KGB egyik elődszervezete) ügynökök még az Atlanti-óceánon is áthajóztak és 1940 augusztus 20-án Mexikóban jégcsákányokkal verték agyon az ágyában fekvő Bronstein néven született kecskeszakállas forradalmárt.

Makszim Gorkij, a világhírű orosz író igazán nagy támogatója volt az új bolsevik hatalomnak és mégis a gyenge és udvarias bírálatai Sztálin politikája iránt előbb a fiának 1934-ben bekövetkezett halálához, majd az egészséges Gorkij két évvel későbbi „szívelgyengüléses” elhunytához vezetett. Két évvel később a sztálini tisztogatások csúcspontján Jagodát, a Gulag gyűjtőnéven elhíresült kommunista haláltáborok atyját, az NKVD 1934 és 1936 közötti zsidó származású vezetőjét is koncepciós perbe fogták és ő a bohózatba illő tárgyalás során bevallotta, hogy Sztálin parancsára mérgezték meg az írót. Az NKVD vezetőjét a kommunista vezér 1938-ban kivégeztette.

1990-ben Borisz Jelcint figyelmeztette a KGB, amikor Moszkvába is eljutottak az európai forradalmi szelek és a vodkakedvelő Jelcin hithű kommunista létére „ingadozni” kezdett. A később államfővé választott politikus egy „átbeszélgetett” éjszaka után kissé bizonytalan léptekkel haladt át a Moszkva folyót átívelő hídon, amikor egy fékező fekete gépkocsiból kiugró bőrkabátos emberek a korláton át a vízbe dobták. Szerencséjére ki tudott úszni a partra, majd vizesen és piszkosan visszament a nem messze lakó barátjához. (Forrás: The Christian Science Monitor)

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001-2005