Forrás: NOL

Szóról szóra

Konrád György: Az író és a város

Takács Ferenc, 2004. december 11. 00:00

Konrád György

A gépies felhalmozódás műve Konrád György új esszékötete, bevallottan alkalmi gyűjtemény: azokat az írásokat – műfajukra nézve esszészövegeket, alkalmukat tekintve nagyrészt nyilvános előadásokat, avatóbeszédeket, bevezetőket és kiállításmegnyitókat – tartalmazza, lehetőleg szóról szóra, amelyek az elmúlt öt év során keletkeztek.

Sokat közülük egy tágabb, ám konkrét alkalom is egybefűz. Konrád 1997 és 2003 között a berlini Művészeti Akadémia elnöke volt, s az itt közölt írások közül jó néhány ennek a megbízatásnak köszönheti létét, az esszék munkaköri kötelességek termékei és lenyomatai. Megjelenésüket részben a maradványelv indokolja: olyan írások ezek, jelzi Konrád a bevezetőben, amelyek nem kerültek be az Útközben és A közép tágulása című köteteibe.

Az utólagos beavatkozás, a szerzői rendezésbesorolás persze ebben az elegyes anyagban is az alkalmiságon túlmutató rendet teremt, a tervszerűség eligazító erejével segít az olvasónak: az írások négy lazán tematikus csoportban találják meg egymás társaságát.

Az első csoportban ‘valódi’ esszéket találunk, valódiakat abban az értelemben, hogy szemlátomást az eredeti receptre íródtak, vagy legalábbis visszarévednek az ősképre, arra, ahogyan Montaigne gondolta el és gyakorolta a ‘kísérletnek’ vagy ‘próbálkozásnak’ ezt a súlyosan felelős, egyben jótékonyan felelőtlen műfaját. Végy valamely közkeletű, látszatra mindenki számára értelmes és magától értetődő fogalmat vagy dolgot, járd körül, mégpedig lehetőleg úgy, ahogy még senki sem járta körül, s próbálj valamit mondani róla, lehetőleg személyes tapasztalataid alapján, ami felkavaróan új, egyszersmind megnyugtatóan ismerős. Ezt teszi Konrád is ezekben az írásokban, amelyek a szabadságról, felelősségről, szegénységről, gazdagságról, fájdalomról, halálról, száműzetésről, csábításról szólnak, s még címük nyelvtani formája, a ‘-ról/-ről’ is a XVI. századi mestert idézi. Hozzá hasonlóan Konrád sem fél a közhelyek bölcsességétől, mint ahogy ő is bátran rábízza magát az ötletre, a sziporkára, a váratlanul felkínálkozó metaforára, amivel aztán elrugaszkodhat a közhelytől, hogy fejest ugorjék az újba és az ismeretlenbe.

A második tömbben a zsidóságról, a holokausztról, az emlékezésről-feledésről olvasunk esszéket. A montaigne-i recept itt fordítva bizonyítja érvényességét és hasznát: mennél személyesebbek, egyben merészen privát módon filozofikusak ezek az írások, annál érdekesebbek és izgalmasabbak, annál inkább képesek olyasmit mondani, amitől az olvasó felkapja a fejét, sőt mellbe vágva érzi magát hirtelen. Például a szükséges és halaszthatatlan emlékezés munkáját kísérő ‘viktimológiai túlzásról’, az emlékművek formájának és az emlékezés nyelvezetének arról az emlékezés munkáját méltatlanul torzító sugallatáról, hogy – Konrád szavaival – ‘a zsidó az, akit elgázosítottak, és mintegy erre is való. A hullarakás látványa nem empátiát kelt, hanem borzalmat.’

A következő írásfüzér szól tulajdonképpen arról, ami a kötet címe, azaz az íróról és a városról. Akad itt a városfejlesztésről és a műemlékvédelemről szóló töprengés, élménybeszámoló Antwerpenről és a hollandokról, esszé Berlin ‘világváros’-szerepéről, s itt olvashatjuk – beszédek, bevezetők, hozzászólások stb. formájában – a berlini elnökösködés éveinek a krónikáját is.

A negyedik esszécsoport, a kötetet záró írások tömbje mutatja a legegységesebb képet, egyben – legalábbis jelen recenzens szemében – a jelen kötet minőségi csúcsát. Itt tömör, néha alig egy-két oldalas íróportrékat olvashatunk, németekről (Grass, Enzensberger), közelebbi sorstársakról tágabb hazánkból, Kelet-Közép-Európából (Claudio Magris, Alexandar Tisma, Dubravka Ugaresic, Andrei Plesu) és magyarokról (Örkény, Fejtő, Petri, Kertész, Hernádi, Esterházy). Valamennyi remekbe készült írás. Konrád nagyszerű irodalmi portrétista, íróról, művéről és a kettő azonosságáról-különbözőségéről úgy tud hatásosan és érzékletesen beszélni ezekben a miniatúrákban, mint Kellér Andor és Illés Endre óta senki.

Ha nem egyenesen náluk is jobban – ami nem kis dolog (noran, 503 oldal, 2990 Ft).

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©