Forrás: NOL

2000. november

A múlt köde

Révész Sándor, 2004. november 27. 07:00

Szavazatszámlálás az Egyesült ÁllamokbanKép: Reuters – Tami Chappell

Október-november hónapfordulója a halottaké, a temetőké, az emlékeké. Október 31-én, a magyar polgári demokrácia ünnepnapján vörös festékkel meggyalázták Károlyi Mihály szobrát.

November elsejére virradó éjszaka ledöntötték a Rákosi által lebontatott Regnum Marianum templom emlékkeresztjét a Hősök terén és vörös csillagot festettek rá. November másodikára virradó éjjelen leromboltak 54 sírt a Kozma utcai zsidó temetőben, és összemázolták Kádár János sírját a Kerepesi temetőben. Negyedikén és ötödikén további sírokat rongáltak meg a Kozma utcában. Ötödikén újraállították és újraszentelték a keresztet a Hősök terén. A keresztgyalázó gimnazisták jelentkeztek a rendőrségen, bocsánatot kértek, elítéltettek. A többi tettes ismeretlen. ‘Semmi sem menti a Regnum Marianum fiatal támadóit, és azokat sem, akik minden gyalázat egyik legsötétebbikét, a sírrombolást követték el. Ha válaszoltak egymásnak, ha nem, szégyenükre tették, joguk és kötelességük felelni érte. Csak hát nem a semmibe kiabáltak bele. Az értelem sarokba szorulása, szégyenletes hangzavar jellemzi közéletünk utóbbi napjait.’ – írta Nagy N. Péter (Népszabadság, 2000. november 3.)

Torgyán József az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságában bejelentette, hogy a születésnapjára, november 16-ra befejezték a kukorica betakarítását, elvetették a jövő évi búzát, és ez rendkívüli siker. Németh Imre, az MSZP képviselője populista frázispuffogtatásssal vádolta őt, pedig csak irigykedett, mert az ő teljesen használhatatlan áprilisi születésnapjára legfeljebb a húsvéti bárányok bevagonírozását lehet befejezni.

A múlt múlt havi ködében beszámoltunk arról a kivételes mértékű pazarlásról és visszaélésről, ami a Környezetgazdálkodási Intézetben folyt, s amit az intézet új igazgatója, Mujzer János nyilvánosságra hozott. Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának fideszes elnöke úgy nyilatkozott, hogy Mujzer helyesen járt el, a kötelességét teljesítette. Le is váltották nyomban. Azután Ligetvári minisztert is menesztették, mert túlságosan vonakodott leváltani őt. Orbán Viktor a kormánypártok együttes frakcióülésén Illés Zoltán leváltását is kilátásba helyezte, ha nem tanulja meg végre, mi a különbség az ellenzéki és a kormánypárti képviselő között, s nem veszi tudomásul, hogy ‘egy csónakban evezünk, de ha az evezővel egymás fejét csapkodjuk, a csónak felborul’.

Mujzert már rég kirúgták, amikor Pepó Pál kinyújtott karja, Gordos Dénes még mindig betegállományba helyezett főigazgató-helyettesként nyilatkozott a 168 órának: ‘Nem vagyok lakáj alkat. A szervilizmus nálam jó értelemben vett tulajdonság, aktívummal telített.’ (168 óra, 2000. november 12.) A Hócipő be is mutatott egy aktívummal telített és grammatikai kezdeményezőkészségről tanúskodó Gordos-levelet, mely fél évvel korábban Pepó Pál egyik ünnepélyes föllépése kapcsán taglalta a polgári összefogás jelentőségét: ‘Erre a rendezvényre senkit sem rendelünk ki, az ezen való részvétel nem kötelező. Ennek ellenére kétség sem merülhet fel ebben az esetben, hogy a környezet ügyéért áldozatos munkát végző, nagy szakmai tekintéllyel is rendelkező Intézeteink dolgozói közül bárki is közömbös lenne a nekünk és rólunk szóló rendezvénnyel kapcsolatban és távol maradnánk. A rendezvényen részt vevőket irodavezetők és osztályvezetők fogják össze, gondoskodjanak beosztottjaik értesítéséről, megjelenésükről, ellátásukról, a programok ismertetéséről. Az intézetek vezetői értekezleten erről beszámolnak.’ (Hócipő, 2000. november 1.)

A hónap jóslata – sok jóslatra bomlott. Mindenkinek eszébe jutott, hogy közel a vég. A ciklus vége. S hogy minek lesz akkor vége? Jánosi György szerint az MSZP reményeinek, ha lemond Németh Miklósról, mert ‘csak Németh Miklóssal tudjuk leváltani a kormányt’, mert ő tudja leginkább megszólítani a vidéki és a vallásos embereket (Magyar Nemzet, 2000. november 6.). Torgyán József alábecsülte képességeit. Úgy vélte, az SZDSZ számára az ötszázalékos küszöb átlépése ‘olyan mutatvány lenne, mintha nekem kellene a magasugrásban a 220 centimétert átugrani’. (Népszabadság, 2000. november 24.) Érdemes lett volna nekifutni.

Lovas István Miért győz a jobboldal 2002-ben? című művében nemcsak azt jósolta meg, hogy a Fidesz győzni fog ‘ha csak kataklizmikus változások nem történnek’, de azt is, hogy a jobboldali radikalizmus Magyarországon is előretör majd, s a Fidesznek nem lesz oka rá, hogy elzárkózzon a radikálisokkal való koalíciótól: ‘hogy egynémely politikus most kijelenti, nem kötne koalíciót a MIÉP-pel? Ha a helyzet úgy adja, majd azt is kijelenti, ez a MIÉP már nem az a MIÉP. A politika pragmatikusan tör a hatalomra.’ (Magyar Demokrata, 2000. 45. sz.) Debreceni Józsefet a kormánysajtó kiátkozta, amikor néhány hónappal korábban megírta, hogy a Fidesz képes lenne erre a koalícióra. Őt kiátkozták, Lovast nem. Ezek szerint nem a lehetőség fölvetése, hanem annak elítélése miatt.

Lovas víziójához persze potens MIÉP kellett volna. A Magyar Demokrata ‘közvéleménykutatása’ szerint a MIÉP a pártot választók körében 10 százalékon állt, a többi közvélemény-kutató cég szerint 3 százalékon. A lap főszerkesztője úgy véli, ezek a többiek ‘keményen átgyúrhatták az adatokat. /…/ vagy a rivális közvélemény-kutatók valami nehezen értelmezhető gyűlölettől hajtva torzítanak, vagy mi tévedünk hatalmasat.’ (Bencsik András: Mélyponton, Magyar Demokrata, 2000/47.)

A Magyar Narancsnak lett igaza: ‘A szocialisták két éve nem állítanak semmit, és arra várnak, hogy a Fidesz elveszítse nekik 2002-t.’ (Magyar Narancs, 2000. november 23.)

Készül a költségvetés, nagyon panaszkodnak az oktatók, a gyógyítók, az önkormányzatok és mindenki. Illetve nem mindenki. ‘Megdöbbenéssel fogadtuk Szita Károlynak, Kaposvár fideszes polgármesterének azt a nyilatkozatát, miszerint a jövő évi költségvetésben 12,4 százalékos forrásnövekedéssel számolhatnak az önkormányzatok. A valóság ezzel szemben az: korántsem biztos, hogy a növekvő feladatok ellátására elegendő lesz ez az összeg – közölte Lamperth Mónika, a Baloldali Önkormányzati Közösség elnöke szerdán, egri sajtótájékoztatóján. A politikus emlékeztetett arra, hogy Szita Károly – aki egyúttal a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke is – aláírta azt az állásfoglalást, amelyben a polgármesterek tiltakoznak a költségvetés önkormányzati fejezete ellen. Nagy Imre egri polgármester a tájékoztatón ezzel kapcsolatban azt mondta: Szita Károly ‘pártkatona, és elárulta a szövetséget.’ (Kételkedő önkormányzatok, Népszabadság, 2000. november 9.) Egy alcím a jövőből: ‘Költségvetés: Lamperth dícséri, Szita falurombolást emleget’ (Népszabadság, 2004. november 23.)

Lezajlott az Egyesült Államok történetének legfurcsább elnökválasztása. Al Gore, a demokraták jelöltje kapott több szavazatot, de a republikánus Bush szerzett több elektort. A Floridában elért minimális mértékű republikánus győzelem döntött. A szavazatokat többször újraszámolták és az eredményeket többször, több oldalról és több okból kétségbe vonták. Floridában például egy olyan körzetben, ahol a regisztrált választók túlnyomó része demokrata volt, sok szavazatot érvénytelennek nyilvánítottak, mert a választók tömegesen félreértették a bonyolult választási útmutatást. A nem kormánypárti lapok Al Gore-ral, a kormánypártiak Bushsal rokonszenveztek, s ez utóbbiak különösképpen azt hangsúlyozták, mennyire sokat árt Amerikának és a világnak az a bizonytalanság, amit a demokraták tartanak fönn azáltal, hogy kétségbe vonják az eredményt, folyvást újraszámláltatnak, nem ismerik el vereségüket, nem akaródzik nekik átadni a hatalmat.

Bencsik AndrásA kormánypárti Magyar Demokrata vezércikke így értelmezte a történteket: ‘A média úgy döntött, hogy eljött az ideje a másságkorszak hivatalos megnyitásának. Ehhez kellett a látványosan zsidó alelnökjelölt. E mellé zárkózott fel az egész világsajtó. De valami hiba történt. A hollywoodi filmekkel hihetetlen tökéllyel és alapossággal átmosott agyú amerikaiak meghökkentően nagy része (területileg a kétharmada) úgy tetszik, immúnissá vált a propagandára. Úgy tetszik, felfogta a kihívás lényegét, és összeszedte magát. S ha éppen csak elégségesen is, de ellenállt a másságkultusznak. Ám ekkor elszabadult a pokol. A Gore-csapat nem tud beletörődni a vereségbe.’ (Bencsik András: Amerika választott, Magyar Demokrata, 2000/46.)

Aki párhuzamokat keres, az talál. Már rögtön a lap következő számában, melyben a Magyar Demokratával perszonálunióban lévő Magyar Ház ajánlja az antiszemita irodalom egyik alapművét: ‘Henry Ford: A nemzetközi zsidó. Az olvasó párhuzamot talál a húszas évek Amerikája és az ezredforduló Magyarországa között. Politikai. Kulturális, társadalmi problémák és állapotok. Ford ezek okát és eredőjét kutatta.’

Romániában is választásokat tartottak. Visszajött Iliescu és a szocialista párt, az RMDSZ maradt. Egyik koalícióból a másikba esett. Az RMDSZ-ben kegyvesztetté vált Kincses Előd függetlenként kívánt indulni a választásokon, de az RMDSZ funkcionáriusai följelentették őt a bíróságon, mivel kettős állampolgár, s az RMDSZ – a bírósággal együtt – azonosult azzal a vitatott jogértelmezéssel, miszerint kettős állampolgároknak nincs helyük a romániai közéletben.

A kormány még megszületése előtt eljelentéktelenítette a státustörvényt. A későbbi bonyodalmakhoz mérve nem eléggé, de a fölkeltett várakozásokhoz képest nagyon. A törvény koncepciója a nyáron jelent meg, s mire megjelent, kiveszett belőle a státus. Már a kormány is csak kedvezménytörvényről beszélt, és már szó sem volt a külhoni magyarok jogállását rögzítő, útlevelet is biztosító, ‘félállampolgársággal’ felérő törvényről, amit korábban ígértek. Ami maradt, az is elég sok bajt okozott, de a külhoni magyarok mindenesetre csalódtak, és csalódottságukban ők is tetézték a gondokat. Markó Béla ezt nyilatkozta a HVG-nek: ‘Egyes magyarországi politikusok megemelték a mércét, fűt-fát ígértek politikai megfontolásokból, s én most nem tudom megmagyarázni az embereknek, hogy a határátlépést vagy a vízumkérdést miért nem tartalmazza az elkészült koncepció.’ (Riba István: Kedvezmények határon túli magyaroknak, HVG, 2000. július 22.)

Miután a mérsékelt kisebbségi vezetők nem tudták a néptömegeknek megmagyarázni a helyzetet, az uszályukba kerültek, s nagy aláírásgyűjtési akciókat szerveztek. Szeptembertől tombolt az aláírásgyűjtési láz. Az RMDSZ a Magyarok rebellis Világszövetségének kezdeményezése mellé állt, s a külhoni állampolgárság bevezetéséért gyűjtötte az aláírásokat. A kisebb koalíciós pártok, az FKGP és az MDF is támogatták őket. Németh Zsolt viszont mulatságosnak és egyben aggasztónak minősítette az aláírásgyűjtő buzgalmat. A kormány és a Fidesz külpolitikusai kínban voltak, nem tudták, hová bújjanak a kisebbségi vezetők elől, akik mindenáron a külhoni, avagy a kettős állampolgárságról akartak tárgyalni velük.

Duray MilósDuray Miklós fölmutatta a hátát: a mögé bújhatnak. Duray a november 16-án keltezett és a Magyar Nemzetben megjelent cikkében (Státustörvény, kettős állampolgárság vagy külhoni állampolgárság) leszögezi, hogy az érintett államok törvényeire való tekintettel ‘azok számára nem jelenthet megoldást a kettős állampolgárság, akik a leginkább rászorulnának az ebből származó előnyökre./…/ érthetetlen, hogy a Magyarok Világszövetsége néhány romániai magyar tisztségviselőjének követelőzése miatt síkra szállt a kettős állampolgárság bevezetése mellett. A Magyarok Világszövetsége stratégiai bizottságának 1996 és 2000 között én voltam az elnöke, de a fenti tények miatt elutasítottam ennek az igénynek a képviseletét. /…/ A külhoni magyar állampolgárságról szóló javaslatnak viszont egyetlen célja van: a Magyar Köztársaság útlevelének megszerezhetősége.’ Avégett, hogy ‘könnyen átléphessék az európai uniós határokat. Elképzelhetetlen, hogy az ilyen jogosultságot adó igazolványt a mintegy tízmilliónyi magyar állampolgár birtokolja. Ez nem csupán az államigazgatást feszítené szét, de egy csapásra veszélybe sodorná Magyarország uniós esélyeit is./…/ A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Tanácsának és az RMDSZ reformszárnyának egyes megjelenítői azonban petíciót szerveztek Romániában, szerveznek Szlovákiában, és hasonló szándékaik vannak a Vajdaságban is a külhoni magyar állampolgárság javaslatának támogatására. A petícióval a magyar kormányt célozták meg. A petíció politikailag csak úgy értelmezhető, hogy a megvalósítható státustörvény ellenében szorgalmazzák a megvalósíthatatlan és az uniós csatlakozásra nézve veszélyes külhoni magyar állampolgárságot. Ezzel a státustörvény ellenzőit támogatják… /…/ erkölcstelen a külhoni állampolgárság ügyében elindított petíció, mert a jóhiszemű magyar kormányt rá akarják kényszeríteni olyan lépésekre, amelyek akár belpolitikai válságot eredményezhetnek, és veszélyeztethetik Magyarország európai integrációs törekvéseit. Ilyen célokat ellenséges titkosügynökségek szoktak megfogalmazni, és nem a nemzet felemelését hangoztató szervezetek.’ (Magyar Nemzet, 2000. november 18.)

Duray Miklós a népszavazással kapcsolatban a napokban többször is kijelentette: most válik el a szar a víztől. Mint láttuk, Duray Miklós már elvált négy évvel ezelőtti önmagától. Csak az a kérdés, melyik Duray folyik belénk, és melyik úszik rajtunk.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©