Forrás: Magyar Rádió

MOZIKLUB

2003. április 11., péntek 16:05

458 olvasás

[16]”Az első festőnő, aki sztárnak született, mexikói volt. Hedonista,hátrányos helyzetű és zseni, akiről szintén művész férje minden megynilatkozásában elmondta: tehetségesebb mint ő. Frida Kahlo szenvedéses és szenvedélyes élete már a mozikban, így a Moziklubban is, amelyben ezen felül kiderül, jót tesz-e a szívbajunknak, ha romantikus komédiáőkkal töltjük tele a videót? Szerelem felsőfokon péntek este a Moziklubban, kivételesen 22.15-től itt, a Petőfi adón.”

[15]FRIDA1925 szeptemberében egy szörnyű buszbaleset örökre megváltoztatta Frida Kahlo életét. A busz egy villamossal ütközött, sokan vesztették életüket a tragédiában, Frida a túlélők között volt, de rendkívül súlyos sérüléseket szenvedett. A több hónapos kórházi kezelés során számos operációt végeztek rajta, majd gipszöntvények és fűzők kényszerítették hosszú mozdulatlanságra. Kényszerű elzártságában és kétségbeejtő állapotában azonban új kifejezésformára talált: festeni kezdett. Szülei nem voltak gazdagok, gyakorlatilag mindenüket eladták, hogy lányukat támogathassák ebben. Amikor Frida talpra állt, felkereste az akkor már híres Diego Rivierát, hogy hozzáértő kritikát kérjen a képeiről. Diegót nem csak Frida lenyűgöző képei ragadták meg, hanem az ifjú művésznő kitartása, bája és szépsége is. Ez a találkozás mindkettejük életének meghatározó pillanata volt.

A film Frida Kahlo, a művészetében, politikai meggyőződésében és szexuális erkölcseiben forradalmi nézeteket valló mexikói festőnő megalkuvások nélküli, provokatív életének krónikája. Az 1980-as évek közepéig Frida Kahlo neve Mexikó határain kívül gyakorlatilag ismeretlen volt, ma azonban az egyik legkeresettebb festőnő, alkotásai rendre megdöntik a nemzetközi aukciók rekordjait. Sokféle elképzelés született arról, miért szárnyal az egekig Frida népszerűsége. Abban mindenki egyetért, hogy személyes és művészi törekvései, valamint politikai meggyőződése olyan szervesen és igaz módon olvadtak egybe, hogy élete és művészete egymástól elválaszthatatlanná váltak. Fájdalma, szenvedése, megszállottsága és szerelme számtalan emlékezetes és megrázó kép festésére ihlette. Fridáról és Diegóról több mint száz könyv jelent meg angolul és spanyolul.

Április 11-ei műsor:

Szenvedélyes ráadás: a sodró erotikájáról és gyöngyörű érzelmi vihariról híres kultikus francia remekmű, a Betty Blue ezúttal a rendező három órás változatában kerül a szemünk elé. De vajon a bónusz egy órányi kiegészítéssel hogyan változik meg az élmény? Válasz a Moziklubban, amelyben még egy japán mesefilm nyomába eredünk, és bemutatjuk a Mándy

Iván íróról elnevezett mozitermet.

Ne a multiplexben keress, hanem az éterben: Moziklub, pénteken este 10 órától a Petőfin!”

Betty Blue – Rendezői változat

Sokszor hallhattunk már arról, hogy rendezők felháborodva mesélnek filmjük tönkretételéről. A gátlástalan, pénzéhes producerek a művészi szabadságot eltiporva megsemmisítik alkotásuk értékeit azzal, hogy elveszik tőlük az utolsó vágás jogát. Többségünk gondolom mélyen felháborodik ilyenkor, főleg ha valamely kedvenc alkotója új munkájáról van szó. Ridley Scott Szárnyas fejvadásza a rendezői verzióban például teljesen új értelmet nyert, fokozva ezzel a film amúgy sem kisszámú érdemeit. David Fincher Alien3 című filmjébe is csúnyán belekontárkodtak annakidején, de sajnos ebből még nem láthattuk a rendezői verziót. Az, hogy ez nem mai divat, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy már a némafilmkorszakban is történt jópár ilyen incidens, például Erich von Stroheim klasszikus Gyilkos aranyát is lerövidíttették pár órácskával. Mindezek után felettéb nehéz elhinni, de igenis vannak olyan szituációk (nem is kevés), amikor az ilyen “durva” beavatkozás indokolt és elfogadható. Sokunk nagy kedvencét, a Hatodik érzéket például a producerek mentették meg egy gyengébb befejezéstől. Amennyiben a rendezők teljes szabadságot kapnának, valószínűleg elárasztanák mozijainkat az öt órás “monstre” filmek, melyekért érthető okokból kevés néző rajong. Cikkem tárgyára, a Betty Blue-ra is ráfért annak idején az olló jótékony munkája.

A film Betty (Béatrice Dalle) és Zorg (Jean-Hugues Anglade) szenvedélytől izzó szerelmét mutatja be, ami végül Betty épelméjébe kerül. Az amúgy is labilis lelki állapotú lány az őrületbe menekül egy olyan világból, amely számára túl kicsi és túl zárt.

Jean-Jacques Beineix rendező a “80-as években egy tökéletes hangulatfilmmel lepte meg a közönséget, a vászon valósággal izzott a szenvedélytől és a képi költészettől. A Betty Blue egy generáció kultuszfilmje lett. A hazánkban most forgalmazásra kerülő rendezői változat sajnos nem lesz képes új rajongókat toborozni, inkább csak a régiek szeretetére és érdeklődésére számíthat. Ennek oka pedig az, hogy az “új” (Franciaországban már több, mint egy évtizede bemutatott) változat egyszerűen túl hosszú. Eleinte én is gyanakvással fogadtam, hogy miképp sikerülhetett egy szokványos hosszúságú filmből háromórás monstrumot készíteni, mint kiderült, nem is alaptalanul. A film megtekintése közben végig olyan érzésem volt, mintha minden leforgatott jelenetet megpróbáltak volna belesűríteni. Béatrice Dalle-t tényleg élmény látni a moziban, de a háromórás játékidőt még ő sem tudja hatásosan kitölteni. Hiába Gabriel Yared gyönyörű zenéje, hiába Jean-Francois Robin csodás képei, vagy a kiváló színészek nagyszerű játéka, a Betty Blue rendezői változatában a szenvedély gyorsan unalomba fordul. Ez a film ollóért kiált

Tulu (mozinet)

Április 4-ei műsor:

Az Odeon–Loyd az első fecske, de a nyár még várat magára, vagyis mozikóstoló és videóajánló péntek este a MOziklubban, amelyben ezúttal nagyfilmként egy lakótelep kistotál, aTesó lesz műsoron. Huszonéves sráctesók, egy üresjáraton bekódorgott lakótelepi nyár, egy lány a félúton, meg az átírt Casablanca az út végén.

Minden kiderül, csak hallgatni kell: a Moziklubot, péntek este 22h-kor itt, a Petőfin.”

TESÓ

A békásmegyeri lakótelepen Artin, a huszonhárom évesen is egy kiskamasz mentalitásával bíró zenemániás és bátyja, Nate, a szexuálisan kissé túlfűtött pornóíró éli szürkének nem mondható mindennapjait.

2003.03.28. 22:00

Bár mindenki azt gondolta, hogy a 13 Oscar-jelölést szerzett Chicago vagy a 10 Oscar-nominációval büszkélkedő New York bandái, esetleg a kilencszeresen jelölt Az órák viszi haza a legjobb film díját az 54. Bafta-ceremónián, a nyertes Roman Polanski A zongorista című filmje lett. Tarolnia egyik filmnek sem sikerült, a díjak nagyjából egyenlően oszlottak meg az egyes produkciók között, a legeredményesebb A Gyűrűk Ura – A két torony lett három kitüntetéssel, köztük a közönség Orange-díjával.

“Tíz év alatt három Oscar-díjas film is készült a holokausztról. A

látásmódjuk, a közvéleményre gyakorolt hatásuk azonban jelentősen eltérő.

Mit üzennek, melyik marad meg művészeti értékként, és tud-e majd még hozzájuk szólni a jövőre bemutatandó Sorstalanság?

A ZONGORISTA

1939, Varsó. Wladyslaw Szpilman zongoraművész egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei megpróbálják eldönteni, mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw nem akarja elhagyni a várost, mivel szereti, s legalább annyira rajong Dorotáért, a fiatal csellistáért. A nő nagyon aggódik a növekvő antiszemitizmus miatt. Családja nem sokkal azelőtt költözött be a fallal körülvett gettóba, és megpróbálnak alkalmazkodni az ottani élethez.

A zsidó Itzak Heller kollaborál a nácikkal, és azt akarja, hogy Wladyslaw és Henryk csatlakozzon a zsidó rendőrséghez, de a fivérek visszautasítják az ajánlatot. Miközben megpróbálnak pénzt keresni, hogy eltartsák a családot, a körülmények egyre rosszabbra fordulnak. Mindenkit deportálnak, kivéve Wladyslawot, akit Itzak kirángat a sorból. Benek, annak az étteremnek a tulajdonosa, ahol korábban zongorázott, munkát ad Wladyslawnak, de a helyzete egyre rosszabbra fordul.

A zongorista a föld alatti mozgalomnál keres segítséget, amely különböző védett házakba bújtatja el őt, ahol nincs más dolga, mint kibámulni az ablakon. A varsói gettó 1943-as felkelését követően Wladyslaw megint önmaga lehet. Dorota és mások, többek között a német Wilm Hosenfeld százados segítségével a zongorista megpróbálkozik a túléléssel, amíg véget nem ér a háború…

Moziklub pénteken este 22h-kor az emlékezésről, a

szókimondásról és az őszinteségről, melynek apropója Roman Polnaski A Zongorista című alkotása.”

2003.03.21. 22:00

“Istent kísértik a mozikban. Legalábbis Steven Sodebergh, aki

Tarkovszkij Solaris című filmjét újrázta George Clooneyval a

főszerepben. Lehet-e remekebb egy remekműnél? Meghaladható-e a

klasszikus? Vagy éppen: miért volt erre szükség? Kérdések és válaszok a

Moziklubban, melyben még szemrevételezzük a Chicago-t is, és akinek van

kedve, beszállhat Oscar-toto játékunkba is. Mindez a Moziklubban,

pénteken este 22h-kor itt, a Petőfi adón.”

SOLARIS

James Cameron és Steven Soderbergh szuper(giccs)produkciója, amely leginkább egy hipermodern bútoráruház katalógusára emlékeztet, és akár az amerikai pszichológusok reklámfilmjének is beillene, inkább Andrej Tarkovszkij 1972-es filmjének re-make-je, mint Stanisław Lem 1961-ben íródott regényének megfilmesítése.

Hogy egy hasonlattal éljek: ha Lem könyve a sütemény, akkor Tarkovszkij filmje a hab, és Soderberghé már csak a kandírozott cseresznye a tetején.

Miért mondom ezt? A könyv tömény filozófia, tudománytörténet, de legfőképpen ismeretelméleti eszmefuttatás, megjelennek benne ugyan az emberi kapcsolatok – a főhős esetében az élettársi, nem pedig a sokéves házassági viszony, mint Soderberghnél – főleg a mű vége felé, ám ez csak (fontos) mellékszál. Megfilmesíteni persze a fő jellemzők közül igazán csak ez utóbbit lehetséges.

Mégis: Tarkovszkij Solarisában még van mélység, a filmnek van üzenete – ha nem is az eredeti, a könyvé. Soderberghé már csak a kivonat kivonata. Ami nem lenne baj, ha a megfilmesítés egyre közelebb kerülne a lényeghez – adott esetben Lem emberiségképéhez és nem a soderberghi házastársi cívódásokhoz -, de erről szó sincs.

Sőt. Egyre nagyobb a szakadék, stílszerűbben az űr a könyv és a filmek között. Mert ez nem sci-fi. Már Lemnél sem volt az. Tarkovszkijnál még kevésbé. De Soderberghnél a Solaris csupán csak vizuális elem. Számítógépes trükk, semmi egyéb. Pedig a történetben a bolygó szerepe nem annyira lenullázható, mint az új filmben. Hiszen a planéta óriásóceánjának jelenségeire pazarolt több emberöltőnyi kutatás története az emberiség eszmetörténetének, gondolkodásmódjának és mentalitásának története is, ahol nem a bolygó rejtélye a fontos, hanem mi, emberek, és viszonyunk a világmindenséghez, de leginkább viszonyunk önmagunkhoz. Nem az idegen intelligencia kutatása, hanem a sajátunké. “Tükröket keresünk?” írja Lem, teljes joggal.

De George Clooney inkább érkezik egy lézerklinika steril műtőtermébe, semmint az eredeti állomás koszos, büdös, rendetlen összevisszaságába, amely a könyvben és még Tarkovszkijnál is egyértelműen a szereplők fejében uralkodó káosz tárgyi vetülete. Történeti hűség szempontjából csak a legnagyobb jóindulattal mondhatjuk, hogy a mostani film akár csak lazán is, súlyos egybemosásokkal és csúsztatásokkal, de kapcsolódik a regényhez.

Ám a menetrendszerű és elmaradhatatlanul szirupos hollywoodi hepiend szerintem alapjaiban mond ellent ennek a modernkori ember tragédiájának. Tehát ha valakit valóban érdekel, miről is szól az a bizonyos utazás, amely a film plakátján azt állítja, hogy az ember még nincs megérve rá, az nyugodtan felejtse el Soderbergh munkáját és szerezze be Lem könyvét. Megéri.

(Józsa Bernát)

2003.03.14.22:00

Vajon milyen 13. századi kulisszatitkokra bukkant a rendező, amikor a Bánk bánt korhű köntösben kívánta fimre vinni? Mit alakított át a drámából és miért? Rákérdezünk a Moziklubban, amelyben a Bánk bán rendezőjéről beszélgetünk, végre csak és kizárólag: a filmről! Tehát péntek este 10 órakor Moziklub, ahol az is kiderül, vajon kiérdemli-e a Chicago című filmmusical az Oscar-jelöléseit? Nézzenek a moziban, aztán

hallgassank ránk. Péntek, 22 h, petőfi adó, Moziklub.

BÁNK BÁN

1213. Gertrud királyné meráni honfitársai dorbézolnak a királyi várban. A békétlenkedő magyar nemesek félrehúzódva szemlélik a dáridót, s Petur bán vezetésével összeesküvésre készülnek. Haragjukat csak fokozza, hogy miközben a távolban csatázó király helytartója, Bánk bán az országot járja, az udvarban hagyott feleségét, a szépséges Melindát a királyné léha öccse, Ottó egyre nyíltabban ostromolja. Petur titokban visszahívja Bánkot, aki azonban a békétleneket felségárulással vádolja. Ám Ottó bizalmasa, Biberach lovag elárulja Bánknak, hogy a herceg el akarja csábítani Melindát. Ottó a királyné bíztatására döntő rohamra készül.

A vár kerengőjében és kápolnájában is üldözi szerelmével Melindát, aki megvetően utasítja vissza, ám mégis félreérthető helyzetbe kerül. Az őket éppen megleső Bánk megrendül: úgy tűnik, hogy rajongva szeretett hitvese valóban hűtlen…

rendező: Káel Csaba

szereplő(k): Kiss B. Attila (Bánk Bán), Marton Éva (Gertrúd), Rost Andrea (Melinda), Gulyás Dénes (Ottó), Kováts Kolos (II. Endre), Miller Lajos (Tiborc), Réti Attila (Biberach), Sólyom-Nagy Sándor (Petur Bán)

CHICAGO

Chicago, 1929. Gyilkosság. Szenvedély. Hírnév. Szex. És jazz, mindhalálig.

A Szeles Város megannyi kalanddal és lehetőséggel kecsegtet. Ez a csábítás elkápráztatja Roxie Hartot, a látszólag ártatlan színésznőt, aki arról álmodozik, hogy az ének és a tánc kimenti őt élete egyhangúságából. Roxie egyetlen vágya, hogy Velma Kelly varietéművésznő dicső nyomdokaiba léphessen.

Vágya kicsit másképp teljesül, amikor néhány nagyon elhibázott lépés folytán a sztár és a sztárjelölt is börtönbe kerül gyilkosság vádjával. A Matron Morton börtön felügyelete alatt Roxie találkozik Billy Flynn-nel, a legendás ügyvéddel, aki elvállalja Roxie ügyét, egy nem szerény összegért. Roxie berobban a csúcsra, mentorának nagy bosszúságára. Ám az agyafúrt Miss Kelly is tartogat néhány meglepetést a második felvonásra…

rendező: Rob Marshall, szereplő(k): Renée Zellweger (Roxie Hart), Catherine Zeta-Jones (Velma Kelly), Richard Gere (Billy Flynn)

2003.03.07.22:00

Három nő, két regény, egy film – hogyan élték meg a nők a huszadik századot, vajon tényleg elférfiatlanodott-e a világ, és vajon tényelg ezek-e a helyes kérdések, ha a többszörösen Oscar-díjra jelölt Órák című filmről beszélünk, és annak megkerülhetetlen irodalmi alapjáról? Kiderül péntek este a Moziklubban, amelyben az ÓRÁK mellett jut elég időnk arra

is, hogy hegyet másszunk, s vele arra járjunk, ahol a madár is csak tévedésből repül. TEhát az Órák és a Himalája című filmek kerülnek képbe péntek este 22h-kor a Moziklubban itt, a Petőfi adón.”

Órák

AZ ÓRÁK

Három korszak, három történet, és három nő olvad össze egyetlen történetté AZ ÓRÁK időfolyamában. Mindegyik nő úgy kapcsolódik egymáshoz, akár a szemek a láncban, anélkül, hogy tudnának arról, hogy egyetlen nagyszerű irodalmi alkotás visszavonhatatlanul megváltoztatja az életüket. Először is ott van Virginia Woolf, aki a húszas években London külvárosában az elmebajjal küzd, mikor elkezdi írni első nagy regényét, a Mrs. Dallowayt. Több mint két évtizeddel később Laura Brown, a Los Angeles-i feleség és anya a második világháború végén a Mrs. Dallowayt olvassa, és a könyv akkora revelációt jelent számára, hogy elsöprő erejű változást fontolgat az életében. Aztán a mai New York Cityben ott van Clarissa Vaughan, Woolf Mrs. Dallowayének modern változata, és szerelmes Richard nevű barátjába, aki briliáns költő és AIDS-ben haldoklik. A három történet egybeszövődik, és végül összeáll a közös felismerés meglepő és transzcendens pillanatában. Virgina Woolf Mrs Dalloway című, 1925-ös regényének ihletésére Michael Cunningham több mint 75 évvel később megírta AZ ÓRÁK című regényét. Az ebből készült filmet a Billy Elliotot jegyző Stephen Daldry rendezte, a főszerepekben pedig három olyan nagyszerű színésznőt láthatunk, mint Nicole Kidman, Meryl Streep és Julianne Moore.

AZ ÓRÁK nem csak az Oscar-díjak egyik komoly esélyese, de az idei Arany Glóbusz díjátadón elnyerte a legjobb film címet a drámai kategóriában, Nicole Kidman pedig a legjobb színésznő díját kapta.

HIMALÁJA

A Himalája meredekein, árpaföldek lankái közt, 5000 méter magasban búvik meg a kis falu, Dolpo. Az ott élő, a zord klímában megedződött emberek egyetlen bevételi forrása a felső-tibeti só.

A film a falu agg vezére, Tinle utolsó útját követi nyomon.

2003.02.28. 22:00

Amerika elsőszámú kulturális közellensége, újabban egy remek film főszereplője: EMINEM nem csak alakoskodik, hanem hitelesen színészkedik A 8 mérföld című új moziban. A Moziklubban Curtis Hanson rendező elmondta, miért verbális boxmeccset akart forgatni a hip-hop sztár főszereplésével ? mint ahogy vendég volt a film és számtalan nehéz szövegű mozi magyarra-fordítója, Speier Dávid is.

8 MÉRFÖLD

Curtis Hanson filmje 1995-ben játszódik, Detroit lerobbant iparvárosában, a 8 mérföldes út szegényebbik oldalán. A társadalmi mobilitás értéke alulról verdesi a nullát, az egyetlen kitörési lehetőség a szellemi és anyagi nyomorból a rap. Hétvégente rivális bandák tagjai mérkőznek meg a freestyle szócsatákon, élből megy az alázás, de lemezszerződést csak a legtehetségesebbek kapnak. Ha az ember ingyen demót akar készíteni, le kell paktálnia a helyi nagy arcokkal, a banda tagjává kell válnia – és ez városunkban még életformánál is többet jelent. Ebben a közegben él a fekete sereg fehér katonája, Jimmy “Rabbit” Smith Junior (Eminem), aki nemcsak tehetségével, de kitartásával és igazságérzetével is kitűnik társai közül.

Jelenet a filmből

Hanson filmje az óvatos mértéktartásnak köszönheti erejét és hitelességét: a hollywoodi dramaturgia aranyszabályainak köszönhetően a 8 mérföld a Rockyhoz hasonló küzdőfilm, az eredeti helyszínek és az érzékeny fényképezés a független filmek hangulatát elevenítik fel, az önéletrajzi ihletés pedig Eminem korai éveire korlátozódik. Nem a színes hátterek előtt ugráló sztárral találkozunk, hanem a szegény fehér gyerekkel, aki anyja lakókocsijában és, aki, a présgép mellett gürcöl, és eközben hihetetlen érzéke van a freestyle raphez. A filmben nyoma sincs Eminem sárga hajának, anyja (Kim Basinger) mellett is kiáll, és már a homofóbia sem a régi. A történet elején szabályos jófiúra hangszerelt Rabbit nem iszik, nem szív, nem hagy cserben, nem üt vissza, és még a melegeket is megvédi – a “rossz buzik, jó fegyverek” formula mintha ellenkezőjére fordult volna. Eminem jól teljesít fél-én szerepében, bár legtöbbször csupán szúrós szemekkel néz, ám amikor rapre kerül a sor, rendesen odateszi magát – úgy játszik, akár egy standup-comedian, aki fellépések között megkukul. A 8 mérföld kvázi-önéletrajziságával a West Side Story és a Szombat esti láz hangulatát idézi, izgalmas és mozgalmas darab, érdekes és értékes adalék Eminem önéletrajzához.

Ha nem tudta meghallgatni vagy szeretné újra hallgatni az alábbi linkekre kattintva meghallgathatja elhangzott műsorainkat!

Comments are closed.