Forrás: NOLA világ az Arafat utáni napokra készül
Munkatársunktól, 2004. november 5. 14:00
Újságírók tolonganak a Párizs melletti Percy katonai kórház előtt
Csütörtök délután érkezett a hír: Jasszer Arafatnál beállt az agyhalál. Ezt nem sokkal később cáfolták. A 75 éves politikust addig is gépek tartották életben.
A világlapok napok óta nekrológjellegű cikkeket közöltek, azt latolgatva, milyen lesz az Arafat nélküli kor a térségben és a világban. A fő kérdés: Arafat nélkül inkább lehet-e rendezés a térségben? Lehet-e szó a palesztin államiság teljes megvalósulásáról, avagy a térség még mélyebbre süllyed a terrorba, félelembe?
A forgatókönyvek kétesélyesek. Mindenekelőtt azt mérlegelik, lebonyolódhat-e rendezett formában az utódlás. Ez ugyanis arra készteti majd az izraeli kormányt, hogy feladja eddigi politikáját: a palesztin hatóságot, a választott elnököt nem tekintik partnernek, s az összes döntést egyedül hozzák meg. Az indok: Arafat nem vetett véget a terrornak, nem hajtotta végre a rendezési ‘útitervet’, tehát nem partnere az izraeli kormánynak.
Tény azonban az, hogy Ariel Saron készséget mutatott az együttműködésre a két kinevezett palesztin kormányfővel. Ezek a gesztusok nem voltak elegendők, mivel a hatalmára féltékeny Arafat maga tette miniszterelnökeit működésképtelenné. Az optimista forgatókönyvek szerint a gázai kivonulást Saron már egyeztetné az új palesztin vezetéssel. Elő lehetne venni az útitervet is, rendezhetnék a palesztin biztonsági szervezetek működését, s ezek felléphetnének a terror ellen.
Újra felvetődik a külföld szerepe. A korábbi békepróbálkozások is ilyen közreműködéssel jöttek létre. Ezek kezdeti sikerének két fő feltétele volt. 1. Összeomlott a Szovjetunió, Arafat és a PFSZ fő politikai és katonai hátországa. 2. Az első öbölháborúban játszott szerepével, azzal, hogy ostobán Szaddám Huszein mellé állt, Arafat teljesen elszigetelődött az arab országoktól is. Előzőleg persze az is kiderült, hogy a nyolcvanas évek végén meghirdetett intifáda kellemetlenné teszi az izraeliek uralmát a palesztin területeken, de nem rendíti meg hatalmukat. Arafat tehát az oslói megállapodások következtében meghívást kapott Clinton Fehér Házába, majd ünnepélyesen bevonulhatott Gázába. Megalakulhatott a palesztin állami szervezet, s az arab körülményekhez képest demokratikus eljárások közepette választottak elnököt és törvényhozást. Létrejött a legitim hatalom. Erről a palesztinok 83 százaléka tudta, hogy korrupt, s azt is, hogy önkényes, és a politikai ellenfeleket megfélemlíti, sőt megkínozza. A palesztin rendezés Arafat főszereplésével nem lett világsiker.
A palesztin vezető távozásának és az amerikai elnök újraválasztásának egybeesése új fordulót ígér a rendezésben is. Az izraeli lapok szerint Tony Blair brit miniszterelnök megkapta Bush ígéretét: ha ő lesz ismét az elnök, hozzálát a valódi rendezés elősegítéséhez. Az amerikai kormányzat az utóbbi három évben, ha ingadozva is, de elfogadta az izraeli kormány nézetét, miszerint Arafat kormánya korrupt, önkényes, és hatalma fenntartása érdekében támogatja a terrort. Jól beilleszkedett ez a 2001. szeptember 11-e utáni amerikai koncepcióba.
Az izraeli és amerikai lapokban közölt pesszimista szcenáriumok káoszt, fegyveres bandaharcokat, a terror elszabadulását jósolják. A leginkább borúlátóak szerint a politikai ‘Arafat-árvák’ képtelenek lesznek arra, hogy megfékezzék saját táboruk konkurens parancsnokait a helyi hatalomért folytatott harcban. Ezt vetítette előre az elmúlt hónapok több fegyveres összecsapása. Megtörténhet, hogy a kezdeményezés még inkább a Hamasz és az Iszlám Dzsihád kezébe kerül. Az viszont azt jelentené, hogy a palesztin közösség az al-Kaida típusú erők kezébe kerül. Ennek kihatása az egyszerű emberek sorsára egyszerűen beláthatatlan.
Végéhez közeledik Arafat (valódi nevén Muhammad Abd ar-Rauf al-Kudvah al-Huszeini) politikai pályája, amit rokona, a jeruzsálemi főmufti mellett kezdett. Később nasszerista lett, majd a Szovjetunió legjobb barátja. Volt, hogy ugyanabban az évben békét kínált az izraelieknek, majd nem sokkal rá a zsidó államot a második világháború következményének mondta, amelynek ugyanúgy el kell tűnnie, mint a berlini falnak. Ellentmondásos személyiség. Ezzel együtt sorsverte népe szimbólumává lett.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
