Forrás: Magyar Rádió

Bush mostantól a történelemkönyvben foglalt helyét írja

Elhangzott 2004. november 3-án.

2004. november 4., csütörtök 12:44

1327 olvasás

Eldőlt. Ismét George W. Bush az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A rivális, John Kerry elismerte vereségét, és gratulált a győztesnek, egyben felajánlotta segítségét a régi-új elnöknek, és ezt kérte híveitől is, mondván: az országnak összefogásra van szüksége. Bush alig negyedórás, győzelmét bejelentő beszédében dicsérte Kerryt, megköszönte, hogy rekordszámú szavazó adta le voksát.

A hónapok óta tartó, olykor kíméletlenül kemény kampány lezárult hát. Mindvégig szoros küzdelemről beszéltek az elemzők, ezt mutatták az egyre-másra készített közvélemény-kutatások is. Bush végül is határozott győzelmet aratott: 274 elektori voksa van, Kerrynek 252. Az amerikai szavazók döntése választ adott arra: ki lesz négy évig az amerikai elnök – de a világ sorsát is befolyásoló kérdések maradtak: Irak, a terrorizmus elleni küzdelem, a fenyegetettség, Amerika és Európa, Amerika és az ENSZ viszonya – csak néhány közülük. És persze az amerikai belpolitika esetleges változásai, amelyek – ha olykor közvetve is – szintén hatnak a világ nagy részére.

Szerdán este a Krónika Háttér-rovatában az elnökválasztás körülményeit és történéseit elemezték a beszélgetés résztvevői: Járai Judit, a Magyar Rádió washingtoni tudósítója, Zentai Péter, a rádió berlini tudósítója, Frank Tibor egyetemi tanár és Krekó Péter, a Political Capital elemzője.

– Annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatók szinte az egész kampány alatt szoros küzdelemről beszéltek, a választás napjának reggelétől Bush előnyéről szóltak a hírek. Alighanem Kerry és az amerikai közvélemény-kutatók vereségével ér véget az amerikai elnökválasztás.

– Mind Franciaországban, mind Németországban, mind más nyugat-európai országban csalódott a közvélemény, itt átlagosan 70 százalékos volt Kerry támogatottsága – mondta Zentai Péter.

– A váratlanul nagy részvételi arányon múlott sok minden, azt mondják, 40 év óta nem volt ilyen tömeg az urnáknál. Az utolsó pillanatig kétesélyes dolog volt, mert azt szokták mondani, hogy a bizonytalanok kétharmad része Kerryre adta volna a szavazatát. Bush győzelme várható volt, Kerry esélye nem annyira az ő személyében keresendő, ő megtestesítette a Bush-ellenességet – vélekedett Frank Tibor.

– Valamelyik újságban volt egy összehasonlítás, és volt egy nagyon szellemes pontja. Úgy szólt, Kerrynek egy előnye van, hogy ő nem Bush.

– Ez így van, a kétpártrendszerben általában a pártokra adják a szavazatokat az emberek, és nem feltétlenül az azokat megtestesítő személyiségekre. Kerry nem feltétlenül a legvonzóbb elnökjelölt Amerika történetében, más kérdés, hogy Bush sem az. Kihívónak Kerry kétségkívül nem volt a legideálisabb, vitatható korábbi szavazásaival, vitatható múltjával, vitatható egyéniségével – tette hozzá Frank Tibor. Mi Európában szerettük volna azt hinni, hogy van esélye Kerrynek, de az amerikaiak ezt másképp látták. Azt nem mondanám, hogy az amerikaiak nagy többsége Bush mellett áll, tehát ez a szavazati arány nem egy elsöprő győzelem.

– Ha elfogadjuk, hogy nagyon szoros volt a küzdelem, akkor azt lehet mondani talán, hogy Bushnak ez nem egy kényelmes, egyszerű győzelme volt. Ez milyen kötelezettséget, milyen terhet jelent majd az ő számára, mint újraválasztott elnök számára?

– Azt, hogy jobban igyekezzék megfelelni az ország másik fele igényeinek is. Ez nem kötelessége, de bizonyos értelemben történelmi küldetése, hogy ezt megtegye. Maga is jelezte, hogy egyesíteni kívánja az ország népét, mint második ciklusos elnök nem is igen tehet jobbat ennél, hiszen most már nem politikai jövőjén dolgozik, hanem történelemkönyvekben elfoglalt helyét írja meg. Bush és csapata bizonyos változásokon fog átmenni, meg kell, hogy javítsák a kapcsolatot Európával, és az Egyesült Nemzetek Szervezetével, már csak az iraki háború terheinek az átruházása érdekében is – vélekedett Frank Tibor.

– Minden bizonnyal konstruktívabb és békülékenyebb lesz. Nekem azonban kevés kétségem van afelől, hogy egyúttal Bush végre fogja hajtani azt a konzervatív fordulatot, amit akar az Egyesült Államokban. Hosszú távra megcsinálja az adócsökkentéseket, kinevezéseket eszközöl majd az amerikai legfelsőbb bíróság szervezetében, amelyik egyébként itt az alkotmánybíróságként működik, és egy csomó olyan dolgot fog megcsinálni az amerikai társadalomban, amely a konzervatív értékek tartósítását jelzi majd – tette hozzá Járai Judit.

– Ez a választás könnyen megerősítheti Busht abbéli vélekedésében, hogy az a politika, amit eddig folytatott, alapvetően helyes, mert ez a három százalék körüli szavazatkülönbség markánsan elkülöníti a mostani választást az előzőtől, ahol 571-néhány szavazaton múlt a végeredmény. Bush politikájának markáns eleme volt az a konfrontatív külpolitika, ami az egypólusú világképet testesíti meg – mondta Krekó Péter.

– A világpolitikai miliő mit ígér most az újraválasztott Bushnak?

– A világpolitikai miliő most Bush számára egy picivel jobb, mint korábban volt, Schröder, illetőleg Joschka Fischer külügyminiszter jelezte is, hogy Irak, Afganisztán és a nemzetközi terrorizmus elleni harc kapcsán nincs más szövetségese Európának, mint az Egyesült Államok – hangsúlyozta Zentai Péter. Bush mellett is ugyanazok a stratégiai céljai az európai oldalnak, mint az amerikai oldalnak. Nagyon lényeges, és ez nagyon furcsa, hogy a németeknek és a franciáknak az egyik szeme sír, mert azért a szívük jobban örült volna, ha nem Bush lesz a győztes, de a másik szemük nevet, mert nincs új, kiszámíthatatlan kihívás. Ha Kerry lenne az elnök, akkor valószínűleg előállna azzal a kéréssel, hogy németek, franciák, gyertek Irakba, ami ma Amerikában történt, az egy erkölcsi győzelem egy olyasfajta filozófia mellett, amelyet Bush testesít meg.

– Nemcsak a kongresszusban erősödtek meg a republikánusok, hanem a kormányzók körében is, 11 államban ugyanis kormányzóválasztást is tartottak, két államban plusz kormányzói posztokat szereztek maguknak a republikánusok, Indianában és Missouriban visszaszerezték a demokratáktól a posztot. Valóban, itt egy konzervatív fordulat lesz, és nagyon érdekes, hogy Floridát megnyerte magának Bush elnök és Új-Mexikóban is úgy tűnik, hogy Bush lesz a győztes. Ezekben az államokban rendkívül nagy a spanyolajkú lakosság lélekszáma. Nagyon érdekes, hogy a spanyolajkúak – amely egyébként a legjelentősebb kisebbség a maga 40 milliónyi lélekszámával – hagyományosan a demokratákra szoktak szavazni. Először fordult elő, hogy republikánusokra szavaztak, és ráadásul nagymértékben. Ez a társadalom erkölcsi felfogásában, etikai értékválasztásaiban egy eltolódást fog jelenteni – vélekedett Járai Judit.

– Az nagyon lényeges, hogy egy fontos választói réteget, tudniillik a zsidóság egy nem jelentéktelen részét, amely szintén korábban demokrata oldalon volt, át tudták állítani republikánus oldalra. Ez a közel-keleti helyzet jövője szemszögéből sem közömbös, mert amit Bushék csináltak, azt tulajdonképpen sok tekintetben Izrael érdekében tették, ha nem tévedek, és ez az Izrael-barát magatartás a jelek szerint még vallási miszticizmussal keveredve is tudja továbbvinni azt a vonalat, amely erősíti a héjákat Izraelben – fejtegette Zentai Péter.

– Én ezzel együtt megismételném azt, hogy egy néhány százalékos különbség a két pártra adott szavazatok között nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok hatalmas néptömegei mind konzervatívvá váltak volna november 3-án. Az amerikai konzervativizmus nem az angol, a német, a francia, hanem speciális. Nagyon sok vonatkozásban a felelősség nem a mostani választáson van, hanem a szerencsétlen sorsú Clinton elnök a politikai magatartásán, amely rendkívül sokat ártott a demokrata pártnak. Az előző választást Gore volt alelnök azért veszítette el szerintem, mert Clinton olyan erkölcsi példát adott, amit nem lett volna szabad. A másik dolog, hogy soha nem szabad megfeledkezni a 2001. szeptember 11-ei támadásról, ami alapvetően megfordította az amerikai nép lelkét, és nem egyszerűen konzervatívvá tette azt, hanem önvédelemre szólított föl, bezárkózásra, a külvilág ellenséges képének a megrajzolására, az idegen elutasítására, a másságnak egy bizonyos értelmű elutasítására, különösképpen a terrorizmus elleni harc szükségességére, amit Bush elnök az első ciklusban megtestesített, és erre tette föl egész politikai pályáját – vélekedett Frank Tibor.

– Az amerikai és az európai értékrend várhatóan közelebb kerül egymáshoz, vagy távolabb?

– Távolabb kerül továbbra is egymástól, mert a meghatározó európai országokban szocialista, szociáldemokrata kormányok vannak hatalmon, és ezek jól kifejezik, hogy ezekben az országokban egy viszonylag liberális, jóléti hálót igénylő, olyasfajta viszonyokat igyekeznének az emberek megvalósítani, amelyek a baloldali értékekhez társulnak. Ez szembe fog szegülni az amerikai értékrenddel, ha a Bush-kormány testesíti meg, ez ki fog élesedni olyan kérdésekben, mint a várható iráni probléma, a várható környezeti problémák, az amerikaiak ENSZ-politikája, és így tovább, tehát egy sor olyan kérdés, amelyben Amerikával Európának együtt kellene működnie – hangsúlyozta Frank Tibor.

Kőszegi Gábor