Forrás: Magyar RádióFehér László festőművész kiállítása
2004. október 18., hétfő 9:56
Fehér László festőművész 2000-ben kapott Kossuth-díjat és 2002-től tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. Új képeit november 3-ig láthatjuk a Szinyei Szalonban, Budapesten.
– Ha Fehér Lászlónak kiállítása nyílik, az mindig esemény. Most ilyen esemény van a Szinyei Merse utcában, a Szinyei Szalonban. A kiállítás címe: Új képek. Mik ezek az új képek?
– Nyáron elkezdődött egy olyan sorozat, ami még nekem is újdonság volt akkor. Az új képek annyiban újak, hogy az egész színviláguk merőben szokatlan ahhoz képest, amit idáig festettem, hiszen a márciusi vagy februári kiállításaim egy nagyon puha, finom, visszafogott színekben, tulajdonképpen egy krémvajas-sárgában és nagyon visszafogott árnyalatokkal történt megfogalmazások, míg ezek nagyon keményen, élesen, azt lehet mondani, hogy sokszor erős piros és barnák kíséretében jelennek meg. Ez a fényről szól, hiszen az egész képsorozatot egy szál gyertya kíséri végig: Önarckép gyertyával, Judit gyertyával.
– Ön egy nagyon identitás-biztos festő, soha nem csinál titkot, sőt megfesti a vallását, a hitét, a hovatartozását. Ezeken a képeken rajta van-e ez?
– Mindig rajta van, minden képen pontosan lehet tudni a helyzetet, hiszen még csak a meghívók mentek el, amikor már a kollégák felhívtak, s azt kérdezték: most te szorongsz? Ez volt az első kérdés.
– Miért kellene szorongania? Azért, mert megfesti a zsidóságát?
– Nem, nem. Az soha nem okozott szorongást bennem, mert különben nem festeném meg, hogyha ezek így merülnének fel, hanem az a bizonyos helyzet, hogy különböző erők próbálnak itt különböző helyzeteket okozni, többek között akár ha most belegondolunk a napi politikába, ez az új fasiszta mozgalom is döbbenetes, ahogy megnyilvánul. Ezeknek az iszonyatos eszméknek nincs helyük igazából.
– Úgy érzi, hogy ez komoly erőt képvisel?
– Nem, nem, egyáltalán nem érzem komoly erőnek és én azt is nehezményezem, hogy a média ezt ennyire felfújja. Hogyha a média nem csinál ekkora történetet belőle, akkor ez nem létezik. Egyáltalán nem mondom azt, hogy ez most Magyarországra lenne jellemző, sőt, viszont a média jellemzővé akarja tenni, legalábbis ez az érzésem.
-Tehát akkor a barátai ebből az aspektusból kérdezték, hogy nem fél egyáltalán kiállítani?
– Volt a kérdésben egy ilyen érzés is. Rákérdeztek egy ilyen helyzetre is. Ez soha nem merült fel, úgyhogy a legdrámaibb pillanatokban állítottam ki akár zsidó tárgyú képeimet vagy akár mást, amit én megfestek, azt mindig és minden helyzetben vállalom. Soha nem szoktam elbújni, megriadni, megijedni.
– Azt mondta, hogy minden képén rajta van a zsidósága. Ezeken hogyan? Jelekben, jelképekben, emberekben, hogyan?
– Úgy, hogy ez direkten jelentkezzen, úgy soha nincs, én nem direkt festek programképeket, egyszerűen az embernek a hite, az élete, a belső érzése, ami kisugárzik a képből és hordozza az üzeneteit.
Lengyel Anna
