Forrás: NOLA náciellenes Magyarország
Hovanyecz László, 2004. október 16. 00:00
A titkos váci lengyel zsidó árvaház gyerekei
Az idő múlása azzal fenyeget, hogy a jó meg a rossz is feledésbe megy. Noha a jóra és a rosszra egyaránt emlékeznünk kell. Ezekben a napokban sok szó esik modern kori történelmünk mélypontjáról, a nyilasuralomról.
Magyarországnak azonban van szerencséje másra is emlékezni. Éppen ezekben a napokban arra, hogy hatvanöt esztendővel ezelőtt fogadtuk be a hitleri Németország által hazájukból elűzött lengyeleket.
‘Az utókor mulasztását pótoltuk ma azzal, hogy elhelyeztük az 1939-1944 között Budapesten működő Lengyel Menekülteket Védelmező Polgári Bizottság épületén az emléktáblát’ – mondta csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián Mádl Ferenc. Az államfő beszédében arra utalt, hogy röviddel a Vizi E. Szilveszter akadémiai elnök által megnyitott konferencia előtt a lengyel szenátus elnökének társaságában emléktáblát avatott a közeli Garibaldi utcában. A másik avató, Longin Hieronim Pastusiak, a lengyel szenátus elnöke, hosszasan méltatta a magyarok érdemeit. 1939 őszén, amikor a náci Németország lerohanta Lengyelországot, majd miután a Szovjetunió is kiszakított belőle területeket, a Teleki Pál vezette magyar kormány befogadta a több tízezernyi lengyel menekültet. A magyar állam, az egyházak, a civil szervezetek és a magánemberek egyaránt sokat tettek azért, hogy a lengyelek ne üldözöttnek érezzék magukat. Ilyen fokú szolidaritást nem lehet parancsba adni, állapította meg a lengyel szenátus elnöke. A továbbiakban külön hangsúlyozta, hogy a magyar segítség nagyon sokat jelentett a humánus szempontokon túl is. Ismeretes, hogy a politikai és katonai ellenállás milyen nagy szerepet játszott Lengyelország második világháború utáni tekintélyének megalapozásában. Londonban lengyel emigráns kormány működött, lengyel katonák pedig számos fronton harcoltak. Nos, Magyarország katonák ezreinek tette lehetővé, hogy eljussanak azt a társaikhoz Norvégiától Észak-Afrikáig. A Lengyel Menekülteket Védelmező Polgári Bizottság pedig korántsem csupán segélyező szervezet volt. Összekötő kapocsként működött a varsói földalatti mozgalom és a lengyel emigráció között, egyszersmind a katonai toborzóiroda szerepét is ellátta.
A lengyel szenátus elnöke kiemelte, hogy a bizottságot 1939-től 1944-ig, a Gestapo által történt letartóztatásáig, majd Mauthausenbe történt deportálásáig Henryk Slawik szocialista újságíró vezette, akinek a munkáját elsősorban idősebb Antall József segítette. Együttműködésük eredményei közé tartozott az is, hogy mintegy ötezer lengyel zsidó – közöttük sok gyermek – életét sikerült megmenteniük. Ebben a magyarok mellett segítségükre volt Angelo Rotta pápai nuncius is.
Az akadémiai ünnepségen személyes megemlékezést is hallhattunk. Egy idős lengyel hölgy hibátlan magyarsággal idézte vissza az 1939-1944 közötti öt esztendőt. Ő akkor először Zamárdiban, majd Balatonbogláron volt a Lengyel Líceum tanulója. Különös meghatottsággal beszélt Varga Béla plébánosról, akkori kisgazda képviselőről, akinek emberségéről megannyi lengyel diáknak és szüleinek maradt felejthetetlen élménye. A száműzött lengyelek és utódaik sohasem felejtik a balatonboglári plébánián kitűzött lengyel lobogót.
Szép volt a csütörtöki délután a Magyar Tudományos Akadémián. Jó volt hallgatni, hogy Lengyelországban máig sokan élénken emlékeznek rá, hogy a magyarok segítették őket menekülésükben és harcukban. Az ünnepségen megjelent számos közvetve vagy közvetlenül érintett magyar személyiség is. Ott voltak a magyar történelmi egyházak képviselői. Ott volt idősebb Antall József lánya, ott a néhai miniszterelnök, Antall József felesége. Mellette Göncz Árpád ült, aki maga is résztvett a magyar antifasiszta ellenállási mozgalomban.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
