Forrás: NOL

Hajrá, Tunyogmatolcs!

Göllner András, 2004. október 4. 00:05

„Aki ma Magyarországon baloldali, az vagy naiv, vagy képmutató, vagy tudatlan. Politikatörténeti kuriózum, hogy üzenet, társadalom- és jövőkép, valamint hiteles személyiségek nélkül választásokat nyerhettek… hogy ismételten legyőzhették Magyarország jobbik felét… a magyar nemzetet. Azok győztek, akik az emberek rossz tulajdonságaira építve politizálnak… Sporthasonlattal szólva: egy jó csapat elbukhat a Milannal, a Real Madriddal vagy az Arsenallal szemben, de a Tunyogmatolcs elleni vereséget szinte lehetetlen megmagyarázni.”

Tóth Gy. László (Az Orbán kormány politikai főtanácsadója): A kettészakadt ország. 2003. Kairosz kiadó. 278-281. oldal.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki kinevezésével megkezdődik a 2006-os választási kampány. Mire számíthatunk ebben a kampányban? Azok, akik a 2002-es választási kampány harsány hangnemét, az abból származó társadalmi megosztottságot, a hisztérizált közbeszédet bántónak találták, akik az elmúlt két évet a modern magyar politikai kultúra mélyrepüléseként élik meg, készüljenek fel: minden jel szerint még nagyobb teret nyer majd a „tahóság retorikája” (copyright, Ádám Michnik).

Vannak elemzők, akik nem osztják e véleményt. Szerintük a magyar közvéleménynek elege van a politikai elit sárdobálásából, akik továbbra is ezzel az eszközzel próbálnak élni, a vesztükbe rohannak. Bár igazuk lenne. Az MSZP júniusi vereségére hivatkoznak, melyet a negatív hangvételű kommunikációval magyaráznak. Úgy vélik, ebből a vereségből mindkét fél tanult. Még ha igaz is lenne a feltételezés első része, nem úgy tűnik, hogy a Fidesz kommunikációs stratégái ezt figyelembe kívánják venni. A „szeretet és összefogás” pártjának majd minden nyilatkozata az ellenkezőjét mutatja.

Vegyük sorra az inkrimináló jeleket. Úgy tűnik, a 2002-es vereség okait a Fidesz táborában jellemzően úgy látják, ahogy Tóth Gy. László politológus, a volt miniszterelnök politikai főtanácsadója: „E történelmi vereségért a jobboldal ezúttal csak önmagát okolhatja… nem vezetőinek alkalmatlansága vezetett a bukáshoz, hanem az alapvetően rossz helyzetelemzés és az elhibázott kampány… (az, hogy) nem ismerték fel a negatív kampányban rejlő óriási erőt” (A kettészakadt ország, 280. oldal). A volt miniszterelnök ezt soha nem cáfolta. S a párt hangadói is egyhangúlag állítják, hogy ha a Fidesz azzal az erőteljes, éles, negatív hangnemmel lépett volna fel a kampány elején, mint az első és a második forduló között, akkor verhetetlen lett volna. Az elmúlt két év azt mutatja, hogy Orbán Viktor mára e tanulságot levonva, egy sokkal centralizáltabb, vezérelvű pártgépezettel vezeti pártját a 2006-os megmérettetés felé. (Az MDF kitáncolása a Fidesz karjaiból éppen ennek az elszánt, tudatosan negatív irányzatnak köszönhető.)

Medgyessy Péter távozása, Gyurcsány váratlan és villámgyors előretörése, határozott fellépése, markáns programja, az MSZP és a kormány vezetői, illetve, a koalíciós közti gyors megállapodás váratlanul, felkészületlenül érte a Fideszt. Nyár elején senki sem számolt azzal, hogy ilyen ősz vár ránk. A Fidesz Medgyessy bukása óta folyamatos és számára szokatlan improvizálásra kényszerül. A nyár elején egy rádióinterjúban azt kérdezték Orbántól, lát-e esélyt rá, hogy a párt éles politikai retorikája tompulni fog őszre. Orbán válasza egyértelműen negatív volt: az év második felére még rosszabb helyzetben lesz a magyar gazdaság, és ez ellen még határozottabban, erősebben kell fellépni. Medgyessy menesztésének hírére Orbán először úgy reagált, mintha egy hónapokkal előbb megírt kottából játszana. Először is arra kéri a szocialistákat, hogy tartsanak ki Medgyessy eredeti célkitűzései mellett. Nem lehet tudni, miért. Mert Medgyessy céljait sajátjainak tekinti, vagy azért, mert a pártjának előre megtervezett kommunikációs stratégiáját szeptembertől e célok megsemmisítésére programozták be? De Orbán, miközben az MSZP vezetését Medgyessy irányvonalának követésére szólítja fel, a magyar gazdaság és társadalom Medgyessy által okozott válságáról prédikál, noha jóformán az összes objektív felmérés ez ellen szól: „A magyar gazdaság ma válsággal küszködik. Nő a munkanélküliség, emelkednek, és újra emelkednek az árak. A közvagyont széthordják. Az államadóság lassan megfojt bennünket, elszívja minden erőnket. A költségvetés hónapokkal ezelőtt megbukott, és nem iránytűje a gazdaságnak, hanem a bajok egyik forrása” – jelenti ki Lendván augusztus 20-án. Azóta is ezt a válságtézist hajtogatja, s közben unszolja az MSZP új vezetőit, hogy menjenek tovább az úton, amely ide vezetett. Nos, lehet ezt érteni? Azt hiszem, nagyon is.

A kormányfőváltás óta a Fidesz kommunikátorai mindinkább a negatív politikai kampány, a valóságnak hátat fordító, populista, demagóg kommunikációval igyekeznek megdolgozni a közvéleményt. Az eddig józanabb hangvételéről ismert Fidesz-párti Heti Válasz újonnan kinevezett felelős szerkesztője a Bácsfi Diána által vezetett újfasiszta megmozdulást Gyurcsányék „fedőakciójának” minősíti, és a következő szavakkal bizonyítja, hová sülylyedt ez a lap mostanra: „Ígérheti-e hitelesen egy nemzet felemelését az, aki – végső soron, s egyebekről nem beszélve – egy nemzet tudatlansága folytán tett szert milliárdos vagyonra? Tanúsíthat-e őszinte rokonszenvet az elesettek iránt az, aki az egykori elesettségből komoly hasznot húzott?”. (Fedőakció, szeptember 16). A szocialisták megváltót kerestek, és találtak is egy afféle Hamar-messiást. Nincs rajta ugyan a felkentek nyugalma, a nagy vezetők távolba révedő bölcsessége. De nem is baj, nekik gyors eredmény kell.” (Élő Anita. Hamar-messiás, szeptember 23.)

Az Orbán Viktor által melegen ajánlott Magyar Demokratában, amelynek 10 éves évfordulóján a Fidesz alelnöke személyesen megjelent, hogy a nyilvánosság előtt is tolmácsolja pártjának elismerését – annak a lapnak, mely a nácik leghűbb fegyvertársait Európa hőseinek, Auschwitcz gázkamráit fikciónak, az iraki túszejtőket pedig zsidó ügynököknek állította. Ebben a lapban mutatja be Orbán Viktor egykori főtanácsadója is a 2006-os Fidesz-kampány retorikáját: „Felületes, félművelt, sokszor beszédhibás médiasztárok és komoly munkásság nélküli senkik manipulálják a közvéleményt… az SZDSZ az erkölcs nélküliek pártja… lecserélték a zsidó és ÁVH-s felmenőkkel rendelkező Pető Ivánt a szerényebb képességű, ám kifogástalan „pedigréjű” Kuncze Gáborra… nehéz kiegyensúlyozott és demokratikus személyiséggé válnia egy olyan gyereknek, akinek az apja hithű kommunista, az anyja pedig ortodox zsidó… Legfontosabb feladatuk valószínűleg az volt, hogy megakadályozzák egy jobboldali, nemzeti érzelmű tulajdonosi réteg kialakulását. (Magyar Demokrata, augusztus 6.) Lovas István, e szavakkal köszönti a Magyarországra akkreditált nemzetközi tudósítókat: „Tisztelt Gazemberek! Mi van, megbukott Medgyessyjük? Mi a fenének vannak itt? Azért, hogy erőt gyűjtsenek az MSZP-SZDSZ koalíció bukása utáni aljasságukhoz?” (ibid.,). A Fidesz egyik prominense, a Duna TV volt igazgatóhelyettese, a Hír TV, Magyar Nemzet, Sajtóklub média sztárja szerint Gyurcsány kinevezésével „…az MSZP… most hányt bele a nagyszekrényünkbe… KISZ-führernek lenni, apát megtagadni… lopott pénzen privatizálni, a lopott pénz többszörösét visszalopni… ezt csak nézni lehet, állva a nyitott nagyszekrénynél – aztán hoz az ember egy rongyot, amikor nem bírja tovább…. Kézbe a rongyokat. A bosszú hidegen jó… akinek pedig akad még a fejében egyetlen izgalmas gondolat, az úgyis az Antiszemita közbeszéd Magyarországon című kiadványban fogja találni magát” (Bayer Zsolt, Magyar Nemzet, szeptember 27).

A Fidesz halálos csókjától visszahökkenő MDF politikusok is megkapják a magukét a „szeretet és összefogás” pártlapjában. Volt miniszterelnöküket, Boross Pétert, a Fidesz egyik értelmiségi támogatója árulónak kiáltja ki, akit valószínűleg van mivel megzsarolni, ezért teszi, amit tesz: „Ma már sokak számára, számomra is nyilvánvaló, hogy Boross Péter cselekedeteivel a nemzeti oldal szétverését szolgálja. Erre a vádra egy mentsége lehetne: hogy már évtizedek vagy legalábbis évek óta kényszer alatt cselekszik”. (Prof. Lovas István. Magyar Nemzet, szeptember 25.) Nem nehéz kitalálni, mi lehet ez a kényszer.

Az elszomorító politikai züllés, mely a magyar jobboldal nagyobbik részét elsodorta, nem egyedi jelenség. Mint azt Adam Michnik, a lankadhatatlan lengyel hazafi, demokrata, emberjogi harcos kiáltványa tanúsítja, egész régiónk egy közös önpusztító szenvedélybetegségtől szenved: „Kétségbeejtő látvány ez. Teljesen összekeverednek a fogalmak, eltűnik az igazságot a hazugságtól elválasztó határ. Az ember nem beszélhet tisztelettel politikai ellenfeléről, nem kereshet kompromisszumot a közjó nevében… látjuk, hogyan hullik darabokra a demokratikus és tisztességes Lengyelország étosza…, az emberek már semmit sem hisznek el senkinek. Láthatjuk, hogy pillanatok alatt elvész minden erkölcsi tekintély. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy le tudjuk zárni a tahóság és a demagógia útját, melynek diktatúra és ostobaság a vége”. Persze, mi magyarok örülhetnénk is e szavak hallatán. Úgy tűnik, nem vagyunk egyedül. De örömünk rövid lejáratúnak ígérkezik. Inkább kiáltsuk mostantól e sokat szenvedett országban minél bátrabban, minél hangosabban és minél többen, hogy: Hajrá, Tunyogmatolcs! Hajrá, Tunyogmatolcs! Hajrá, Tunyogmatolcs!

A szerző egyetemi tanár, kommunikációs tanácsadó

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©