Forrás: Magyar Rádió

A romák szükségképpen megélhetési bűnözők? – az összeállítás teljes szövege

2004. szeptember 20., hétfő 17:59

138 olvasás

– Miről szól az új tananyag? Olyan alapvető erkölcsi témákról, amelyek a tizenhárom évesek számára, ismerve az egyre sűrűsödő, rájuk nehezedő negatív tendenciákat, égetően fontos erkölcsi értékeket, alapismereteket közvetítenek. A nemzedékek kapcsolata az előítéletesség, a vallás, a hit, az életmód és megannyi más téma segítségével talán nagyobb eséllyel igazodhatnak el a világban. A modult érdekes tanmesék, szituációs játékok, idézetek teszik változatossá. Ezekkel a szavakkal ismerteti a szerző az Etika című, a pontos meghatározást még nem tudni, hogy könyvet vagy tankönyvet, amelyet tavaly szeptemberben jelentetett meg az Apáczai Kiadó. Azóta huszonötezer példány elfogyott, a második kiadás most került az iskolákba. Az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos szerint félremagyarázó és előítéletes az a fejezete, amely a kisebbségekről szól, ezért vizsgálatot indít az ügyben. Az eljárást a Roma Polgárjogi Alapítvány kezdeményezte egyebek mellett azokért az állításokért, melyek szerint a romákat kísérti a megélhetési bűnözés, és saját káros előítéleteik és viselkedésük miatt szorultak ki a városok, falvak elhanyagolt részeire. Az egyik szerző, BánhegyiFerenc azt mondja: tévesen értelmezik a könyv mondanivalóját és hiba kiragadni részletet az egészből.

Bánhegyi Ferenc:- Most az „amíg a cigányasszonyok a vásárokon jósoltak” kitétel, hát, ez egy tizenhetedik-tizennyolcadik századi történetiségre vonatkozik. Én nem tudom, hogy lehet belekeverni olyan dolgokat, mintha ma történne vagy mai napra vonatkozna, ami egy történeti felsorolás. Aztán a bűnözéssel kapcsolatban: én nem tudom, hogy melyik részre gondol. Márpedig ha nincs munkájuk, akkor nincs keresetük sem. Ha nincs pénzük a megélhetésre, akkor pedig kísért a megélhetési bűnözés, amelynek többen bizony, nem tudnak mindig ellenállni. De hát, ez vonatkozik mindenkire. Én nem hallottam az ombudsmannak ezen nyilatkozatát. A lényeg azonban az, hogy ennek az előzménye is érdekes módon kétezer szeptember első napjaiban robbantak ki, mint ahogy ez is szeptember első napjaiban, annak idején, amikor ez a bomba robbant úgymond, akkor is csak hajánál előráncigált dolog volt. Szerintem akkor a zámolyi romák ügye volt inkább terítéken Magyarországon és Európában. Erről többet nem mondok. Az az ügy lezárult érdekes módon, két hét alatt, úgy elhallgatott hirtelen a sajtó és a nagy érdeklődés. Ami pedig most történt, éppen okulva annak a dolgainak, a Gárdonyit idéztem, a …. enciklopédiáját idéztem, hogy én onnan vettem ki az adataimat, akkor erre támadóim, mert mondhatom ezt bátran, nem tudtak mit mondani. Most viszont kínosan ügyeltünk arra, hogy ne kerüljön bele olyan passzus, kitétel, ami támadható, de hát, szavakat előráncigálni, azt úgy látszik, nagyon jól tudunk. Mert az, hogy egy-egy szót, nem is mondatrészt, csak szavakat kiragadni és úgy megítélni egy cikket, egy könyvet, hát ez több, mint felelőtlenség. Amikor elolvassuk ezt a leckét, sőt, ez csak egy fél lecke, tudniillik, az egész leckének a címe: Nemzet, nemzetiség, etnikum, és ez etnikum rész az, ami a cigánysággal foglalkozik én szerintem, és a szándékom az volt, a szándékunk az volt a kiadó vezetőjével, hogy egy pozitív kicsengésű könyvet írjunk. Mindenki csak kerülgeti ezt a témát, mindenki csak partvonalról mer szólni. Azért, mert mi bátran megnevezünk olyan dolgokat, ami igenis, foglalkoztatja a gyerekeket. Én gyakorló tanár vagyok, ezzel a könyvvel, ami huszonötezer példányban kelt el a tavalyi tanévben, senki nem szólt vissza érdekes módon, tanítják az ország minden részén, soha nem merült föl ez. Igaz, hozzátenném, hogy a harminchét leckéből ez csak egy fél.

– Hogy lehet, hogy ilyen sok példányban az iskolákba került azt mondja, miközben úgy tudom, hogy ez az etikakönyv nincs rajta a tankönyvi listán?

– Nézze! Ez úgy működik Magyarországon, hogyha egy tankönyv kijön, akkor annak van egy év átfutási ideje, és az is segíti a tankönyvvé nyilvánítást. A tankönyvvé nyilvánítás egy hosszú idő. Ezt beadtuk, egyébként csodálkoztam is, mostanában kérdeztem rá, hogy mi van már a minisztériumban, mikor fogadják el, mert a népszerűsége okán, és ennek semmi köze az említett témához, igenis, ezt el kéne, hogy fogadják. Hát, így most nem tudom, hogy mi lesz a válasza erre a minisztériumnak, hogy elfogadják-e. Egyet azonban még elmondanék: ebben a könyvben egy változtatást éppen véletlenül itt ennél a témakörnél követtünk el, nevezetesen itt a cigány témához betettünk egy olyan könyvet, mégpedig Katherina Thaikon híres svéd írónak a Katica című könyvét, mint ez egy meseszerű leírás a cigányságról, Katica cigánylányról, amely könyvet az Apáczai Kiadó nyomtatta ki az Oktatási Minisztérium kérésére. Tehát még ezt is mi odatettük, hogy értsék már meg, hogy mi jót akarunk. Most azért, mert belekerülhetnek olyan kifejezések, szavak, amire harap bizonyos része a sajtónak, hát ezzel nem tudok mit kezdeni.

– Nem csak a sajtó harap rá, a Néprajzi Múzeum romagyűjteményének vezetőjét, Szuhai Péter néprajzkutatót tudom idézni, aki szerint a kiadvány lealacsonyított szóhasználatával is kitűnik. Az a kifejezés szerepel benne, hogy a romák elterjedtek a világon, az iskolázatlan roma gyerekek sokasága „újratermelődik”, és a néprajzkutató szerint a könyv következtetései azt sugallják, hogy a képzetlenség és rossz anyagi körülmények magától értetődően vezetnek a bűnözéshez.

– Hát, épp ez a lényeg, értse már meg! Az előbb próbáltam beszélni, hogyha kerülgetjük, ha nem nevezzük meg a lényeget, amit megért egy gyerek. Nem tudom, azt tudja-e, hogy az iskolákban ma Magyarországon milyen cigányozás, zsidózás folyik ismét? Ezt szeretnénk elejét venni, hogy ne így legyen.

– De a tizenhárom-tizennégy évesek tudnak ilyen logika mentén gondolkodni?

– Ha nézik a tévéadásokat, akkor igen-igen tudnak. Most hadd ne említsek, hogy milyen műsorok mennek ott, pontosan ilyen. Na most, a gyerekek mivel ezt látják, ezt lereagálják, behozzák az iskolába, mi megpróbáljuk ennek az élét venni, hogy ne így fogják föl. Én kérem szépen, gyakorló tanár vagyok, vannak roma tanítványaim, szeretnek engem, a családjuk is szeret, úgyhogy nekem ezt ne mondják, hogy én rosszindulatú vagyok. Idézgetik ezt, hogy a bűnözés meg ilyen; pontosan ott van, hogy ennek nem a roma származás az oka. Ezt miért nem idézik mindig? Tehát ennek nem a roma származás az oka, hanem cigányok egy része sajnálatosan jellemző tarthatatlan szociális hátránya. Ez ne haragudjon, ez nem iskolai probléma már. Bárhova megyek, nagyon sok helyen megfordulok és beszélgetek a pedagógusokkal, bármiről van szó, mindjárt ide lyukadunk ki, mert olyan nyomasztó ez a dolog, főleg kisebb falvakban, határszéli településeken.

– A könyvnek az első kiadása tavaly jelent meg, azóta viszont a következő kiadásokon már változtattak, a mostani kiadásból kimaradtak a zsidókat érintő pejoratív részek.

– Az nem volt pejoratív egyáltalán. Semmi köze a dolognak egymáshoz, hogy zsidó. Azért maradt ki, mert az a hely a nyolcvanegyedik oldalon és nincs több hely a tankönyvben sajnos, tehát ez a hely behatárolt volt, nem tudtunk lapszámot változtatni, az pontosan ennek a Katica című könyvnek kellett, amit szerettünk volna még jobban aláhúzni, hogy mi így gondolkodunk.

– Az oktatási ombudsman azt mondja, hogy elfogadja, hogy egyszer lehetett hibázni, de kétszer, és őt idézem: „ilyen otromba módon már nem.”

– De mi az otrombaság? Ezt mondja meg!

– Az előző könyvet kivonták a forgalomból.

– Elmondanám, hogy az a könyv már három éve forgalomban volt, már nem is volt forgalomban, mert a NAT-nak az a része megszűnt. Tehát az már nem is volt érdekes. Akkor szedték elő érdekes módon ugyanaz a Roma Polgárjogi Alapítvány, mint amely alapítvány ezt a könyvet előszedte megint. Itt látok egy tendenciát mind az időzítésben, szeptember első napjai, mind akik ezt elkezdik, úgyhogy erről az összefüggésről csak ennyit. Aáry-Tamás Lajosnak nagyon is igaza van, amikor a kettős dologról beszél, de akkor mondják meg, hogy mi az otrombaság ebben a könyvben!

– Ki lektorálta ezt a könyvet?

– Nem mondok neveket, én vagyok az alkotó-szerkesztője, a kiadó Esztergályos Jenő, mi ketten vállaljuk a felelősséget ezért.

– Kifejtené, hogy miért gondolja úgy, hogy négy évvel ezelőtt a zámolyi romák ügye miatt lehetett ez téma?

– Hát akkor lehetett…

– Miért gondol összefüggéseket vagy ilyen típusú kapcsolatot?

– Hát, akkor csak erről volt szó. Nézze! Most nem tudom, ez nem az én tisztem megválaszolni. Egyet tudok, hogy nem a gyerekek, nem a szülők, és nem is a roma szülők, nem a tanárok vannak emögött, hanem gazdasági érdekek bizonyára valahol. Tehát a kiadók között is ugyanolyan verseny folyik, mint bármilyen más területen. Én erre tudok gondolni, nem tudom bizonyítani ezt, nem is akarom, nem is a tisztem, de én most ezt látom emögött.

– Az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos. A könyv szerzője azt mondja, hogy húsz-huszonötezer példányban kikerült már az iskolákba ez a könyv, és eddig nem volt semmi kifogás. Azt is mondja, hogy a könyvnek a végkicsengése, a végkifejlete az, hogy tenni kell a romákért, hogy tanítani kell őket, hogy tanulni kell tőlük, és hogy együtt kell velük élni. És hibának tartja azt, hogy kiragadott részek alapján ítélik meg a szerzők szándékát.

Aáry-Tamás Lajos:- Félre ne értsen engem a szerző! Én nem a gondolataival hadakozom. Ő azt ír le könyvben, amit akar. Ezzel nekem egyetlenegy bajom van; ugyanez a szerző, aki kétezerben hasonló kiadványt készített, és ennek a kiadványnak az lett a sorsa, hogy maga a kiadó visszavonta a kiadványt az iskolákból és ki is fizette az ellenértékét. Tehát nem történik más, mint a kétezres ügy megismétlése kétezernégyben, hasonló gondolatokkal. Kétezerben, idézem én a jelentést is: „A romák nagy része nem tudta és nem is akarta a polgári európai életformát fölvenni. Állítólag ők kínozták halálra Dózsa Györgyöt és társait. A cigányság egy részének életére rányomja bélyegét a bűnözés.” Ilyen állítások, illetve megfogalmazások voltak az akkori könyvben. Roma felnőtteknek azt mondja, azt ajánlja a szerző, hogy ha egy roma család lakást vagy hitelt kap, akkor becsülje meg, éljen és ne visszaéljen vele. Ha meg munkát kap, akkor megértéssel fogadja, használja ki a lehetőséget és dolgozzék, ne pedig a munkanélküli segélyből akarjon megélni a társadalom és az adófizetők terhére.

– Kérdés az, hogy ez most könyv, tankönyv vagy segédtankönyv? Talán abból a szempontból fontos a meghatározás, hogyha tankönyvről van szó és a tankönyvi listán is rajta van, akkor föltételezem, szakembereknek és esetleg külső szakértőknek is lektorálniuk kellett volna ezt, vagy rosszul gondolom?

– Jól gondolja, ez a vizsgálatoknak az első lépése, annak a megállapítása, hogy az a kiadvány, az szerepel a tankönyvlistán vagy sem. A tankönyvvé nyilvánításnak nagyon szigorú szabályai vannak ma már, és az egyik feltétel az az, hogy legalább három szakértőnek egybehangzóan javasolnia kell, hogy a tankönyvlistára fölkerüljön. Olyan kiadványok esetében, amelyek a kisebbségekkel is foglalkoznak, a három szakértőből egynek kisebbségi szakértőnek kell lennie. Segédtankönyv már nincs, megszűnt ez a kategória, az kétezerben még létezett, ma már nincs. Ha könyv, akkor természetesen, a gondolatszabadság az megilleti Bánhegyi urat is, mint bárki mást, csak akkor meg fura, hogy a kiadó azt íratja a könyvre, hogy tankönyv.

– De akkor, hogyha az derül ki, hogy ez könyv, tehát nem tankönyv, akkor jogszerűen kerülhetett az iskolákba, és ráadásul ilyen nagy példányszámban? Mert a korábbi kiadvány, amit ugye, ezerkilencszázkilencvennyolc decemberében nem minősítettek tankönyvvé, de segédtankönyvként, akkor még volt ez a kategória, árusíthatták, hatszázhetvenvalahány példányban került forgalomba. Ez viszont többszöröse annak, mint korábban, holott ugye, akkor is gondok voltak azzal a könyvvel. Tehát az a kérdés, hogy akkor így mégiscsak az iskolások kezébe kerülhet?

– Ha tankönyvvé nyilvánították, akkor természetesen, az iskolák jogszerűen rendelhették.

– De ezt egy listán most egyszerű megnézni, nem? Tehát önök ezt egy pillanat alatt kideríthetik, hogy ez tankönyv vagy nem tankönyv.

– Pillanatok alatt kideríthetjük, igen.

– Hogyha kiderül, hogy nem tankönyv, akkor lehet valami következménye annak, hogy mégis több mint húszezer példányban az iskolákban van?

– Meg kell nézni akkor igen, hogy hogyan rendeltek belőle húszezer példányt, hogy kerülhetett oda. A tankönyvrendelésnek is megvannak a maga szabályaik, csak tankönyvből lehet rendelni, minden más könyvet természetesen, a könyvtár számára meg lehet rendelni, de ez nem kerülhet a gyerekekhez, a szülők nem kötelezhetők arra, hogy ezért pénzt adjanak.

– És ha kiderül, hogy tankönyv, akkor az Oktatási Minisztériumnak van valami felelőssége abban, hogy ezek szerint mégsem bírálták szakemberek, nem lektorálták? Mert a szerzőtől tudom, hogy ketten, az akadémia egyik munkatársa és ő vállalta a felelősséget.

– Kicsit sok a „ha” az eljárásban. Azt tudjuk megnézni, hogy valóban lefolytatták-e a tankönyvvé nyilvánítás eljárását vagy a megfelelő számú szakember megvizsgálta-e, kik voltak azok? – ezeket a lépéseket tudjuk megnézni, és könnyen elképzelhető, hogy a mostani helyzetben több lépésben látunk jogsértő állapotot és többfele kell majd ajánlást megfogalmaznunk vagy kezdeményeznünk, hogy intézkedés történjen.

– És négy évvel ezelőtt, amikor az előző kiadvány kapcsán vizsgálatot indított, annak, azt mondja a szerző, hogy semmiféle következménye nem lett, napokon belül lezárult az ügy. Kivonták ugyan a forgalomból a könyvet, de egész egyszerűen amiatt, mert változott a NAT és egyéb szabályozás miatt már nem lehetett használni, de nem járt olyan következményekkel a vizsgálat, amely rájuk nézve terhelő lett volna.

– Egy ombudsmani vizsgálat sosem zárul szankcióval. Nem véletlen, hogy ajánlásnak hívják azt a jogi aktust, amit én kibocsátok vagy kezdeményezésnek, tehát nem is kell tartania senkinek attól, hogy bilincsbe verik csak azért, mert én megállapítottam, hogy jogsértő volt az, amit ő tett. De én azt gondolom, hogy eléggé hátrányos az egy kiadónak, hogyha arra kéri őt az oktatási miniszter, hogy az iskolákból vonja vissza a könyvet és térítse meg azok árát a szülőknek vagy a tanároknak. Nem tudom, hogy mi kellene ennél kínosabb történnie, hogy egy piaci szereplő esetleg a következő kiadásnál már sokkal jobban odafigyeljen.

– Mennyi idő múlva hozza a nyilvánosságra a jelentését?

– A lehető leggyorsabban igyekszem eljárni. Az eljárásom egyébként hasonlít a kétezreshez, én szeretném fölkérni azokat a roma vezetőket, akik kétezerben is nyilatkoztak, mondják el erről a véleményüket. Ugyanis a legfontosabb kérdés az, hogy az ő méltóságukat sértik-e ezek a kijelentések. Ennek fényében lehet azt megítélni, hogy mi történjen a tankönyvvel.

Kádár Dóra