Forrás: NOL

Roncsvadászok

Dr. Del Medico Imre, 2004. szeptember 16. 00:00

Hont András Napfény, levegő és a romok esztétikája címmel (szeptember 8.) megjelent cikkében idézi az Óvás! nevű civil szervezet felhívását, amelyben ez áll: ‘Nem nézzük szótlanul tovább, hogy sorra bontják a régi pesti zsidónegyed házait (…) Állampolgári jogon kezdeményezzük az esztelen rombolás azonnali leállítását’.

Ha egy idelátogató külföldi azt hallja, hogy Budapestnek történelmi zsidónegyede volt, óhatatlanul a gettóra gondol. Én mint a magyar főváros lakosa büszke vagyok arra, hogy Budapest városnak sohasem volt gettója, a város zsidó lakóit nem különítették el a többitől. Városomban a Duna bal parti részén 1944 késő őszén Szálasi rémuralma alatt (nem Sztójay Döme miniszterelnökségekor, ő a vidéki gettókért tehető felelőssé) az Erzsébetváros egy szűk részén volt ugyan gettó, de ez nem a zsidóság elkülönítetten történő életét tette lehetővé, hanem a halál előszobája volt. Budán a török uralom alatt volt zsidónegyed, amit a Lotharingiai Károly vezérlete alatt a törököket kiverő csapatok az ostrom után feldúltak, de az intézményt nem állították vissza. Ifjúkoromban sem volt szokás az Erzsébetváros egy részét zsidónegyednek nevezni, holott a Király utca és néhány közeli utca képéhez hozzátartoztak a jellegzetes öltözékű ortodox zsidók.

Nem hiszem, hogy a Király utca és a Dohány utca közötti területen álló házak zöme olyan építészeti értéket képvisel, ami indokolttá teszi fennmaradásukat. Ezek a házak a XIX. század második felében, olykor a XX. század elején épültek, és tervezésüket az építtető számára elérhető maximális bevétel szempontja jellemezte. Egy városrész újjáépítését, illetve rekonstrukcióját nem lehet a nosztalgiára alapítani. Nemcsak a társadalom változott meg a budapesti ostrom óta eltelt hatvan év alatt, hanem – és az, sajnos, különösen áll az Erzsébetváros ezen részére – a lakosság összetétele is. Egyáltalán nem biztos, hogy a kerület lakosai – függetlenül felekezeti hovatartozásuktól – szívesen vennék, ha a valóban nem kevés izraelita vallási vonatkozású épülettel és szervezettel bíró lakóhelyük az útikönyvekben, az idegenforgalmi prospektusokban és térképeken zsidónegyedként lenne feltüntetve.

Erzsébetváros szóban forgó részét a mindenkori városvezetés elfuserálta. Kezdődött azzal, hogy a Madách Imre sugárút már az elején megtörik. Pedig akkor még a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (bár lenne ma is!) teljhatalommal bírt a városrendezés területén. A sugárúttervre pontot tett a néhány évvel ezelőtt beleépített toronyház. A valóban értékes Godzsu-udvar egy részét lebontották. A mai Budapest belvárosa – nem azonos a történelmi városközponttal – minimálisan a Nagykörút és a Duna által határolt terület. A sűrű beépítettségnek itt-ott történő fellazítása, egy-egy park, zöldterület létesítése szükséges. Ám a terület ‘hivatása’ az, hogy az üres telkeken, a foghíjak helyén korszerű lakóházak épüljenek.

Budapest

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.