Forrás: Magyar HírlapErzsébetvárosi állóháború

Nem közeledtek az álláspontok azóta, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) műemléki védelmet kért a régi zsidónegyed házainak. Az önkormányzat törvénymódosítást akar, mert a határozat miatt „mattot kapott”. Az ott lakókat pedig, úgy látszik, nem érdeklik az építészeti értékek, számukra vonzóbbak az önkormányzat által felkínált majdani új lakások.

A Holló utca 12. – fotó: Németh András PéterTörvénymódosítást szorgalmaz nemcsak a budapesti történelmi zsidónegyed, hanem valamenynyi építészeti érték megmentésére Hunvald György, Erzsébetváros polgármestere. A szocialista politikus szerint a műemlékvédelmi jogszabályok túl szigorúak, és a védett házakban a legkisebb átalakításokat – például egy belső válaszfal áthelyezését is – engedélyhez kötik. Példának ezzel szemben Franciaországot említette, ahol az épületeknek csak a homlokzata esik védelem alá. Mindez azután került napirendre, hogy a KÖH a VII. kerület 288 házát védetté nyilvánította. Így lehetetlenné vált a magántőke bevonásával elkezdett erzsébetvárosi rehabilitáció, s 12 ezer ember kénytelen továbbra is méltatlan körülmények között lakni – állítja Hunvald György. A beruházók felújítottak vagy bontottak volna, a korábbi bérlőknek pedig az önkormányzat másutt biztosítana lakást. A műemlékvédelmi döntés miatt Hunvald szerint a kerület elvesztette külső pénzügyi forrásait, a befektetők nagy részét. „Jogbizonytalanság lépett föl” – állítja a polgármester, hozzátéve, hogy a 288 épületet és az 5700 lakást érintő határozat csak konzerválja a problémát.

„Nekünk Mari néni jogai a legfontosabbak” – foglalta össze a probléma lényegét Hunvald, utalva arra, hogy az önkormányzat – szemben a KÖH-hel, amely csak épületeket és téglákat lát a városrészben – elsősorban az ott élők érdekeit tartja szem előtt. A KÖH-nél közölték, továbbra is veszélyesnek tartják az önkormányzat kijelentéseit, amelyekkel a hivatalt próbálja az ott lakók életkörülményeiért felelősnek beállítani. Felajánlották segítségüket a kerület új szabályozási tervének elkészítéséhez.

Rövid erzsébetvárosi sétánk alkalmával úgy láttuk, a védett házak jó részét nemrég újították fel, homlokzatuk impozáns, különösen némely Kazinczy utcában állóé. Találtunk siralmas állapotú házakat, sőt olyat is, amely előtt omlásveszély miatt lezárták a járdát. Az általunk megkérdezett lakókat nem érdekli a vita, sokan nem is tudnak róla. Az idős Gyukonovicsné Aggód Mária a Dob utca 29.-ben azon kesereg, hogy egyszer rájuk dől a tűzfal. „Nézze csak, hogy ki van hasasodva a víztől, egyszer csak kipukkad és összeomlik!” El nem tudja képzelni, „mit kell védeni egy ilyen ócska házon”, 45 éve lakik itt, s azóta mindig csak ígérgetnek nekik valamit.

Egy másik, szintén védetté nyilvánított épületben riadalmat okozott a hír. A lakók csak arra várnak, hogy az önkormányzat befejezze a kéményfelújítást, és akkor megvehetnék végre a lakásaikat. Nem tudják, ezután is megtehetik-e. „Sokan elmennénk innen, nem akarunk ilyen mocskos környezetben élni. Hát, most jól kib…ak mindenkivel” – méltatlankodik egy névtelenséget kérő lakó. A szomszédos Holló utcában építkeznek és bontanak. A korábban megkötött szerződésekre nem vonatkozik a védettség. Bontják a Holló utca 12.-t is, két munkás, csákánnyal, noha a ház a védett épületek listáján szerepel. Nem örülnek nekünk, egyikük egészen a Király utcáig követ minket. Tudakolja, mit akarunk, s hogy a „műemlékesektől” jöttünk-e. Közli, nekik utasításba adták, hogy senkinek nem szabad odabent fényképezni.

Mézes Gergely, Vajta Zoltán

©