A Sófár éve
Azon dolgozunk, hogy a közbeszédben a zsidóság permanens konfliktusforrásból hétköznapi üggyé váljon.
A közelmúltban ünnepelte első születésnapját a Sófár Egyesület. Az első magyar nyelvű zsidó rádióállomás megálmodóját, Seres Attilát kérdezzük az elmúlt év fejleményeiről, és a szervezet terveiről.
Erec: Elégedett az elmúlt év eredményeivel?
Seres Attila: Nem! Elképzeléseinket csak részben tudtuk megvalósítani. Megteremtettük az integ-rált zsidó média modelljét. Éjjel-nappal sokszáz ember hallgatja nemcsak Magyarországon, de Argentínától, Izraelen át Új-Zélandig a világ minden pontján a Rádió Zs internetes adását. Több, mint 160.000 találatot regisztráltunk az internetes Sófár Portálon, olajozottan működik hírügy-nökségünk, a JNA (Jewish News Agency). Internetes hírlevelünk több száz emberhez juttatja el naponta saját információinkat, valamint a média zsidósággal, Izraellel foglalkozó, magyar nyelvű híreit. Izraelben három kiváló szakújságíróból álló stábunk tettrekészen várja a megrendeléseket. Mindez csak ízelítő abból a rengeteg szolgáltatásból, melyeket kizárólag saját erőből fejlesztet-tünk ki és üzemeltetünk. A Sófár Portál önálló intézmény, megkerülhetetlen tájékozódási pont, ahova mindenki ellátogat, ha zsidóságról, Izraelről szóló információt keres…
E. Sikertörténetnek látszik… Hol itt a gond?
SA: Nem tudtuk megnyerni a zsidó közélet: az intézmények és civil közösségek együttműködé-sét, támogatását. Jó esetben együttérzö passzivitással, rossz esetben bizalmatlansággal, előítéle-tekkel kell szembesülnünk. Néhány reményteljes kísérlet után elhaltak a közösségi műsorok a rádióban, nem jelentkeznek hírportálunkon hírekkel, nekünk kell összevadászni minden közössé-gi, intézményi információt. Aztán persze letolást kapunk, ha nem sikerül szószerint úgy megfo-galmaznunk a híradásokat, ahogyan ők elvárnák. Közben néhányan máris alternatív zsidó rádió felállításán munkálkodnak.
E. Miben látja a problémák okát?
SA: A Sófár Egyesület a földből nőtt ki, minden intézményi kerettől teljesen független, civil szervezet, mely megalakulását követően azonnal a tettek mezejére lépett. Ez önmagában is szo-katlan, gyanakvást ébresztő fejlemény. Vannak elképzeléseink, információink további indítékok-ról is, de ezeket egyelőre nem kívánjuk a nyilvánossággal megosztani. Még nem adtuk fel a re-ményt. Ősztől új utakat keresünk, bizonyára a mi eddigi megközelítésünkben volt a hiba.
E.Tulajdonképpen mit szeretnének elérni, és hogyan?
SA: Céljaink és eszközeink tulajdonképpen roppant egyszerűek. Olyan fórumokat hozunk létre, ahol koncentráltan hozzáférhetők a zsidósággal és Izraellel kapcsolatos információk, elsőkézből, áttételek nélkül. Azon dolgozunk, hogy a közbeszédben a zsidóság permanens konfliktusforrás-ból hétköznapi üggyé váljon. Bebizonyítjuk, hogy a zsidóknak is lehetnek sajátos elképzeléseik, érdekeik, és ez a világ legtermészetesebb dolga. Közérthetően bemutatjuk, hogy Izrael nem had-színtér, hanem egy pezsgő, sokszínű ország, ahol lehet és érdemes élni, ahova lehet, és érdemes elutazni. A fiatalok országa, ahol virágzik a kulturális élet, ahol naponta születnek világraszóló felfedezések, ahol mindig süt a nap, és kék a tenger.
E. Mikor lesz elégedett?
SA: Ha az autóban is lehet majd hallgatni a Rádió Zs adását, legalább Budapesten, ha zsidók és nemzsidók számára egyaránt élvezetes műsorokat tudunk sugározni. Ha az öntudatos zsidó fiata-lok lakásának legalább a bejárati ajtófélfáján mezuza lesz, és ezen senki nem botránkozik meg. Ha a zsidó hírügynökség híreit is átveszi a média. Ha a Sófár Portál minden tájékozott ember számára napi visszatérési ponttá válik. Ha Izrael visszakerül az utazási irodák térképére. És mindebből sok klassz dolog következik majd…
november 6th, 2004 at 22:03
Ez egy nagyon jó szlogen, amennyiben komolyan gondoljuk, hogy a zsidó ugyanolyan ember, mint bárki más. Ráadásul, ahogy múlik az idõ, egyre többféleképpen lehet, kényszerülünk, alkalmasintr úgy is, hogy észre se vesszük, zsidónak lenni.
Kertész Péter temetõgondnok Szentendrérõl