Forrás: Magyar HírlapFidesz-Magyar Egységes Párt

A Fidesz legutóbbi szervezeti módosulása és jobboldali egységfronttá (szövetséggé) alakulása nem új recept szerint készül. Bethlen István az 1920-as évek elején hasonló módszerrel szervezte meg az Egységes Pártot. Történelmi lecke fiúknak.

Utód és elôd sport közben. Orbán Viktor focizni szeret, gróf Bethlen István vadászott. A pártszervezés elveiben sok a hasonlóság fotók: Sárközy György/MTI

Közhely, de a történelem olykor ismétli önmagát. Aki pedig kicsit belekukkant a magyar jobboldal históriájába, felfedezheti, hogy az egy zászló alá terelés szándéka már Bethlen Istvánt is vezette. Talán ez hat napjainkban Orbán Viktorra is.

Természetesen a két kor kevéssé emlékeztet egymásra. Trianon után az ország gazdasági és morális talpra állítása volt a cél, és Bethlen úgy gondolta, ezek biztosításához tartós és stabil kormányzati berendezkedésre lesz szüksége. (A jelenlegi jobboldal is gyakran láttatja úgy a mai viszonyokat, mintha a nemzetet kellene megmenteni, de ezt most tekintsük a szavazótábort összetartó retorikai fordulatnak.)

Korrupt kisgazda

Íme néhány különös hasonlóság.

A kisgazdapárt szétzilálására – mint erről Bethlenről írt monográfiájában Romsics Ignác beszámol – az erdélyi nemesből lett kormányfő az úgynevezett Eskütt-ügyet próbálta felhasználni. Eskütt István a földművelésügyi tárcánál és az FKGP-ben is Nagyatádi Szabó István titkára volt. Azért fogták perbe, mert állítólag pénzért árulta a közélelmezési cikkek exportját lehetővé tevő miniszteri engedélyeket. Bethlen néhány hónapot várt az ügyben, majd szabad utat engedett a vizsgálatnak. Esküttet letartóztatták. A politikai cél Nagyatádi lejáratása, elszigetelése volt.

Torgyán József egykori FKGP-elnök és földművelésügyi miniszter, valamint jobbkeze és államtitkára, Szabadi Béla hasonló utat járt be 2001-től. Kis különbség: Szabadi még ma is vádlott.

Bethlen István az egy a tábor, egy a zászló elvnek megfelelően 1921. november 26-án már pártja új nevét (Nemzeti Egység Párt) is bejelentette.

Engedékeny szocdemek

A nyugodt kormányzás érdekében azonban a miniszterelnöknek rendeznie kellett a viszonyát a Peyer Károly vezette szociáldemokratákkal is. A kabinetbe nem kívánta bevonni őket, ellenzékként elfogadta létezésüket. A kompromisszum érdekében a szocdemek gesztusokat is tettek a jobboldalnak. Passzívak maradtak, amikor IV. Károly királyként óhajtott visszatérni, és szóban is bizalmukat fejezték ki a kormányfő iránt. A Bethlen-Peyer-paktummal (1921. december 22.) a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) vállalta, hogy támogatja a kormány külpolitikáját, nem népszerűsíti a köztársasági államformát, lemond a közalkalmazottak, vasutasok, postások szervezéséről, és nem indít sztrájkot. Cserébe Bethlen megígérte, hogy a baloldal lapjai megjelenhetnek, megszűnik a cenzúra, a párt visszakapja helyiségeit. Bethlen ezzel a húzással a következő húsz évre megosztotta a munkásmozgalmat.

Parasztság és szélsőjobb

A kisgazdapárt 1922. január 25-én egységes táborba szólító határozatot fogadott el. Néhány FKGP-s képviselő csatlakozásával az új tömörülés vezére Bethlen, elnöke Nagyatádi, alelnöke pedig Gömbös Gyula lett. A kormányfő a behódolást azzal honorálta, hogy az Eskütt-ügyet ad acta tetette, az illető urat pedig szabadlábra helyezték.

A kisgazdák hamar rájöhettek, hogy a közös szervezet létrehozása után nehéz lesz képviselői mandátumhoz jutniuk kormánytámogatás nélkül. Segítségre az számíthatott, aki Bethlen elképzeléseibe beleillett. Bethlen a tábor további szélesítése érdekében felszólította a konzervatív köröket, csatlakozzanak hozzá. Meg is tette ezt a Nemzeti Középpárt, majd a Magyar Rendpárt és a volt függetlenségiek.

Ezzel vált teljessé az Egységes Párt, amelyben egyaránt helyet kaptak a liberális vagy konzervatív nagytőkések és nagybirtokosok, a Gömbös vezette radikálisok és a régi kisgazdapárt paraszti irányzatai. A korábban markáns Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja gyakorlatilag teljesen feloldódott. Képviselőik közül néhányan az Egységes Pártba igazoltak, a többiek három különböző szervezetet alapítottak.

Győzelmi sorozat

Az 1922-es nemzetgyűlési választást az Egységes Párt nyerte, abszolút többséget szerezve. A 245 mandátumból Bethlenék 144-et kaptak, közülük mindössze 52-en voltak képviselők az előző két évben. A korábbi tisztogatás és vérfrissítés meghozta eredményét.

Politikai szempontból több csoportra oszlott a párt. A centrum jobbszárnyán közhivatalnokok, agráriusok, a szélen Gömbös radikálisai helyezkedtek el. A balszárnyon Bethlen személyes hívei, nagyiparosok, vállalatok igazgatótanácsainak és felügyelőbizottságainak tagjai.

Romsics Ignác történész szerint az Egységes Párt egységes világnézettel vagy ideológiával nem rendelkezett. Egyetértés kevés ügyben volt, de a bolsevizmus elítélésében azért teljessé vált a konszenzus. A megosztottság a zsidókérdésben is érzékelhető volt, hiszen a párt tagja volt számos antiszemita, de a zsidó nagytőke néhány reprezentánsa is. Bethlen a nyilvánvaló különbségeket a “magyar nemzeti demokrácia”, a “keresztény szabadelvűség”, a “fokozatos haladás” és az “arany középút” fogalmaival próbálta körülírni. “Ezeket azonban – a helyzettől függően – maga is nagy rugalmassággal értelmezte, és azokat egyértelműen definiálni sohasem tudta” – állapítja meg a történész.

Az óvatosan integrált szélsőjobbot Bethlen rövid ideig tudta csak féken tartani. A húszas évek végén – a gazdasági válság idején, de elsősorban Bethlen bukása után – több szervezetük is alakult, és egyre több képviselőt küldtek a törvényhozásba.

Legyenek polgári körök

Tízéves kormányzása idején Bethlen kiválóan manőverezett. Az ellenzék megosztottsága is sikerének záloga volt. A szociáldemokraták mellett közéjük tartozott néhány kisebb legitimista, liberális demokrata és más, soha erőre kapni nem tudó szervezet is.

A kormányfő azt tervezte, hogy az Egységes Pártot hagyományos klubpártból modern tömegpárttá szervezi. Ennek érdekében minden vármegyében községi, kerületi és vármegyei szervezetek létrehozására adott utasítást. El kell érni – írta a főispánoknak -, hogy az egyes szervezetekben, a “nagyiparostól a kisiparosig” minden társadalmi réteg együtt legyen, s hogy a havonta egyszer-kétszer összejövő párttagoknak az “illetékesek politikai irányításokat adjanak”. A körök effajta szervezése akkor – a helyi földbirtokos elit és a parasztság érdekellentéte miatt – nemigen volt kivitelezhető.

Az Egységes Párt létrejöttét és konszolidációs eredményeit a közvélemény ellentmondásosan fogadta. Fenntartás nélkül leginkább házon belül dicsérték Bethlen gróf belpolitikai manővereit, illetve gazdasági és diplomáciai sikereit. Vadász Lipót képviselő odáig ragadtatta magát, hogy azt mondja: “A józan emberek ezt, ezt a Te politikádat várták, és most kivirágzik bennük a reménység és a hűség.”

Az Egységes Párt 1922-ben a szavazatok 58, 1926-ban 69, 1931-ben 64 százalékát szerezte meg. Utódszervezetei a Horthy-rendszer végéig biztosították a túlsúlyos többséget.

Bethlen István a XX. századi magyar történelem egyik kulcsfigurája. Szekfű Gyula kimagasló államférfinak tartotta, a szocdemek vagy Szabó Dezső csak ravasz és kisstílű embert láttak benne, aki csak a taktikázáshoz és a korrumpáláshoz ért.

“A nemzetközi szakirodalom definíciója alapján a két világháború közti magyar állam fasizmusnak semmiképp sem, de hegemonisztikus pártrendszerű autoritarianizmusnak írható le” – mutat rá Romsics Ignác Magyarország története a XX. században című könyvében. A két párt szerveződésének hasonlóságairól egy másik történész, Orbán Viktor egykori miniszterelnöki főtanácsadója, Schmidt Mária azt mondja, természetes, hogy a politikai erők az abszolút többség megszerzésére törekednek. És ez nemcsak Bethlen pártjára, hanem a mai formációkra is igaz, erősítve a kétpártrendszer felé tartó berendezkedést. A történész szerint Orbánra nézve hízelgő, ha Bethlen Istvánhoz hasonlítják, hiszen – mondta Schmidt – a gróf a háború, a forradalmak és Trianon után szinte harmadik honfoglalónak számít: képes volt az országot konszolidálni és az új európai rendbe illeszteni. Schmidt úgy látja, ma az MSZP az akkorira emlékeztető kihívást sem ismeri fel.

Gréczy Zsolt

©

Comments are closed.