Forrás: NOLEgy „nem hivatalos nagykövet”
Mose Zanbar a magyar-izraeli gazdasági kapcsolatok úttörője
Yehuda Lahav, 2004. augusztus 17. 00:00
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adja át Mádl Ferenc köztársasági elnök augusztus 20-án Mose Zanbarnak, a magyar-izraeli gazdasági kapcsolatok előmozdításában szerzett érdemeiért.
A magyar származású Zanbar (eredeti nevén: Sandberg Gusztáv) 1948 óta él Izraelben. Volt a többi között a kereskedelmi és iparügyi tárca ügyvivő minisztere, az Iparfejlesztési Bank, az Állami Jegybank, illetve a Bank Leumi igazgatója. 1992 óta a zsidó kártérítési szervezetekben tevékenykedik.
Zanbar Kecskeméten született 1926-ban. – Az érettségi vizsgát 1944-ben, röviddel a német megszállás után, már sárga csillaggal a mellemen tettem le – meséli. – Már március 20-án elhurcolták édesapámat, aki végül az Auschwitzból induló halálmenetben vesztette életét. Családtagjaimat májusban deportálták. Én Dachau egyik altáborába kerültem. 1945 áprilisában az Alpok felé szállítottak bennünket, ahol az SS utolsó erődítményeit kellett volna építenünk. Az amerikai hadsereg ott szabadított fel bennünket. Akkor 32 kiló volt a testsúlyom. Magyarországra 1945 szeptemberében tértem viszsza. Otthon csak a bátyámat találtam a családomból.
Zanbar 1946-tól 1948-ig Budapesten tanult a Közgazdaság-tudományi Egyetemen, akkor kivándorolt Izraelbe. – Épp az állam kikiáltásának napján érkeztünk meg, de ezt akkor nem tudtuk, mert a hajón biztonsági okokból nem lehetett semmilyen távközlési kapcsolatot fenntartani – emlékezik. – Már érkezésünk éjszakáján besoroztak bennünket a hadseregbe. Rövid kiképzés után a latruni harctérre kerültünk. Itt súlyos lábsérülést szenvedtem. Egyébként csaknem ugyanakkor, ugyanebben a körzetben sebesült meg Ariel Saron, a jelenlegi miniszterelnök is.
Leszerelése után 1951-től Zanbar a jeruzsálemi egyetemen tanult, aztán dolgozott kutatóintézetben, és tíz évig a pénzügyminisztériumban is.
A nyolcvanas évek elejéig nem volt semmilyen kapcsolata Magyarországgal. Akkor felkérték, hogy vállalja el a Magyar-Izraeli Baráti Társaság elnökségét. – Én azt válaszoltam – idézi fel -, hogy vállalnám a két ország közötti kapcsolatokat fejlesztő társaság elnökségét, ha mindkét kormány hozzájárul. Ha nem tévedek, 1984-ben kaptunk először hivatalos meghívást Budapestre, mint a Magyarok Világszövetségének vendégei. Én főleg Fekete Jánossal voltam kapcsolatban. A társaság működése nagyon sikeres volt. Olykor úgy éreztem magam, mintha Magyarország nem hivatalos nagykövete lennék: a magyarok hozzánk fordultak, és mi továbbítottuk kéréseiket. Ebből fejlődtek ki a nagyobb arányú turistakapcsolatok is, a vízumkönnyítések, és persze a nagyobb szabású tőkebefektetések is; utána a sportkapcsolatok, a kulturális kapcsolatok, a művészek vendégszereplései. 1987-ben vagy 1988-ban idelátogatott Beck Tamás akkori kereskedelmi miniszter és felajánlotta, hogy a Leumi Bank nyisson fiókot Budapesten. 1988-ban itt járt Kovács László – akkor külügyminiszter-helyettes -, hogy előkészítse az érdek-képviseleti iroda megnyitását és a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét. Ekkor már szükségtelenné vált a társaságunk: megtette a magáét.
– A magyarok legfőbb kívánsága volt, hogy honosítsuk meg a külkereskedelem finanszírozásában a modern módszereket és számítógépes rendszereket. Ez irányú tevékenységünk a magyarországi rendszerváltozás után fokozódott. Nagyon sokat tettünk a szakértő munkaerők kiképzése terén. Sokat használt, hogy szinte minden téren voltak magyarul beszélő szakértőink. Az én kezdeményezésemre a Leumi mellett egy befektetési társaság is alakult, a Leuminvest. Akkor vontam be tevékenységünkbe Sir Bernard Shreiert – aki beleszeretett Magyarországba és egyike lett a legnagyobb magánbefektetőknek.
Közbevetésünkre, hogy vannak, akik nem nézik jó szemmel a magyarországi izraeli befektetéseket, Mose Zanbar azt válaszolta, hogy ‘ennek nincs sem tárgyi alapja, sem logikája’. A kezdeményező Magyarország volt – tette hozzá -, és Izraelben nem a kormány irányítja a befektetőket, hogy hová menjenek.
– Egy magánkezdeményező három okból fekteti be tőkéjét valamely országban: mert az ország politikailag stabil; jók a vállalkozási alkalmak; és kellemes a légkör. Mindez megvan Magyarországon – mondta Zanbar.
Tel-Aviv, 2004. augusztus
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
