HVG 2004.július 3.

HERZL TIVADAR VÍZIÓI ÉS A VALÓSÁG

Megvalósult jövendölések és félresikeredett próféciák olvashatók a kereken száz éve elhunyt Herzl Tivadar műveiben. A Budapesten született cionista gondolkodó legfőbb álma, a zsidó állam egyre kevésbé hasonlít az általa rajzolt vízióhoz.Bázelben megalapítottam a zsidó államot – írta naplójába Herzl Tivadar az 1897-es első cionista kong-resszus után. – Ha ezt ma hangosan kimondanám, mindenütt kinevetnének. Talán öt év múlva, de ötven év múlva bizonyosan, köztudomású lesz.” A kortársak által vernei holdutazáshoz hasonlított „fantazmagória” melyért a Budapesten született újságíró egész életében küzdött, Izrael megalakulá-sával valóra vált. A prófécia majdnem pontos volt: a megvalósulás ötven és fél évvel e naplóbejegyzés után történt.

„Ha Herzl feltámadna, és megismerkedne az elmúlt évszázad történelmével, az első mondata talán ez lenne: kár, hogy nem hallgattak rám többen, akkor kevesebben haltak volna meg a holokausztban”- vélekedett a HVG kérdésére Slomo Avineri, a jeruzsálemi Héber Egyetem politológiaprofesszora. Sze-rinte Herzl szülőhazája, a felvilágosult, soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia Európában a leg-jobb hely volt a zsidók számára. Herzl mégis megérezte, hogy a felszín alatt parázsló modern anti-szemitizmus – melynek szerinte a legfőbb hajtóereje, hogy az egyenjogúsodó zsidóság a középréte-gek riválisává válik – a jövőben erősödni fog. „Amit most konstruktív eszméimmel igyekszem elérni, azt a pusztulás szörnyű erői fogják kikényszeríteni egykoron” – írta naplójába 1895-ben.

Volt azért kedvezőbb forgatókönyve is: mihelyt a nagyhatalmak garantálják a zsidók letelepülésének jogát Palesztinában, grandiózus akció keretében, gőzhajók tömegeivel létrejön az egyiptomi kivonulás modern mása. A prófécia egyik fele a brit kormány által 1917-ben kiadott úgynevezett Balfour-deklarációval meg is valósult. A bevándorlás azonban az első évtizedekben az elképzeltnél jóval las-sabb volt: a többség – amikor éppen tehette – inkább maradt, vagy Amerika fele vette az irányt. Miképp Herzl – Halász Zoltán róla szóló könyvének tanúsága szerint – írta naplójában: „még mélyebbre kell süllyednünk, úgy tűnik, még többet kell hogy szidalmazzanak, leköpjenek, kigúnyoljanak, kínozzanak, kiraboljanak és megöljenek bennünket, amíg elég érettek leszünk. Még nem vagyunk eléggé kétség-beesve.”

Mit látna Herzl, ha ma körülnézne Izrael államban? A Nobel-békedíjas Simon Peresz Képzelt utazás Theodor Herzllel Izraelben című könyvében a politikai cionizmus atyja és az izraeli exminiszterelnök együtt utazzák be a közel keleti országot, a Herzl víziója jegyében a modern technika segítségével termővé tett kopár területeket, illetve a modern nagyvárossá nőtt Tel-Avivot, valamint Jeruzsálemet. Peresz szerint a Szentföldre lépő Herzl első meglepetése az lenne, hogy nemzetközi repülőterével a középkori szövegekben Lyddaként szereplő Lod vált Izrael kapujává. Herzl – Ősújország címen 1903-ban kiadott könyvének tanúsága szerint megsejtette, hogy a kikötőváros Jaffa jelentősége hanyatlani fog, tévedett viszont abban, hogy a Jeruzsálembe özönlő turisták a világ négy égtájáról vonattal ér-keznek majd Palesztinába: Izrael vasúthálózata az elmúlt évszázadban alig fejlődött. Herzl – aki drá-maíró is volt: A menekült című darabját ezekben a napokban mutatják be Budapesten – megelégedés-sel nyugtázná, hogy a zsidó állam mai pénzét – miként azt elképzelte – az ókori ősök által használt sékelről nevezték el. Egy szót sem értene viszont az újraélesztett bibliai nyelvből. „Ki tud annyira hé-berül, hogy ezen a nyelven akár csak egy vonatjegyet tudjon venni?”- tett lekicsinylő megjegyzést az álmodozó, legalábbis Novák Attila Theodor Herzl című könyvének tanúsága szerint. A hagyománytisz-telők által sokat támadott „zsidó Verne”államának lakói főképp németül beszéltek volna, végtére is az ő korában – mint ezt II. Vilmos német császár támogatásáért kilincselve Philipp Eulenburg bécsi német nagykövet előtt hangsúlyozta is – a zsidók többsége a német kultúrkörhöz tartozott, s az első cionista kongresszusok hivatalos nyelve is a német volt. Ám ha a bevándorlók esetleg más európai nyelveket is magukkal hoznának – vélekedett Herzl -, az sem lenne baj. „A nyelv nem okoz majd nehézséget. Svájc is többnyelvű” – jegyezte lel magának, hozzátéve ugyanakkor, hogy a zsidóságnak le kell szok-nia a kelet-európai elmaradottságot és nyomort idéző jiddis nyelvről.

Közkeletű tévedés, hogy Herzl nem is a Szentföldön, hanem valahol másutt, például Ugandában akar-ta volna megalapítani a zsidó államot. A kelet-afrikai megoldás valójában másképp került szóba: Joseph Chamberlain, a brit kormány gyarmatügyi minisztere – a Hitlerrel 35 évvel később megalkuvó miniszterelnök apja -ajánlotta lel a cionista mozgalom céljára 1903-ban. Herzl, a nyomor és a cári antiszemitizmus sújtotta orosz zsidóság kimenekítését szem előtt tartva, hajlott is rá, hogy elfogadja a területet, ahogyan korábban azt is szorgalmazta, hogy megkaphassa a Sínai-félszigeten fekvő El-Aris környékét – de kizárólag ideiglenes szálláshelyként, míg létre nem jön a palesztinai zsidó állam. Herzl konokul támadta ugyanakkor Maurice Hirsch bárót, amiért az frankmilliókat költött arra, hogy keleteurópai szegény zsidóknak önfenntartó kolóniákat létesítsen Argentínában.

„Herzl legsúlyosabb tévedése az volt, hogy komolyan vette a korai cionista szlogent: »egy néptelen földet a föld nélküli népnek«”- vélekedett Jáel Dáján a Herzlről Bécsben június közepén rendezett nemzetközi konferencián. Így természetesen konfliktussal sem számolt. Bar a Szentföldet több ízben meglátogató Herzl tudta, hogy a törökök uralta Palesztinában főként arabok élnek, nem gondolta azonban, hogy ők valaha is nemzeti követelésekkel állnak majd elő. „Mindnyájunk számára csak hasznos volt ez a bevándorlás” – magyarázza a meglepett idegeneknek Besid bej, a regény-utópia Ősújország arab szereplője.

„A fantázia-gondolatmenet, hogy a zsidó bevándorlás az arab lakosság felemelkedését hozza, a cio-nizmus történetében olyannyira nagy hatású, hogy egyesek a mai napig úgy érzik, a gázai és ciszjordániai területek izraeli megszállása áldás a palesztinoknak” – mérgelődött a becsi konferenci-án a békepárti izraeli Jáel Dáján, aki egyébként az említett területek el foglalásával végződött 1967-es háború idején hivatalban volt honvédelmi miniszternek, Móse Dájánnak a lánya. Ali Jahja, az izraeli külügyminisztérium arab osztályvezetője viszont védelmébe vette az álmodozó Herzlt, sőt a megvalósult államot is. Szerinte a könyvben megírt gondtalan együttélés lehetőséget jelzi, hogy Izraelben ma a héber mellett az arab is hivatalos nyelv, hogy a parlamentben az arab képviselők számára mecset működik, hogy a legutóbbi futballkupát egy arab-zsidó vegyes csapat nyerte (HVG, 2004. június 19.), hogy a Legfelsőbb Bíróságnak is van már arab tagja, illetve, hogy négy éven át ő maga Izrael finnországi nagykövete lehetett.

Persze ha béke van, a honvédelem sem olyan fontos: Ősújországnak nincs is hadserege. Korábbi feljegyzéseiben Herzl még hivatásos katonaság megteremtéséről fantáziált. Ebben – egy 1895-ben született naplójegyzet szerint – fontos szerep jutna a Magyarországról érkezetteknek: „A magyarok lesznek Júdea huszárai, és pompás lovas tábornokok válhatnak belőlük.” Herzl fél évszázaddal az ENSZ erről szóló közgyűlési határozata előtt Jeruzsálemet nemzetközi várossá kívánta volna tenni, melyben helyet kap az új társadalom temploma, a márványoszlopos-kupolás, fehér-arany Béke Palotája, ahol „az örök béke hívei és a legkülönfélébb tudományok képviselői” kongresszusaikat tartják.

Az ősújországi tudományos fejlődés legfőbb mozgatórugója, hogy a zsidók a diaszpóra szétszórtsá-gában minden tapasztalatot összegyűjtöttek. Herzl államában például ír paraszti ihletésre jön létre az önigazgató mezőgazdasági szövetkezeti rendszer (mely Izraelben a kibucok formájában tényleg el is terjedt, bár a mozgalom az utóbbi időben hanyatlóban van). A regényben is megjelenő csatorna ötlete pedig, mely a tengerszintnél több száz méterrel mélyebben fekvő Holt-tengert és a Földközi-tengert köti össze, mindmáig foglalkoztatja az izraeli mérnököket, igaz, ma már nem a villamosáram-termelés az elsődleges cél, hanem a lassan kiszáradó Holt-tenger vízpótlása.

Herzlre nagy hatást tett az osztrák felvilágosult abszolutizmus, sőt a bismarcki német állam is. Vég-eredményben azonban demokratikusabb viszonyokat képzelt el: általános – a világon Herzl korában szinte egyedülálló módon nőkre is kiterjedő – választójogot, amit a második cionista kongresszuson valóban be is vezettek. Emellett tandíjmentes iskolarendszert, a rászorulóknak ingyenes egészségügyi ellátást és – egy évszázaddal megelőzve a francia szocialista Jospin-kormányt – hétórás munkanapot kívánt meghonosítani. Utóbbi ötletét olyannyira lényegesnek tartotta, hogy a zsidó állam fehér zászla-ját – e munkásvívmányt jelképezendő – hét kis arany csillaggal díszítette volna.

A gondolkodó úgy képzelte, hogy az antiszemitizmus megszüntethető lesz a zsidók kivándorlása és az újdonsült állam világraszóló eredményei révén. „A zsidókérdést – írta – nagy és általános kibékülés keretében oldjuk meg. Barátokként fogunk elválni egykori ellenségeinktől is.” Alighanem e víziójának csődje képezné Herzl legnagyobb csalódását, azt tapasztalva, hogy az álmaiból valósággá vált állam léte ma éppenséggel csak olaj a tűzre.

SCHWEITZER ANDRÁS