A Jewish Agency”s Institute for Jewish People Policy Planning kutatócsoportjának jelentése szerint a világ zsidóságának 92%-a a világnépesség leggazdagabb ötödében él.

A hasonló kutatások közül ez a jelentés vizsgálja először 2004-ben a zsidóság helyzetét.

A héten megjelent kivonat rövid összefoglalása az ősszel kiadásra kerülő 600 oldalas jelentésnek. A tanulmány sok megállapítása nem körvonalazódik a kivonatban, de már az első oldal egy sor érdekes tendenciáról árulkodik.

A zsidók kivándorlása az arab országokból az 50-es, illetve a volt Szovjetunióból a 90-es években a világnépesség összetételének megváltozását eredményezte. A gazdag országokban élő zsidók életminősége határozottan javult a világon, de a zsidó demográfia romlott. A tanulmány szerint a világnépessége 1970 és 2003 között 70%-kal, a zsidóság ugyanakkor mindössze 2%-kal gyarapodott. (A növekedés nagyrészt, természetesen, a szegény országokban következett be.)

A jelentés statisztikát közöl a vegyes-házasságok alakulásáról a különböző országokban. Oroszország és Ukrajna zsidó közösségeiben a vegyes-házasságok aránya eléri a 80%-ot, a német és a magyar társadalomban ez az arány 60%, az Egyesült Államokban 54%, Franciaországban, Angliában és Argentínában 45%, Kanadában 35%. A sort Ausztrália (22%), Dél-Afrika (20%) és Mexikó zárja (10%). Izraelben a vegyes-házasságok aránya mindössze 5% – a legtöbb vegyes vallású család a volt Szovjetunióból vándorolt be.

A tanulmány teljesen fordított arányt tárt fel a zsidó iskolába-járás és a vegyes-házasságok között: a vegyes-házasságok aránya csökken ott, ahol a gyerekek nappali – és nem csak tanfolyam-szerű – iskolába járnak. Tehát, azok az országok, amelyek világelsők a zsidó oktatásban, a vegyes-házassági lista alján vannak. Izraelben a (zsidó) gyerekek 97%-át zsidó iskolába íratják be. Dél-Afrikában és Mexikóban a zsidó gyerekek 85%-a, Angliában 67, Ausztráliában 65, Argentínában 60, Kanadában 55, és az USA-ban 29%-a, Oroszországban és Ukrajnában azonban csak 15%-a jár zsidó iskolába.

A megjelent jelentés legnagyobb részét a statisztikai elemzés és a javaslatok teszik ki. Az elemzés alapján a tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy a legkritikusabb és legsürgetőbb szembenézni a tényekkel, és az egész zsidó világnak ki kell alakítania az izraeli-palesztin konfliktusra vonatkozó politikáját. A jelentés szerint a zsidó közösségnek ki kell nyilvánítania, hogy: ” A konfliktus az izraeli jólétet fenyegeti, a nemzetközi színtéren pedig a zsidó szuverenitás koncepciójának megkérdőjelezésére, és az Izraelt támogató zsidók elleni támadásra használják ki.”

A kutató csoport vezetője, Sergio Della Pergola professzor azt a következtetést vonja le, hogy: „Az egész világ – Izrael és a diaszpóra – zsidó közösségének képviselőit be kell vonni a konfliktus megfontolt és igazságos megoldásába, de a végső döntést Izraelnek egyedül kell meghoznia.”

Tekintsük Izraelt és a diaszpórát egynek

A jelentés az intézet vezető projektje. Az intézetet két éve alapították azzal a céllal, hogy az egész zsidóság számára dolgozzon ki egységes politikát. A Héber Egyetem Mai Judaizmus Intézetének zsidó demográfia szakértője, Della Pergola szerint: „Az intézet alapvető megközelítési módja tükröződik a jelentésben, mely szerint Izrael és a diaszpóra egy egység, és nem választható el egymástól, ahogyan azt a múltban tették.”

Della Pergola hozzátette, hogy nem csak az izraeli-palesztin konfliktusra vonatkozóan, hanem az izraeli kormány által hozott valamennyi döntésnél „figyelembe kell venni annak a diaszpóra zsidóságára gyakorolt hatását. Ez vonatkozik az olyan döntésekre is, mint például a Jaszin sejk likvidálása. Ez nem azt jelenti, hogy a diaszpóra érdekeit Izrael szükségletei elé kell helyezni, de annak kihatásait az előkészítés során legalább figyelembe kell venni.”

Della Pergola elmondta, már a munka első évében felhívta a kutatóbizottság figyelmét, hogy kerüljék a túl aprólékos és gyakorlatias ajánlásokat. Ehelyett koncentráljanak az általános koncepciók és irányok kidolgozására.

Bár a professzor nem hangoztatta, de szembeötlő, hogy az intézet előtérbe helyezte az asszimiláció kérdését, és a javaslatokban is bizonyította ennek fontosságát. Mindamellett, az aktuális jelentés elemzése elég óvatos következtetéseket tartalmaz, azonban így is, nem kis vitát fog kiváltani.

Például, nem valószínű, hogy az Izrael és a diaszpóra egységére vonatkozó vélemény elnyeri az izraeli arab és poszt-cionista polgárok tetszését. A fő zsidó „tanácsadó” testület létrehozására vonatkozó ajánlás, amely ebből a véleményből következik, szintén ellenállást fog kiváltani.

Ráadásul, a jelentés azt sugallja az Izraelt alapító zsidóknak, hogy „Izrael hosszú távú jövője fontosabb, mint azonnali igényei.”

 Papíron mindenki egyet fog érteni ezekkel az általános irányelvekkel. A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy az oktatás előnyt élvezhet az anyagi jóléttel szemben. Sok bizonyíték szól amellett, hogy a holokauszt jóvátétel elosztása nagyobb súlyt kölcsönözhet a „zsidóság igényeinek”, mint az egyes túlélők egyéni igényei.

A javaslatok egy része nagy ellenállást fog kiváltani azokban az országokban, ahol az állam és az egyház szétválasztása gyakorlat – mint például Franciaországban, vagy az Egyesült Államokban. A jelentés arra bíztatja a világ vallási jellegű zsidó segélyszervezeteit, hogy támogassák a multikulturális kezdeményezéseket. A jelentés aggódva szól arról a hagyományos zsidó felfogásról, amely ellenzi, hogy felülvizsgálják az egyházi iskolák állami támogatását az USA-ban, és a franciaországi zsidó közösségnek is támogatnia kellene az államnak a vallási szimbólumok nyilvános iskolákból való eltávolítására irányuló törekvéseit.

Más javaslatokat is tartalmaz a jelentés:

·        erősíteni kell Izrael zsidó jellegét, „a zsidó identitás növelésével az oktatási rendszerben”;

·        el kell ismerni a nem-ortodox zsidó mozgalmakat;

·        anyagi támogatást kell nyújtani a zsidó oktatásnak a diaszpórában;

·        a világ bármely sarkában élő zsidó fiatalok számára létre kell hozni egy „zsidó vezetőképző akadémiát”, a zsidó szervezetek vezetőinek utánpótlása céljából;

·        globális zsidó politikát kell kialakítani a nemzetközi színtér általános kérdéseiben, és az olyan részkérdésekben, mint az Iszlám;

·        bátorítani kell a vegyes-házasságokban élő házastársak betérését Izraelben és külföldön;

További érdekes javaslat a felhívás a világ zsidóságának az emberi jogok egyre bonyolódó témájában való eligazodására, hogy eleget tudjanak tenni a „tikkun olam” (a világ jobbítása) zsidó értékének. Nagyobb nyomatékot kell adni a zsidóságnak, mint a nemzetközi küzdőtér jelentős szereplőjének – azonban csak politikai értelemben.

Volt középkeleti megbízott lett a tanács elnöke

A Jewish Agency”s Institute for Jewish People Policy Planning kutatócsoportja közös szellemi gyermeke volt Yehezkel Dror professzornak, az intézet alapító elnökének, Stephen Hoffmannak, az Egyesült Zsidó Közösségek – az Észak-amerikai Szövetségek ernyőszervezete –leköszönő elnökének, valamint a volt újságírónak, Avinoam Bar-Yosef-nek, az intézet alapító igazgatójának.

Annak érdekében, hogy megszilárdítsák az intézet helyzetét az izraeli és a zsidó világ döntéshozói között, a tanács elnökének Dennis Ross-t, az idősebb Bush és Clinton elnök adminisztrációjának közép-keleti külön-megbízottját nevezték ki.

A tanács tagja lett Yaakov Neeman professzor, Dr. Uzi Arad, Uzi Dayan, Yaakov Amidror és Stephen Hoffman, az Izraeli Véderő nyugalmazott tábornokai, valamint John Ruskay, a New York-i Zsidó Szövetségtől. Irwin Kotler professzor, az emberi jogok nemzetközileg elismert szakértője szintén dolgozik a tanácsban, amíg ki nem nevezik Kanada igazságügy-miniszterévé.

Haaretz