Eljött az ideje, hogy a Diaszpórának demokratikus jogokat biztosítsunk az izraeli döntéshozatalban

Izrael egy sor kérdésben, határairól való döntéstől az oktatási rendszer átalakításáig, vallási betéréstől a polgári házasság lehetőségéig kritikus választások előtt áll.

E döntések meghozatalánál Izraelnek nem szabad megfeledkeznie, hogy a zsidó nép egészét (képviselő) államnak kell lennie, bárhol is lakjanak e kollektívum egyénei. Sajnálatos módon erről a kötelezettségről gyakran megfeledkezik. Az Ígéret Földjén az összzsidóság csaknem felének otthonaként, Izrael – megfelelve a főbb szükséges kritériumoknak – s teljes zsidó közösséghez tartozó államnak tekinthetjük. (Izrael) az önazonosulás a zsidók, és az erő szimbóluma a zsidó egység számára.

Izrael szívesen fogad valamennyi zsidót és ad számukra állampolgárságot, segíti a zsidó oktatást és a biztonságot világszerte, harcol az antiszemitizmus ellen és támogatja a zsidó kultúrális eseményeket.

Mindazonáltal még mindig nem a zsidó nép állama.

Az izraeli média az antiszemita cselekmények és az Izrael-párti tüntetések kivételével kevés figyelmet szentel a diaszpóra ügyeire. Például, egyetlen főbb televíziós csatornának sincs a diaszpóráról heti műsora és a héber napilapok közül csak egyikük közöl átfogó cikkeket a zsidó nemzetet érintő kérdésekről. Ezen változtatni kell.

Lényeges ennélfogva, hogy Izrael, a diaszpóra közösségekkel együtt elsőrendű felelősséget vállaljon az egész zsidó nép jövőjéért. Izrael mégis a diaszpórára gyakran atyáskodva, vagy önmaga építkezése forrásaként tekint.

A diaszpóra közösségeknek ugyanakkor meg kell érteniük azt, hogy Izrael valamennyi zsidóért küzdő állama nemcsak alapvető érték, de valóságos politikai szükségesség, hogy a zsidó nép és a judaizmus jövőjét biztosítsuk. Ennek megvalósításához számos követelménynek kell eleget tennünk.

Először az izraeli zsidóknak elsősorban zsidóként kell azonosítaniuk magukat és csak azután izraeliként. Minden rendelkezésre álló adat azt mutatja, hogy a fiatalabb nemzedéknél egyre kevésbé ez a helyzet.

A nem-vallásos állami iskolák és a populáris kultúra az izraelit a zsidó fölé helyezi. Az oktatás súlypontjának gyökeres megváltoztatása szükséges, a szerkezeti átalakításoktól függetlenül…

Másodikként a kormányzati döntéshozatalban súlyt kell helyezni annak megfontolására, hogy e döntések miként befolyásolják valamennyi zsidó és nemcsak az izraeliek jövőjét. A diaszpóra-ügyi miniszteri poszt jelentős javulást jelent, ám az izraeli döntések hatását a diaszpórára egyáltalán nem veszik figyelembe. Ennek legnyilvánvalóbb esete a vallás és az állam viszonya, amely súlyosan befolyásolhatja a zsidó népet.

Harmadszor, Izraelnek, hogy megerősítse a zsidó nép államaként való jogállását, tiszteletben kell tartania az alapvető emberi és zsidó jogokat azáltal, hogy az ortodoxia csaknem kizárólagos monopóliuma helyett elismeri a judaizmus valamennyi áramlatát.

A legfelsőbb bíróságnak tovább kell haladnia ebben az irányban. Ám a kormány kötelezettsége, hogy a megfelelő döntéseket meghozza, még akkor is, ha rövid távon azok nehézségeket okoznak a politikában és megosztják a társadalmat.

Negyedszer a demokrácia előnyeit és jogait – amennyire az lehetséges – valamennyi zsidóra ki kell terjeszteni. Ez azt jelenti, hogy képessé kell tenni őket valamilyen módon részt vehessenek az az egész zsidó nép számára jelentőséggel bíró izraeli döntésekben.

Az első lépés ebben az irányban, hogy „második kamaraként” felállítsunk egy Zsidó Néptanácsot. A Tanácsnak tanácsadó státusszal rendelkezne, mint az olyan már létező testületek mint a Jewish Agency és a Zsidó Világkongresszus. Ha egy ilyen testület létezne, akkor véleménye az oktatási reformok, a vallás és az állam viszonya és a nem-ortodox mozgalmak elismerésében nagyobb súllyal esne latba, még akkor is, ha a végső döntés az izraeli kormány, a Knesszet és a választók kezében maradna.

Ám ezeken a jelenlegi konkrét ügyeken túl, lényeges lenne Izrael jogállását az alaptörvényben a teljes zsidó nép államaként meghatározni. A dokumentumok és bírói ítéletek eseti hivatkozásai nem elegendőek. Alaptörvényben kell kinyilvánítani: Izrael a zsidó nép állama és ennek az alaptörvénynek minden más felett elsőbbséget kell biztosítani.

Ha az alkotmány elkészül, Izrael mint a zsidó nép államának természete kell az alapját képeznie, a kisebbségek demokratikus jogainak biztosításával együtt. Mélyebb színten a zsidó nép államának döntő szellemi dimenziója fontosabb a formális törvényeknél és az intézményi működésnél. Izrael plurális zsidó természetée elmélyítésének eltökélt politikája – a demokrácia és az emberi jogok normáin belül – ennélfogva kikerülhetetlen.

Izraelnek továbbá a jelentékeny zsidó kreativitás forrásává és inkubátorává kell válnia a zsidó nép és a judaizmus mint civilizáció számára, különleges figyelemmel Jeruzsálemre a zsidó nép szellemi és kultúrális fővárosára.

A zsidó nép állama és egy un. normális állam között hangsúlyos különbség van. Izraelnek e feszültségen enyhítenie kell és e folyamatban radikálisan páratlanná kell válnia.

Fordította és szerkesztette: Bányai László

A szerző a Jeruzsálemi Héber Egyetem politikatudományi professzora és a Jewish People Policy Planning Institute alapító tagja.