Kezdőlap » Olvasószoba » Kisebbség dosszié

Kisebbség dosszié

Törvénycikkek

Kisebbség dosszié, Törvénytár, ✡ Törvénycikkek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

1949. évi XX. törvény: A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

Az utóbbi napok és hetek (2005. évben, szerk.) egyik központi témája az az OVB által aláírásgyűjtésre hitelesített kezdeményezés, mely a Parlamentet döntés elé állíthatja (az ezer aláírás összegyűjtése után): legyen-e hivatalosan a zsidó kisebbség nemzeti kisebbségé nyilvánítva?

Bármennyire is fájnak nekem a haifai katyusák, nekem ezek a budapesti sírok fontosabbak, kedves Naftali Kraus. Ide tartozom. Sírjainkat nem hagyom itt a sírgyalázóknak, bár nem tartom a szombatot, és sajnos se héberül, se jiddisül nem tudok.

Heine 1825. június 28-án kikeresztelkedett, hogy akadémiai státust kaphasson Göttingenben, de már egy évvel később megbánta ezt. Keserűen panaszkodott, hogy “peches” volt, hiszen most keresztényként, Hamburgban, kikeresztelkedett zsidók elleni prédikációkat kell végighallgatnia. Heine nem zsidóságát, hanem kikeresztelkedését tartotta “pechesnek”.

“Ne válaszolj az ostobának, bolondságához illően, nehogy hozzá hasonlóvá légy”

“Egy tel-avivi hittérítő, akinek múlhatatlan érdeme a magyar olvasók folyamatos félretájékoztatása elébb a Mai Nap hasábjain, majd a Kossuth rádió hullámhosszán, egy politikai-vallási mozgalom magyarországi agitátora, Izraelben pedig pletykalapok rettegett beszállítója most énrám kerített sort a magyar zsidóság helyzetéről és jövőjéről folytatott vita örvén. […] A magyarságomtól már sokan akartak megfosztani. Most jött Naftali, és a zsidóságomból akart kiforgatni. Azért ez nagy pech.”

Naftali Kraus

Amikor Heinétől azt kérdezték, hogy a zsidó vallás-e vagy nép, a nagy német költő úgy válaszolt “zsidónak lenni se nem vallás, se nem nép, hanem pech”.

Tel-Avivból nézve és hallva, a haifai katjusák zenéjétől kisérve, olyan nevetségesen hangzik a pesti vita a nemzetiségről, pro vagy kontra, hogy a zsidó ember nem tudja, sirjon-e vajon, vagy nevessen.

A walesi bárdolatlanok (ÉS, 2006/25.) című, a magyar zsidóság mint nemzetiség kérdésében írott cikkemet a hozzászólók (Kozma György, Szegő Péter, ÉS 2005/27.) arra használták fel, hogy véleményemet négy sorban intézzék el, majd szívós önpropagandába kezdjenek annak ürügyén, hogy velem vitatkoznak.

Szegő Péter

Én is érzem persze a nemzetiségi-kisebbségi mozgalom abszurditását. Mert azt hiszem, hogy előbb fel kéne építeni egy humanista-szekuláris (ateista – nem vallásos, de zsidótudatos) közösségi életet, sokféle fórummal, konferenciával, szórakoztató estekkel, állandó intézményekkel …, meg kéne teremteni a pezsgő nemzetiségi-kisebbségi szubkultúrát, és aztán kéne jelentkezni, hogy “hineni”, itt vagyok, ahogy Ábrahám fia mondta apja kérdésére.

Ungvári Tamás vitriolos tollal ír a zsidó kisebbségi kezdeményezésről. (A walesi bárdolatlanok, ÉS, 2006/25.) Ez még rendben is lenne, legfeljebb nem mindenki ért vele egyet. De mi készteti a nagytudású, nemzetközi hírű írót, filoszt, kritikust, egyetemek előadóját, a kevés mai polihisztor egyikét ilyen fokú személyeskedésre?

Nem sikerült ezer érvényes aláírást összegyűjteniük azoknak a magánszemélyeknek, akik azt szeretnék elérni, hogy a zsidóságot nemzeti kisebbségként ismerje el a parlament.

“Nem nyugszik a két vállalkozó, mellékfoglalkozásban aláírásgyűjtő. Vállalkozásuk természete ismert: etnobizniszben utaznak. … Egy túlélő közösséget azzal fosztani meg történelmétől, hogy árvának nyilvánítják: hullagyalázás.”

Napjainkban gyakran felhangzik énekszóban, de szerepel példamondatként a modern héber értelmező szótárban is: Am Jiszraél haj, “Él a zsidó nép.” Ha a zsidók: nép, akkor a diaszporában: kisebbség. Ha van zsidó nép, zsidó nemzet, ha van Izrael, akkor a diaszporában van zsidó nemzeti kisebbség.

Az Alkotmánybíróság döntése nyomán újra felélénkült a vita, amely a rendszerváltozás óta foglalkoztatja a magyarországi közéletet. A Magyarország körüli országokban a zsidóság bevett nemzetiség. Nálunk eddig vallás volt, amit a MAZSIHISZ képviselt. A Hitközségek Szövetsége hamarosan csak egy szervezet lesz a sok közül? Vendégek: Köves Slomó és Polnauer Sándor

Az utóbbi évek egyik legvehemensebb vitája folyik a zsidóság nemzeti kisebbséggé nyilvánítása körül, ami azért alakult ki, mert pár magánszemély akciót indított annak érdekében, hogy a magyar zsidóság nemzeti kisebbségi státust kapjon. A hivatalos zsidóság, a hitközségi vezetés persze rögtön élesen visszautasította a kezdeményezést, sőt: azt is bejelentette, hogy minden lehetséges fórumon vétót emel a kezdeményezés ellen. A hitközségi vélemény mellett, nem sokkal utána jelent meg Kőbányai János írása (ÉS, 2005/46. – a szerk.), majd az arra szervezett szöveg-aláírásgyűjtemény (Népszabadság, nov. 24.), mely szintén elutasította a nemzetiségi követeléseket.

Bejegyzett nemzeti kisebbség legyen-e a zsidó? – a vita hónapok óta folyik. A kezdeményezők szerint a vallástalan zsidók érdekeit nem képviseli a hitközségek szövetsége. Az ellenzők szerint viszont a nemzetiséggé válással a közösség “kiiratkozna” a magyar nemzetből. Kovács András sem tartaná jónak, ha zsidó kisebbségi önkormányzatok alakulnának, de az 59 éves szociológus más érveket hoz föl.

Tisztelt Lazarovits Ernő!

Az Alkotmánybíróság pozitív döntése alapján 2006. február 2-án megkezdtük az aláírások gyűjtését a magyarországi zsidó nemzeti kisebbség törvényi elismertetése érdekében.