Forrás: Magyar Hírlap

Mivel a punk elsősorban attitűd, így az is lehet punk, ami látszólag épp a punk ellentéte. Például Szűcs Judit Eleonóra (904-ből) című dala bizonyos szempontból punk, hiszen a „diszkókirálynő” beszól a nagyinak, miszerint megőrjíti őt a kérdéseivel. A punk ugyanis maga a nettó lázadás. Szűcs Judit a maga nemében provokatőr volt, a diszkóklubba hívta azokat, akik a személyi igazolványuk és az autóstoppos kártyájuk mellett egy levél Postinort is tartottak. Már a diszkó is nettó lázadás volt Eleonóra viktoriánus nézetei ellen, hisz a diszkó mögötti békeparkban Simson mopeden megtúráztatott egészségügyi szakközépes lányok viselkedése egy kimenős cseléd viselkedéséhez képest maga volt a nonkonformizmus.

Valahol ez is punk

A gyakszis lányoknak fogalmuk sem volt a No Future-ről, Johnny Rottenről vagy a Sham 69-ről, viszont az, ahogy a „belgyogyó” könyvre ráírták, hogy Patrick Hernandez: Born To Be Alive, nem sokban különbözött attól, ahogy most ráírják a diákigazolványra: Alvin és a Mókusok. Amikor Bata Laci 1980-ban babos kendője végére csirkecsontot kötött, nos, ez igencsak punk volt, a ricsés fiatalembert eltanácsolták a gimnáziumból. Eleonóránál viszont már a strasszkővel a Tisza melegítőbe formázott Amanda Lear-felirat is punk lett volna. A punk ingerküszöbe mindig máshol van. 1968-ban a miniszoknya is punk volt, most lassan a szülői értekezletre érkező szülőknek is piercing van a nyelvükben. Sőt amikor a tanáriban Ági néni felkiált szülői után, hogy csajok, de rámásztam volna Szabó apukára, nos, valahol ez is punk.

Tabudöngetés

A punk mint a lázadás legszélsőségesebb megnyilvánulása azért halott, mert már a kezdeteknél eljutott a tabudöntögetés határáig. Sid Vicious, a Sex Pistols basszusgitárosa Párizs zsidónegyedében horogkeresztes pólóban korzózott. Johnny Rotten horogkeresztes karszalagot viselt, amikor rájött, hogy a kép, amelyiken a királynő száját biztosítótűvel átszúrták, és az angol nemzeti himnusz átköltése („Isten óvd a királynőt és fasiszta rezsimjét”) sem vágta ki kellően a biztosítékot.

Persze a punkoknak vajmi kevés közük volt a nácizmushoz, sőt még az első generációs OI-skinhead zenekaroknak sem. Az egyébként munkásosztálybéli, leginkább balos, de főleg a kocsmakultúrához kötődő streetpunk OI-zenét Magyarországon még senkinek sem sikerült tisztába tennie. Nagy Ferón rajta maradt a csirkedarálás mítosza, és ahogy a CPg-ről is minden második ember azt hiszi, hogy a nevük Cigánypusztító Gépezetet jelent, hiába vette védelmébe az antikommunista punkereket az egykori demokratikus ellenzék.

A punkok kedvenc játéka a tabudöngetés volt, de mivel már első körben sikerült a királynőnek, a himnusznak és a legfőbb politikai tabunak, a nácizmusnak fityiszt mutatniuk, 1978-ra már semmi sem maradt, ami zárlatot okozott volna a fejekben.

Rajfilmrendezők kora

A magyar Prosectura még a kilencvenes évek elején bepróbálkozott a pedofil kártyával (Nyolcéves a legszebb kor / várom a suli előtt fél egykor), ezen túl már kevés olyan tematizálható balhé van, amelyen ne kacarászna Sade márki: kérem, hát már ez is botrány?

Minden korban máshol van az ingerküszöb, a főállású botránykeltést manapság punkzenészek helyett rajzfilmrendezők vették át – gondoljunk csak a „beszívott óvodásoknak” készülő Spongya Bobra, amelyben az alkotók nyilvánvalóan a drogos szubkultúra élményvilágára építő vizuális gesztusokat sorolják fel. A sorozatot éppúgy imádják a háromévesek, mint a kamaszok. Vagy ott a South Park, melynek egyik legutóbbi epizódjából kiderült, a vérző Szűz Mária-szobor csodáját, a színhelyére érkező pápa nem minősíti különlegesnek, hisz a nők folyton véreznek. Mese nincs, a háromakkordos gitárnyűvés helyett a rajzolóasztalokon folyik tovább az, ami 1977-ben punk volt. Hol vannak Spongya Bobhoz vagy a South Parkhoz képest a punkok, akik már attól is nagy hősnek érzik magukat, ha azt mondják, hogy be kell zúzni a köcsög rendőrök fejét?

Közismertek azok a graffitik, amelyek szerint Mozart, sőt Jézus is punk volt. A punk azonban mindig relatív fogalom, az okkal vagy ok nélküli lázadás szinonimája. És hogy most épp mi okozna zárlatot a magyar kulturális közéletben? Nos, várjuk meg a teszteredményeket.

Vitánkban eddig megjelent írások

Végh Attila: Punk”s not dead (augusztus 14.); Szajlai Csaba: Punk is dead (augusztus 18.); Szentesi Zöldi László: Szalonpunkok kora (augusztus 22.); Szabó Tamás: A kiskorúsítás „szabadsága” (augusztus 27.); Techet Péter: Eszme nélkül, szabadon (augusztus 30.)

Poós Zoltán, író