Forrás: JNA – Jewish News Agency

22 305 HŐSI HALOTT

A héten (kedden) ünnepli Izrael és a zsidó világ Államunk fennállásának 59. évét. Az államalapítás előtti évektől számítva 22 305 hősi halott, katonák és civilek, harcosok és a terrorcselekmények áldozatai – adták életüket, hogy a zsidók szabadon élhessenek saját országukban.

A tavalyi Függetlenségi Nap óta 233 zsidó esett áldozatául a dühöngő arab terrornak, ebből 119 a második libanoni háborúban. Ugyanakkor 39 polgári személyt temettünk el, akik a Hezbollah rakétáitól haltak meg.

Nehéz esztendő van mögöttünk, biztonsági, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. Balsikeres háború, több jerida (kivándorlás) mint allija, korrupció – Izraelt a világszerte terjedő antiszemita tevékenység is nyugtalanítja és a háttérben az iráni nukleáris veszély. Ezzel együtt és ezek felett a veszedelmes asszimiláció, ami alapjaiban veszélyezteti a zsidóság létét.

Mindennek ellenére nyilvánvaló, hogy zsidóként élni – hosszú távon – csak Izraelben lehet és a diaszpórában ezen a napon, Jom Háácmáutkor – az 59. Függetlenség napján – minden szem Cionra tekint.

Adja a Teremtő, hogy az Ország megerősödve kerüljön ki a jelenlegi válságból és a világ minden sarkából jöjjenek testvéreink Uvá löcion Goél!

N.K.

SZENES HANNA EMLÉKMŰVE HAZAJÖTT

Helyette katonai emlékplakettet küldtek Pestre

* Felavatása 27-én, pénteken, a budapesti zsidó temetőben

23 éves volt Szenes Anikó, amikor a magyar fasiszták kivégezték a Margit körúti fogházban. Anikó, Szenes Béla pesti színműíró lánya, a harmincas években allijázott, Szdot-Jám alapító tagja volt, 1943-ban bevonult a Haganába és az angolok által kiképzett ejtőernyősök egyikeként, 1944-ben Magyarországra jött, hogy segítsen a zsidómentésben. Elfogták, katonai bíróság elé állították, halálra ítélték és kivégezték 1944 november 7-én. 23 éves volt.

Édesanyja, Szenes mama, a felszabadulás után, monumentális, három méteres, 3 tonnás, emlékművet állíttatott sírjára, ami a zsidó temetőben volt.

Később, 1950-ben, Izraelbe hozták a hős ejtőernyős zsidó lány földi maradványait, és az emlékmű Pesten maradt. A héten Izraelbe hozták és Anikó kibbucában, Szdot Jámban, helyezik el. Ezzel párhuzamosan elindult Magyarországra egy emlékplakett, amit A HÉTEN, pénteken (április 27) fognak elhelyezni a zsidó temetőben, David Admon, az izraeli nagykövet, a honvédelmi minisztérium képviselői és a zsidó szervezetek vezetőinek jelenlétében.

Az akciót Szenes Anikó unkaöccse, Éjtán Szenes, szervezte.

KÉT NEW-YORKI ZSINAGÓGA 4 MOZGÓ KATONAI ZSINAGÓGÁT ADOTT AZ IZRAELI HADSEREGNEK

Nyáron, a második libanoni háború idején, nagy lelkesedés ragadta magával a New-Yorki templomjáró zsidókat. Az eredmény: két manhattani zsinagógagyűjtést kezdeményezett hogy vegyenek és szereljenek fel az izraeli hadseregnek adandó két mozgó zsinagógát. A végén annyi pénzt gyűlt össze, hogy azért négy zsinagógát vettek – komplett felszerelések, Tórákkal, imakönyvekkel – amiket a napokban adtak át a Cáhálnak. Még lékgondi és bútorzat sem hiányzik.

Az izraeli tábori rabbinátus ez idáig 45 mozgó, szétszedhető és teherautókra rakható zsinagógával rendelkezik, legtöbbjét külföldi adományokból vették.

21% – az átlag európai zsidó asszimiláció Hollandiában 80% a vegyes házasságok aránya

Megdöbbentő adatokat tár a világ elé az európai rabbik központi szövetsége, ami a kontinens zsidóságának asszimilációját illeti. A Szövetség központi bizottsága elé terjesztett jelentésben, amely egy ötéves kutatás eredményeit tartalmazza, 21% százalékként szerepel – mint átlag – a zsidótlanodás mértéke, az asszimiláció.

Ez azonban csak az átlag. A jelentés kiemel 5 országot, amelyekben az asszimiláció különösen veszedelmes méreteket ölt: Németország, Törökország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna. Hollandiában 80% a vegyes házasság – találjuk a jelentésben, de ezzel szemben, Gibraltárban, ahol alig vannak zsidók – csökkent a vegyes házasságok száma. Magyarországról nincsenek adatok, úgy látszik, hogy a helyzet stagnál.

Ukrajnában, az egyik zsidó iskolában, minden 100 gyerek közül, csupán hatnak mindkét szülője zsidó…

Németországban azzal magyarázzák a nagyarányú vegyes házassági rátát, hogy a sok az volt Szovjetunióból bevándorló zsidó.

Az európai rabbi tanács főtitkára, Menachem Margolin rabbi szerint: „Ez egy csöndes szellemi Soá, amely kegyetlenül elragad ép testrészeket a zsidó nép testéből-lelkéből”.

Vallásos lányoknak tilos énekelni férfiak hallatára (még ha az egy nem-zsidó sofőr is)

Izrael, sok problémája mellett, a kuriózumok hazája is. Olyan „problémák” is felmerülnek néha, amiket Európában senki nem értene meg – még zsidó körökben sem, pedig alapjuk (a problémák alapja) a Halachában gyökerezik.

Például, a Halacha szerint nem szabad férfiaknak női éneket hallani, mert annak izgató, stimuláló, hatása van. Mi történik azonban, ha egy csapatnyi fiatal lány, akik éppen megtérési folyamatban leledzenek, vagyis vallásossá válásuk keretében kapnak ortodox zsidó nevelést-átképzést. Nos, ha ezek a lányok, egy ortodox szervezet keretében, kirándulnak, tilos nekik az autóbuszban énekelni, a fenti ok miatt – nehogy éneküket egy férfi hallja.

Nemrég megtörtént esetben a „Lév Áchim” szervezet keretében történt egy ilyen kirándulás és a szervezők megtiltották a lányoknak, hogy danoljanak, mert ezzel zavarba hozzák (hogy ne mondjuk „vétekbe sodorják”) a sofőrt, akinek nem szabad női éneket hallani. Az egyik mádrichá javasolta, kérdezzenek meg egy rabbit, mi az eset, ha a sofőr nem-zsidó? Talán ebben az esetben a tilalom nem érvényes és szabad énekelni? A rabbi válasza nemleges volt: ki mondta nektek, hogy egy gójt szabad vétekbe sodorni?!

Ennek utána a szervezet vezetői utasították a lányokat: beszélni, előadásokat tartani, kérdés-felelet – minden megy csak ének nem. Énekelni csak azután lehet, miután leszálltak a buszról, a szabad levegőn. Ahol senki sem hallja…

NŐKNEK (viszont) szabad édesapjukat elparentálni a temetőben (mondja a bíróság)

Ennek a sztorinak azt a címet lehetni adni, hogy”a feminista ortodox zsidónő

esete a Hevra kaddisával”.

Rivka Lubits, egy „rabbinikus ügyvédnő” (ezt azt jelenti, hogy a rabbinikus bíróságok előtt jelenik meg, halachikus ügyekben, mint válás, „aguna”, gyerektartás stb.), az ortodox, Izrael-díjas Liebmann professzor, leánya, gyászbeszédet (heszped) akart mondani édesapja sírjánál, de a petach-Tikvai Chevra Keddisa (Szentegylet) nem engedte, mondván, hogy ez ellenkezik a szokásokkal.

Lubits nem engedett, a felsőbírósághoz fordult, amely négy éves tárgyalás után határozott: Nő, ha nagyon akarja, beszélhet hozzátartozója sírjánál.

Most vannak, akik Lubitsot „reform”-mal vádolják, pedig a halacha nem tiltja a női heszpedet. Csak éppen nem szokás.

BEGIN SZEMÉLYESEN KÉRTE KI CEAUSESCUTÓL; ÉLETÉT ÁLDOZTA VIRGINIÁBAN, HOGY DIÁKJAI ÉLETÉT MENTSE

Ez professzor Liviu Lebrescu története, a román zsidó professzoré, aki a virginiai vérengzés hőse volt, amikor útját állta az ámokfutó koreai diáknak és öntetével védte meg diákjait, akiknek sikerült az ablakon keresztül megmenekülniük, míg Lebrescu életét áldozta.

A háttér sztori: annakidején Begin miniszterelnök személyesen kérte ki a román diktátortól, Nicolae Ceasescutól. A professzort és feleségét, akik erre fel alijázhattak.

A Virginiai lubavitsi küldött közbenjárására eltekintettek a boncolástól („megmagyaráztam nekik, mennyire fontos s halacha szempontjából, hogy egy zsidót testi épségében temessenek el. Itt a halál oka nyilvánvaló és a boncolásnak semmi oka nem lehet”) és a professzor tetemét Izraelbe szállították, ahol pénteken eltemették. Sem miniszter, sem képviselő nem vett rész a temetésen. Nagyon el voltak foglalva, úgy látszik…

2007.04.24.

Bezár