„Lakásunktól 3 percre jártam elemi iskolába […]. Amikor bevezették a sárga csillag kötelező viselését egy kisgyerek részére is, semmit sem éreztem, nem értettem, hogy miért kell bennünket megkülönböztetni, de akkor nem éreztem azt a megalázottságot, amiért viselni kellett. Öreg tanitó nénink, mellesleg egy neves irodalmár özvegye, azonban nem igy gondolta. Kérte, hogy a szabályokkal ellentétben az iskolai köpenyekre csak biztositó tűvel erősitsék fel az anyukák a csillagot, és ahogy beléptünk az osztályba, saját kezével vette le minden gyerekről, és tűzte fel a tanitás végén. Ma már tudom, tette nagyon bátor és emberséges volt, meghalt a háború alatt, igy megköszönni sem tudtuk neki, amikor már megértettük.”