A kirekesztőnek tartott zsidó író kakaós tésztán él, tudtuk meg azon a könyvbemutatón, ami előtt, az utcán szélsőjobbos csoportok követelték a „magyar-zsidó” házasságot.
A Liszt Ferenc tér sarka, ha valami, akkor szokatlan volt. Az Írók könyvesboltjában kedd délutánonként legfeljebb neves írók szoktak szűk közönség előtt az olvasók fogyatkozásáról merengeni. Ilyesmiért viszont sosem vonják körbe a boltot „police” feliratú szalagokkal, és nem szállja meg a környező utcákat a rendőrség.
Ezt leszámítva egyébként semmi nem utalt a készülődő eseményre, azaz hogy a boltban új könyvét mutatja be Naftali Kraus, izraeli-magyar író, miközben kinn a Lelkiismeret „88 csoport tüntet az egész ellen.
Aki, érthető okokból, nem lenne képben: Naftali Kraus a zsidóság faji alapú fennmaradását taglaló eszméivel szerzett ismertséget, műveiben óv a vegyes házasságoktól, ellenzi az asszimilációt, mindehhez pedig zsidó-nem zsidó alapon rendszerezi a lakosságot.
A Lelkiismeret 88 pedig szélsőjobbos-tarsolylemezes-összeesküvéselméletes kiscsoport, akik megragadnak minden lehetőséget, hogy médiába kerülhessenek.
A két fél külön-külön nem veszélyesebb/tanulságosabb, mint egy Pálffy-jegyzet, de az, hogy egy időben nyilvánulnak meg, egy kirakatablak két oldalán, izgalmasnak ígérkezett.
Végítélet megafonnal
A bejárat előtt a rendőrökön kívül tehát senkit nem láttam, ezért rögtön belemerültem a könyvesbolt akváriumába. A polcok közti szűk teret halk zsizsegés és nagyjából harminc ember töltötte be. Elöl ötvenes férfiak ültek félkörben, a legtöbbjük kipát viselt, nekik volt nyakkendőjük is, a rituális fejfedő nélküliek viszont kigombolt nyakú inggel hordták a zakót.
A közönség jórészt negyven felett járó nőkből állt. Láthatóan nem bankigazgató-feleségek vagy privatizálásban megkeményedett tekintetű üzletasszonyok, hanem inkább nejlonkosztümös, pulóveres-szoknyás hölgyek várták az írót, akiről ha nem tudok előzetesen, azt gondolom, valami szakácskönyvet mutat be.
„Remélem baj nélkül megússzuk ezt a mai napot” – lépett szomorú mosollyal a mikrofonhoz Benedek István Gábor (kigombolt nyakú ing), a közönség bólogatott, én pedig értetlenül néztem ki a kirakaton, ahol továbbra sem gyülekezett pogromért lihegő tömeg.
Az újságíró után Schőner Alfréd (kipa, nyekkendő), a Zsidó Egyetem rektora következett, aki éppen a szerző munkásságát méltatta, amikor az utcán megszólalt a megafon. A szavakat nem lehetett hallani, a nézők azonban felbolydultak, nyakukat nyújtogatták, fel is álltak volna, ha Schőner meg nem emeli a hangját, mintha a kinn kulmináló végítéletről akarná elterelni az egybegyűltek figyelmét.
„Kérem figyeljenek rám” – dörögte, majd váratlanul olyasmik hangzottak el, hogy „az írás szava magasságok felé száll”, „a matériát el lehet égetni, de a betű visszaszáll”, de engem a héberül idézett mondások zökkentettek ki. Kisiettem az utcára, az események sűrűjébe.
A magyar-zsidó házasságért
Gyűlölettől izzó skinheadek helyett szintén ötven feletti asszonyok kis csoportjába botlottam, akik kézzel rajzol táblákat lengettek Kraus könyvéből vett idézetekkel. Többeknél szerepelt Krausnak a „magyar-zsidó vegyes házasságot” elítélő mondata. Egy történetesen Hit, Remény, Szeretet feliratú transzparenssel felszerelt néni azt dörmögte, „beletartottam a pofájukba, hogy lássák”, de amúgy csak a megafont lehetett hallani.
„Naftali Kraus a zsidók vérségi elkülönítését hirdeti! Jiddis szóval sikszének nevezi a magyar lányokat, ami undort, utálatot, tisztátalan állatot jelent.” A fiatal férfi nem sokkal később elhallgatott, zavartan azt mondta, „remélem a demonstrációnak lesz hatása a benn ülőkre”, majd bejelentette, most még egyszer felolvassa kiáltványukat.
„Mit szeretnétek elérni?” – léptem oda egy nagy-magyarországos tetoválással felszerelt sráchoz. „Hallgasd a szöveget” – mondta, de nem tágítottam. Tényleg érdekelt, a Lelkiismeret 88 azért van itt, hogy síkra szálljon a szabad „magyar-zsidó” házasságért? A kopasz srácok kövérkés, szép arcú, fekete hajú lányokkal szeretnének hetyegni, de Kraus keresztbe húzta a számításaikat?
„Azt akarjuk, hogy az emberek ne vegyék ezt a könyvet” – rázott le a srác, aki nem olvasott Kraus-műveket, de hallott róluk. Nem maradtam azonban egyedül, a haverja szóba elegyedett velem. „Kraus történész volt, jól tudom? Azt hallottam, hogy elbagatellizálta a kommunizmus áldozatait. Hogy szerinte a húszas-harmincas években nem is öltek meg annyi embert. Jól mondom?” Őszintén kérdezte, de nem tudtam válaszolni.
„Index? – tért át aztán más témára- Ugye az Index tulajdonosa is zsidó?” Tudomásom szerint nem, búcsúztam informális hangnemben, mert kíváncsi voltam, mi történik közben a boltban.
Kakaós tészta
A mikrofonnál éppen egy furcsamód kipátlan, de ugyanakkor nyakkendős úr adott hangot örömének. „Megtisztelő, hogy nem kinn veszek részt a tömegtüntetésben, ahol nem is tudom mi ellen tüntetnek, hanem itt benn, egy szimpatikus szellemi környezetben lehetek”.
„Itt a nagykövet” – bolydult fel hirtelen a szimpatikus szellemi környezet, kezek nyúlnak David Admon (kipátlan, nyakkendős) felé, a következő felszólaló egy ideig bizonytalanul mosolygott, majd elragadtatott hangon mesélni kezdett. „Naftali szerényen él Izraelben, ahhoz képest, amit alkotott”, és hogy ő maga látta a mestert kakaós tésztát készíteni otthonában. „Azt szeretném, hogy hivatalosan legyen elismerve a magyar kormánytól, hogy van egy író Izraelben, aki szerényen él és szerényen alkot”. A szimpatikus, ősz szakállas, nagypapás író a háttérben széttárta a kezét és bólogatott.
Egy ilyet talán nem lesz olyan nehéz kicsikarni, gondolkodtam el, de aztán félbeszakított, hogy a szimpatikus nagypapa meglepő hévvel kezdett beszédjébe. A zsidó hagyományt a kommunisták és a nácik törték meg, jelentette ki, majd kimutatott az ablakon.
„A választás a mi kezünkben van, ha már zsidónak születtünk, maradjunk zsidók. Vállaljuk, amik vagyunk” – folytatta meleg hangon. „Ne negyed, ne nyolcadrészben legyünk zsidók, hanem teljesen. A mezuzát ne tegyük az ajtón belülre, mert a szomszédok úgyis tudják, hogy kik vagyunk. Ez a könyveim lényege”.
Magyarellenes?
„Mi ellen tüntettek odakinn?” – csaptam le a dedikációért állók közé. „Valóban vannak kirekesztő, ellenségeskedést szító eszméi Krausnak?” – kérdeztem egy harmincas nőt, aki azzal védekezett, csak véletlenül van itt, mert érdekli az Ószövetség, de semmit nem tud a kintiekről, és másról sem.
Egy idősebb hölgy bibliai kontextusba helyezte az ügyet. „Azért tüntettek Naftali Kraus ellen, mert mi bíráltak vagyunk. Nem könnyű, a kiválasztott népnek ez nagy próbatétel. Nem ítélem el, akik az ajtón belülre rakják a mezuzát. A holokauszt túl nagy próbatétel volt. Pedig a lényeg, hogy ne negyed, ne nyolcadrészben legyünk zsidók, hanem teljesen.”
A magát Kraus-fannak valló úr pedig szintén széttárta a kezét. „Fogalmam sincs, mit akartak ezek. De hát úgy néz ki ez az ember, mint egy uszító?” – mutatott mosolyogva az ősz íróra.
Mire a Kraus-fanok kiléptek a hangszigetelő kirakatüveg mögül az utcára, a tüntetők már szétszéledtek. Egyikük sem akart bejönni a boltba, mindenki maradt a maga helyén, úgyhogy folytatódhatnak a tüntetések és Kraus könyvei is.
Index videó:
Sófár videó:
l88 2006 09 05
Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.
