Forrás: Index

Földes András

A kirekesztőnek tartott zsidó író kakaós tésztán él, tudtuk meg azon a könyvbemutatón, ami előtt, az utcán szélsőjobbos csoportok követelték a “magyar-zsidó” házasságot.

A Liszt Ferenc tér sarka, ha valami, akkor szokatlan volt. Az Írók könyvesboltjában kedd délutánonként legfeljebb neves írók szoktak szűk közönség előtt az olvasók fogyatkozásáról merengeni. Ilyesmiért viszont sosem vonják körbe a boltot “police” feliratú szalagokkal, és nem szállja meg a környező utcákat a rendőrség.

Ezt leszámítva egyébként semmi nem utalt a készülődő eseményre, azaz hogy a boltban új könyvét mutatja be Naftali Kraus, izraeli-magyar író, miközben kinn a Lelkiismeret “88 csoport tüntet az egész ellen.

Nézze meg képeinket!

Aki, érthető okokból, nem lenne képben: Naftali Kraus a zsidóság faji alapú fennmaradását taglaló eszméivel szerzett ismertséget, műveiben óv a vegyes házasságoktól, ellenzi az asszimilációt, mindehhez pedig zsidó-nem zsidó alapon rendszerezi a lakosságot.

A Lelkiismeret 88 pedig szélsőjobbos-tarsolylemezes-összeesküvéselméletes kiscsoport, akik megragadnak minden lehetőséget, hogy médiába kerülhessenek.

A két fél külön-külön nem veszélyesebb/tanulságosabb, mint egy Pálffy-jegyzet, de az, hogy egy időben nyilvánulnak meg, egy kirakatablak két oldalán, izgalmasnak ígérkezett.

Végítélet megafonnal

A bejárat előtt a rendőrökön kívül tehát senkit nem láttam, ezért rögtön belemerültem a könyvesbolt akváriumába. A polcok közti szűk teret halk zsizsegés és nagyjából harminc ember töltötte be. Elöl ötvenes férfiak ültek félkörben, a legtöbbjük kipát viselt, nekik volt nyakkendőjük is, a rituális fejfedő nélküliek viszont kigombolt nyakú inggel hordták a zakót.

A közönség jórészt negyven felett járó nőkből állt. Láthatóan nem bankigazgató-feleségek vagy privatizálásban megkeményedett tekintetű üzletasszonyok, hanem inkább nejlonkosztümös, pulóveres-szoknyás hölgyek várták az írót, akiről ha nem tudok előzetesen, azt gondolom, valami szakácskönyvet mutat be.

“Remélem baj nélkül megússzuk ezt a mai napot” – lépett szomorú mosollyal a mikrofonhoz Benedek István Gábor (kigombolt nyakú ing), a közönség bólogatott, én pedig értetlenül néztem ki a kirakaton, ahol továbbra sem gyülekezett pogromért lihegő tömeg.

Az újságíró után Schőner Alfréd (kipa, nyekkendő), a Zsidó Egyetem rektora következett, aki éppen a szerző munkásságát méltatta, amikor az utcán megszólalt a megafon. A szavakat nem lehetett hallani, a nézők azonban felbolydultak, nyakukat nyújtogatták, fel is álltak volna, ha Schőner meg nem emeli a hangját, mintha a kinn kulmináló végítéletről akarná elterelni az egybegyűltek figyelmét.

“Kérem figyeljenek rám” – dörögte, majd váratlanul olyasmik hangzottak el, hogy “az írás szava magasságok felé száll”, “a matériát el lehet égetni, de a betű visszaszáll”, de engem a héberül idézett mondások zökkentettek ki. Kisiettem az utcára, az események sűrűjébe.

A magyar-zsidó házasságért

Gyűlölettől izzó skinheadek helyett szintén ötven feletti asszonyok kis csoportjába botlottam, akik kézzel rajzol táblákat lengettek Kraus könyvéből vett idézetekkel. Többeknél szerepelt Krausnak a “magyar-zsidó vegyes házasságot” elítélő mondata. Egy történetesen Hit, Remény, Szeretet feliratú transzparenssel felszerelt néni azt dörmögte, “beletartottam a pofájukba, hogy lássák”, de amúgy csak a megafont lehetett hallani.

“Naftali Kraus a zsidók vérségi elkülönítését hirdeti! Jiddis szóval sikszének nevezi a magyar lányokat, ami undort, utálatot, tisztátalan állatot jelent.” A fiatal férfi nem sokkal később elhallgatott, zavartan azt mondta, “remélem a demonstrációnak lesz hatása a benn ülőkre”, majd bejelentette, most még egyszer felolvassa kiáltványukat.

“Mit szeretnétek elérni?” – léptem oda egy nagy-magyarországos tetoválással felszerelt sráchoz. “Hallgasd a szöveget” – mondta, de nem tágítottam. Tényleg érdekelt, a Lelkiismeret 88 azért van itt, hogy síkra szálljon a szabad “magyar-zsidó” házasságért? A kopasz srácok kövérkés, szép arcú, fekete hajú lányokkal szeretnének hetyegni, de Kraus keresztbe húzta a számításaikat?

“Azt akarjuk, hogy az emberek ne vegyék ezt a könyvet” – rázott le a srác, aki nem olvasott Kraus-műveket, de hallott róluk. Nem maradtam azonban egyedül, a haverja szóba elegyedett velem. “Kraus történész volt, jól tudom? Azt hallottam, hogy elbagatellizálta a kommunizmus áldozatait. Hogy szerinte a húszas-harmincas években nem is öltek meg annyi embert. Jól mondom?” Őszintén kérdezte, de nem tudtam válaszolni.

“Index? – tért át aztán más témára- Ugye az Index tulajdonosa is zsidó?” Tudomásom szerint nem, búcsúztam informális hangnemben, mert kíváncsi voltam, mi történik közben a boltban.

Kakaós tészta

A mikrofonnál éppen egy furcsamód kipátlan, de ugyanakkor nyakkendős úr adott hangot örömének. “Megtisztelő, hogy nem kinn veszek részt a tömegtüntetésben, ahol nem is tudom mi ellen tüntetnek, hanem itt benn, egy szimpatikus szellemi környezetben lehetek”.

“Itt a nagykövet” – bolydult fel hirtelen a szimpatikus szellemi környezet, kezek nyúlnak David Admon (kipátlan, nyakkendős) felé, a következő felszólaló egy ideig bizonytalanul mosolygott, majd elragadtatott hangon mesélni kezdett. “Naftali szerényen él Izraelben, ahhoz képest, amit alkotott”, és hogy ő maga látta a mestert kakaós tésztát készíteni otthonában. “Azt szeretném, hogy hivatalosan legyen elismerve a magyar kormánytól, hogy van egy író Izraelben, aki szerényen él és szerényen alkot”. A szimpatikus, ősz szakállas, nagypapás író a háttérben széttárta a kezét és bólogatott.

Egy ilyet talán nem lesz olyan nehéz kicsikarni, gondolkodtam el, de aztán félbeszakított, hogy a szimpatikus nagypapa meglepő hévvel kezdett beszédjébe. A zsidó hagyományt a kommunisták és a nácik törték meg, jelentette ki, majd kimutatott az ablakon.

“A választás a mi kezünkben van, ha már zsidónak születtünk, maradjunk zsidók. Vállaljuk, amik vagyunk” – folytatta meleg hangon. “Ne negyed, ne nyolcadrészben legyünk zsidók, hanem teljesen. A mezuzát ne tegyük az ajtón belülre, mert a szomszédok úgyis tudják, hogy kik vagyunk. Ez a könyveim lényege”.

Magyarellenes?

“Mi ellen tüntettek odakinn?” – csaptam le a dedikációért állók közé. “Valóban vannak kirekesztő, ellenségeskedést szító eszméi Krausnak?” – kérdeztem egy harmincas nőt, aki azzal védekezett, csak véletlenül van itt, mert érdekli az Ószövetség, de semmit nem tud a kintiekről, és másról sem.

Egy idősebb hölgy bibliai kontextusba helyezte az ügyet. “Azért tüntettek Naftali Kraus ellen, mert mi bíráltak vagyunk. Nem könnyű, a kiválasztott népnek ez nagy próbatétel. Nem ítélem el, akik az ajtón belülre rakják a mezuzát. A holokauszt túl nagy próbatétel volt. Pedig a lényeg, hogy ne negyed, ne nyolcadrészben legyünk zsidók, hanem teljesen.”

A magát Kraus-fannak valló úr pedig szintén széttárta a kezét. “Fogalmam sincs, mit akartak ezek. De hát úgy néz ki ez az ember, mint egy uszító?” – mutatott mosolyogva az ősz íróra.

Mire a Kraus-fanok kiléptek a hangszigetelő kirakatüveg mögül az utcára, a tüntetők már szétszéledtek. Egyikük sem akart bejönni a boltba, mindenki maradt a maga helyén, úgyhogy folytatódhatnak a tüntetések és Kraus könyvei is.

Index videó:


Sófár videó:

l88 2006 09 05

Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.

További videók

Comments are closed.