Wiesenthal 1908. december 31-én született, a ma Ukrajnához tartozó Buczacz városában. Tanulmányait a prágai műszaki egyetemen végezte építészmérnökként. A nácik 1941-ben vitték el családjával együtt, és a visszavonuló SS-alakulatok egész Mauthausenig, egy ausztriai koncentrációs táborig hurcolták. Feleségét leszámítva egész családja (89-en) meghalt, de őt. 45 kilósra lefogyva, életben találták a felszabadító amerikai katonák.

Wiesenthal soha nem tért vissza polgári foglalkozásához. 1947-ben az ausztriai Linzben megalapította a mai Wiesenthal-központ elődjét, azzal a céllal, hogy információkat szolgáltasson a szövetségeseknek a háborús bűnösök felelősségre vonásához. Bár Nürnbergben a főbb német vezetők nagy részét elítélték, sokan – főképp a közép- és alsószintű vezetők közül – nyomtalanul eltűntek.

Wiesenthal azonban nem adta fel, és idejének nagy részét – a vasfüggöny mögül érkező menekültek megsegítése mellett – a legnagyobb szabadlábon lévő háborús bűnös, Adolf Eichmann utáni nyomozás töltötte ki. Eichmann a Gestapo zsidókkal foglalkozó osztályát vezette a háború alatt, és nevéhez fűződik a hatmillió európai zsidó meggyilkolásának megtervezése és lebonyolítása, az Endlösung – “a zsidókérdés végső megoldása”.

Wiesenthal 1953 értesült róla, hogy Eichmann – sok száz más nácihoz hasonlóan – Argentínában bujkál. Évekig tartott, míg tartózkodási helyét sikerült pontosan azonosítani, végül 1959-ben fogták el izraeli ügynökök. Eichmannt Izraelben állították bíróság elé, tömeggyilkosságért halálra ítélték, és 1961-ben kivégezték.

Eichmann elfogásán felbuzdulva Wiesenthal megalapította a Zsidó Dokumentációs Központot. A központ számos háborús bűnös azonosított és állított bíróság elé, köztük Fritz Stanglt, a treblinkai és sobibori koncentrációs táborok vezetőjét, Klaus Barbie-t, a lyoni hóhért, Karl Silberbauert, a Gestapo tisztjét, aki letartóztatta Anna Frankot.

A központ mai formájában 1977-ben alakult, Simon Wiesenthal-központ néven, New York-i székhellyel. Wiesenthal ugyan 2001-ben bejelentette visszavonulását, az általa alapított szervezet azonban aktívan dolgozott: Utolsó esély néven a még élő háborús bűnösök felkutatására indított programot Közép-Európában. Magyarországon 2004-ben indult az akció, ezt követően bukkantak Charles Zentaira, az Ausztráliában élő feltételezett háborús bűnösre.

Wiesenthalt, aki az antiszemitizmus és az előítéletek elleni harcnak szentelte életét, álmában érte a halál bécsi otthonában. 2005. szeptember 20-án.

“Azt hiszem, úgy emlékszik rá a világ, mint a holokauszt lelkiismeretére. Bizonyos szempontból ő lett a holokauszt áldozatainak állandó képviselője, akinek eltökélt szándéka volt az igazságszolgáltatás kezére juttatni a legsúlyosabb bűntett elkövetőit” – nyilatkozta az elhunytról Hier rabbi.

Mindenkor és mindenütt felemelte szavát a neonácizmus, a rasszizmus és mindenfajta intolerancia ellen.

“Azt akarom, hogy az emberek, ha visszatekintenek a történelemre, tudják: a nácik nem úszhatták meg büntetlenül, hogy milliókat gyilkoltak meg” – mondta egyszer.

Forrás: index.hu, hvg.hu

A fotó a Simon Wiesenthal honlapjáról való. Köszönet érte.

Comments are closed.