Schalkház Sára 1899. május 11-én született. Nevét 1942-ben, amikor sokan visszaveszik eredeti német nevüket, Salkaházira magyarosíttatja. Iskoláit a tanítónői diploma megszerzéséig Kassán végezte. Egy évig tanít csak, mert a csehek által követelt hűségeskü megtagadása miatt elhagyja a pályát. Megtanulja a könyvkötészetet, dolgozik húga kalapüzletében, 1919-től jelennek meg írásai különbözô felvidéki magyar lapokban. Még ez évben újságírói igazolványt is szerez.

Cikkeket, tárcákat, novellákat ír. “Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfôtt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…” — írja naplójában.

1922-23-ban néhány hónapig eljegyzett menyasszony, de rádöbben, hogy a jövendőbelije oldalán ráváró élet nem neki való.

1927-ben ismerkedik meg a Kassán letelepedô Szociális Testvérek Társaságával. Itt különösnek tartják cigarettázós, “modern” stílusát, de változtat viselkedésén, és 1929-ben elfogadják jelentkezését a társaságba.
Akaratos, elismerésre vágyó egyénisége nehezen igazodott a szerzetesi élethez, de végül legyőzte önmagát. Kassán, majd Komáromban a karitasz munka élén áll. Fáradhatatlan felügyeli a gyermekkonyhát, heti huszonhat órában hitoktat, szerkeszti a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezet, felügyel a szegények menházában, családokat látogat.
1937 augusztusában végleg elhagyja Kassát, és Budapestre költözik. Itt is nehéz évek várnak rá, különösen a háború kitörése után. 1944. március 19-én Budapesten, a Magyar Művelődés Házában (ma Erkel Színház) előadják Salkaházi Sára Fény és illat című, Szent Margitról szóló misztérium-játékát. Kell-e mondani, ez a nap a német megszállás napja.

A Szociális Testvérek ettől kezdve mentették a zsidókat és az üldözött ellenállókat. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét: közülük mintegy száz Salkaházi Sárának. 1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnöotthont, amelyet ő vezetett. Zsidók után kutattak. Négy gyanús személyt, Bernovits Vilma hitoktatónővel együtt letartóztattak. Salkaházi Sára éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette. Őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint, még aznap este mindannyiójukat a jeges Dunába lôtték.
Boldoggá avatási eljárásának megkezdését a Szentszék 1997-ben engedélyezte.

2006. szeptember 17-én a Szent István-bazilika előtti téren tartott ünnepi szentmise és a szertartás keretében boldoggá avatátták. A szertartást XVI. Benedek pápa képviseletében, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek végezte.

Forrás: Schéda Mária: Salkaházi Sára a szociális szeretet apostola

Salkaházi Sára szociális nővér, aki az üldözött zsidókkal tudatosan közösséget vállalt, és ezért lőtték a Dunába 1944 decemberében.

Comments are closed.