Chagall 1887. július 7-én született a nyugat-oroszországi Vityebszkben, kilencgyermekes vallásos zsidó családban. Apja heringraktárban dolgozott, anyjának fűszerüzlete volt. A helyi zsidó iskolába, majd a vityebszki orosz gimnáziumba járt. Egy vityebszki festő, Jehuda Pen műhelyében kezdett festeni. 1907-től három évig Szentpéterváron tanult Léon Bakstnál. Korai éveit A halott és a Jegyesem fekete kesztyűben című képei jellemzik, ezek már szürrealisták.

1910-ben egy pártfogója segítségével Párizsba utazott, itt avantgard költőkkel és festőkkel ismerkedett meg, s nagy hatást tett rá a kubizmus. A párizsi impresszionista, posztimpresszionista és fauvista festők hatására ő is élénkebb színeket alkalmazott. Ekkori jellegzetes művei: Én és a falu, Tisztelet Apollinaire-nek, Golgota, A muzsikus, Párizs az ablakomból. Képzeletének fő forrásai a gyermekkori, vityebszki emlékek, a képek légköre jiddis tréfát, orosz tündérmesét vagy zenés színdarabot idéz, a főszereplő gyakran maga a festő.

Első saját tárlatát Berlinben, 1914-ben, a Der Sturm galériájában nyitotta meg. Művei erősen hatottak a német expresszionistákra. Vityebszkbe hazatérve, az I. világháború kezdetén viszonylag realista képeket festett: Az imádkozót, a Zöld rabbit. 1915-ben elvette egy vityebszki kereskedő lányát, aki több képén szerepel, így A születésnap-on, vagy a Kettős portré borospohárral címűn.

1917-ben üdvözölte a forradalmat, a vityebszki körzet képzőművészeti népbiztosa lett, helyi múzeumot és akadémiát tervezett, de két és fél év küzdelem után feladta, s Moszkvába költözött. Itt Sólem Áléhem darabjaihoz tervezett díszleteket és jelmezeket, s egy falfestményt a Zsidó kamaraszínháznak. 1922-ben végleg elhagyta hazáját, Berlinbe ment, majd 1923-ban Párizsban telepedett le. Megtanulta a rézmetszést, illusztrálta Gogol Holt lelkek című regényét, majd La Fontaine meséit, s elkezdte feldolgozni a Bibliát. Ekkor Az Eiffel-torony szerelmesei és a Cirkusz költőisége nagy népszerűséget szerzett neki. Hitler előretörésére a művész új látomásokban reagált, ilyen a Fehér keresztrefeszítés.

Sokat utazott, kiadta önéletrajzának francia változatát. 1941-ben a németek elől Amerikába menekült. 1944-ben meghalt a felesége. 1945-ben Sztravinszkij Tűzmadarának díszleteit és jelmezeit tervezte New Yorkban. Itt rendezett retrospektív kiállítása az amerikai közönséget is meghódította. 1948-ban, a franciaországi Vance-ban telepedett le. 1952-ben újra nősült. Új korszakában főként Párizs iheltte meg. Díszleteket festett az Operának, üvegablakot tervezett a jeruzsálemi Hadassza-kórháznak s a metzi székesegyháznak. 1964-ben fejezte be a New York állambeli Fulton templomablakait és a párizsi Opera mennyezetének freskóit, majd A zene forrásai és A muzsika diadala című freskóit a New York-i Metropolitan Operában. 1966-1969 közt a jeruzsálemi parlament fali pannóit tervezte meg. 1973-ban Nizzában megnyílt a Chagall-múzeum, 1977-ben a Louvre retrospektív kiállítással tisztelgett előtte.

1985. március 28-án halt meg Párizsban.

Önéletrajza Életem címen magyarul is megjelent. Magyarországon harminc év után 2001-ben két nagy tárlaton láthattuk. Képeit a Zsidó Múzeumban, művészplakátjait a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Forrás:(Panoráma-Sajtóadatbank)

Az Én és a falu című képe