Született: 1933 04.02. Debrecen.

Kossuth-és Herder díjas író, esszéista, szociológus

A budapesti egyetemen 1956-ban szerzett tanári oklevelet. A forradalom alatt egyetemi nemzetőr volt, a bukás után évekig állástalan.

1959-1965 között ifjúságvédelmi felügyelő, majd könyvszerkesztő, 1965-73-ig városszociológus volt. A városalapító című regényének kiadását 1973-ban politikai okokra hivatkozva elutasították, majd ügyészi figyelmeztetésben részesült, állását elvesztette.

1974-ben Szelényi Ivánnal megírta Az értelmiség útja az osztályhatalomig című történetfilozófiai esszét, amelynek kézíratát a hatóság lefoglalta, és a szerzők ellen államellenes izgatás címén eljárást kezdeményezett. Szerzőtársa a zaklatások elöl kivándorolt, de ő a belső emigrációt választotta. 1973-88 között csaknem folyamatosan publikációs tilalom alatt állt. Művei- A városalapító, A cinkos, Kerti mulatság – külföldön jelentek meg. Ezzel a nyolcvanas évek végére a külföldi közvélemény előtt a mai magyar széppróza legismertebb képviselőjévé vált.

1987-88-ban az amerikai Colorado College-ban világirodalmat tanított.

Az 1980-as években részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, majd 1989-ben a Szabad Demokraták Szövetségének egyik alapító tagja lett.

1990-93 között a Nemzetközi Pen Club elnöke, 1993 óta alelnöke. 1997 óta a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke is.

2001-ben megkapta a Károly-díjat, az egyik legkimelkedőebb európai elismerést.

További ismertebb esszékötetei: Az autonómia kísértése, Antipolitika, Ölni vagy nem ölni, Az újjászületés melankóliája, Várakozás, Áramló leltár.

Forrás: Magyar Rádió Online