Kedves Barátaim!
Olvastam egy találó definíciót, miszerint a zsidóságnak – irányzattól függetlenül – egy közös ellensége van: a tudatlanság, és ez az ami a zsidókat asszimilánssá teszi.
Szerintem, a rabbinus embereknek (és mindannak, akinek tehetsége és tudása van hozzá) az egyik legelsõ feladata az oktatás. Bármerre is vetett a jósorsom, próbálkoztam valamit tenni ezért az õsi célért.
Ezért is örömmel olvastam, hogy a Bálint házban elindul egy sorozat a tanulásról.
(Kis extra öröm, hogy az utolsónak bemutatandó „tanházat anno én gründoltam, nem is gondolva arra, hogy egyszer ez lesz majd – legalábbis cím szinten – a neológ módú tanulás példázata. A mindennapi tanulás célja akkoriban az volt, hogy a mindennap templomba járó emberek megismerjék a legalapvetõbb vallási szabályokat, amiknek tudása az elmúlt évtizedekben a rabbik kiváltságává vált.)
De a puszta tanulás ér valamit a „zsidó lélek nélkül? Vagy visszafelé teszem fel a kérdést, a „zsidó lélek ér valamit tanulás nélkül?
Szerintem nem… L
Mit is tehetünk?
Talán keressük meg mindkettõt!!!
Ám mindennek elsõ lépése, hogy tisztában legyünk önmagunkkal. Az öndefiníció alapvetõ pontja ennek a kérdéskörnek. Mindennapjaim során, szinte minden pillanatban kérdéseket teszek fel önmagamnak. Ilyesmiket:
– Én zsidónak tartom-e magamat? És miért?
– Teszek valamit érte? – És az erõmhöz képest eleget?
– A testi éhségemet a legjobb étkekkel mulasztom el, és a lelki éhséget? – És egyáltalán, éhes-e a lelkem?
– Teszek azért valamit, hogy a sorstársaim, akiknek szintén fontos az identitásuk, örüljenek? És megtalálom-e õket?
– Elfogadom-e a zsidó másságot (pl. a zsidó „ateizmust)? – És tényleg?
– Mire törekszem a velük való kapcsolatban? Meggyõzés? Párbeszéd? – És tényleg kell-e valakit gyõzködni??
Szóval minden pillanatban rengeteg kérdés feszül nekem, és minden válasz elõtt és után az motoszkál bennem, a „jól tettem-e?
És mindennek mi a vége? Sohasincs vége…
Ha valamit ezek közül már megtettem, akkor gyakorlom a zsidóságomat. És gyakorlom, és gyakorlom.
És ezt mások is látják (remélem)
Annyira bízom abban (én a született naív :)), hogy aki zsidónak definiálja magát, az egy tyúklépésnyit megtesz azért, hogy a gyermekei is annak érezzék magukat.
De tenni kell… gyakorolni, gyakorolni.
A hogyanra sok válasz lehet. Megtalálni a közös pontokat, sorsokat, szempillantásokat.
Közös pontok megtalálása közül a legelsõ az éppen aktuális közös fájdalom: Ariel Saron betegsége és állapota.
Innen mi nem sok dolgot tehetünk érte, talán csak egyet, ami viszont talán a legõsibb zsidó dolog: mondhatunk egy imát.
Ezt a héber nyelvû imát valamilyen fejfedõvel kell mondani:
Mi sebéráh ávoténu, Ávráhám, Jichák, veJáákov, Mose, veÁháron, Dávid ve Slomo, hu jeváréh, virápé et háhole Áriel Sáron (ide egyébként bármilyen nevet be lehet mondani), báávur, seáni mitpálél báávuró, biszhár ze háKádos Báruh Hú jimálé ráhámim áláv, leháhálimó, ulerápotó, uleháházikó, uleháhájotó, vejisláh ló mehérá refuá selémá min hásámájim, lirmáh éváráv, useszáh gidáv, betoh seár holéj Jiszráél, refuát hánefes, urefuát háguf. Refuá krová lávó, hástá, báágálá, uvizmán káriv.
A fordítása (kicsit kapkodva):
Aki megáldotta atyáinkat, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, Mózest és Áront, Dávidot és Salamont, õ áldja meg, és gyógyítsa meg a beteg Áriel Sáront, az én imám végett is. A Szent, áldassák a neve, teljen meg irgalommal iránta, ápolja és gyógyítsa meg és erõsítse fel és tartsa életben, és küldjön neki mihamarább teljes gyógyulást az égbõl, miden csontjának és testrészének, Izrael minden betege közepette lelki és testi gyógyulást. Közel van a gyógyulás! Most, mihamarább, a közeli jövõben.
Most már csak reménykedünk, hogy a Teremtõ is meghallgatja az imánkat.
Ez is egy kicsit depresszív levél lett, de ez a locs-pocsos január már csak ilyen.
Fel, le, mint a létrán.
A zsidó sors a diaszpórában sok emberrel tolt ki ilyenformán, a búskomorságával.
Hogy tetézzem egy kicsit:
Találtam egy 4 darabos fényképsort a netet böngészve, ami arról szól, hogyan robbantották fel a salgótarjáni zsinagógát, ha jól tudom, 1969-ben.
Erre mondhatnám azt, hogy sírnak a kövek?
A két héttel ezelõtti – kisebb botrányt kavart – levelemben leírt gondolatokkal utólag láttam, nem voltam egyedül. – más is érzett valami hasonlót… – csak más stílusban… könnyed olvasmány J háborgó lelkûeknek L
de lépjünk tovább ezeken a csóny dolgokon
a mi dolgunk (mindannyiunké) a közösségünk építése, szépítése és fejlesztése
Akkor nézzük meg mi is lesz ezen a héten…
Január 7. P.: 17.30. vájigás szombatja – szombatköszöntõ – majd kiddus
Január 8. Sz.: 8.30. elõimádkozás tanulás
Január 8. Sz.: 9.00. szombati Istentisztelet
Január 8. Sz.: ima után: héber oktatás
Január 10. H.: 7.00. reggeli ima
Január 12. Sz: A TALMUD TÓRA SAJNOS ELMARAD L L
Január 13. Cs.: 7.00. reggeli ima
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK IMÁDKOZNI, TANULNI, EGYÜTT LENNI:
Anikó – Zoli
január 16th, 2006 at 21:32
Az asszimiláció – diszkrimináció csupán az állati, ösztönös szelekció fejlettebb, szellemi síkon folytatódó formája, amit az alapjaiban hibás antropomorf világkép generál és valószínű, hogy az agy evolúcióját szolgálja. Laikus megfigyelőnek is bizonyítékul szolgál az emberi koponya átalakulása.
Motto: Ptolemaiosz-tól a Kopernikuszi világképig
Ha az eseményeket hamis ideológiáktól függetlenül szemléljük, egyre közelebb jutunk a megoldáshoz………a természettudományos ismeretek esetén ez már nyilvánvaló……..elég ha a Prométheusz legendára ill. a tűz természettudományos használatára gondolunk……..
Az emberiség kollektív tudása már kiterjed arra, hogy lassan felfogja az antropomorf világkép éppen annyira hibás, mint a ptolemaioszi világrendszer. A különböző ideológiákról, vallásokról, előbb utóbb kiderül hogy tévedés, ld. Ámon Ré kultusz. Az emberiség még nem ismeri, de bűntetlenül nem vonhatja ki magát a világegyetem rendszeréből. Az emberi társadalmak működési zavarai beindítanak egy öngyógyító folyamatot, mint pl. egy gennyes sérülés esetén az emberi test. Az agy evolúciója révén, a termelőeszközök használatával, az emberiség helyzete megváltozott, már nem terelhető állatként. A humanizmus, az emberi jogok önérvényesítő, evolúciós mechanizmusa nem tartóztatható fel, mindenféle kiváltságosság feleslegessé válik…….”liberté, égalité, fraternité” …….
Eppur si muove
Üdvözlettel
Bánfi Mariann
január 17th, 2006 at 17:19
Kedves Mariann ,
….”eppur si mouve” , de meg hogy – nemsokara ez az ongyogyito emberi tarsadalmak garmadaja ugy „meggyogyitja” ezt a golyobist , hogy Galilei megfordul parszor a sirjaban. S akkor nemhogy ideologiaknak ,vallasoknak
nem lesz itt ments…. megugy se embernek ,se allatnak ,se funek , se viragnak – retnek. A jogok vilagat az allatiassag valtja fel ,mert -bar ez is egy ideologia a sok kozul – de megis „a leg hatarozza meg a huzatot” ! Es eljo majdan a termeloeszkozoket hasznalo ember helyett a termelteto eszkozoket gyarto ember vagy mar az se , jon a robot. Az a nagy bajom ezzel az atalakulofelben levo koponyaval , hogy az osszes fejletlenebb koponyaval szemben kihasznalja a vegletekig a termeszetet,mindent a maga merhetetlen onzo eszkozeve teve – mig amazok csak hasznaljak azt.
Ha abba az alomba ringatja magat a „koponya”, hogy ezt buntetlenul folytathatja meg hosszu idon keresztul, hivatkozva az amugy is majd bekovetkezo „ongyogyito folyamatokra” — felteszem nincs tisztaban szamos olyan okologiai veszharang kolompolasaval (nem az enyemmel:-),
melyek minden nap , minden oraban es minden percben megszolalnak ,…eleg csak egy kicsit figyelni es olvasni .
Razo fejtegetesei per pinyo meg mindig artatlanabbak ezen problema arnyekaban,belertve hasonlo erettsegu elkotelezettsegeket . Neki ma ez a legfontosabb , neked az amit irtal ra , s vegul nekem ,amit en irtam
Mert en komolyan aggodom az unokaim tettei es sorsai miatt. Igy aztan nem is csoda , hogy Razo imadkozik ,…mit is tudna csinalni ezen kivul ? Menekul mindenki ahova tud ….
udvozlettel
ajsher az amugy Kosher