Nem hagy nyugodni az a mondat, amit dr. Feldmajer Péter mondott debreceni beszédében: Az európaiság nagyon tág, ködös fogalom, Brüsszel távol van.

Brüsszel ugyanis nagyon közel van. Hatása mindennapos tapasztalat még egy olyan elmaradott, kiemelten hátrányos térségben is, mint Komárom-Esztergom megye déli csücske, a kisbéri kistérség 17 települése.

A gazdák nemcsak nemzeti, hanem uniós földalapú támogatást is kapnak, hektáronként. De pályáznak is uniós forrásokra. Családok megélhetése függ ezektől a pénzektől. Szívesen összehozom az elnök urat azokkal a már 50-es, 60-as éveikben járó gazdákkal, akik bizony, nemcsak a földdel, a jószággal tudnak bánni. A pályázatírásban épp olyan profik, mint a gazdálkodásban.

Ha már a pályázatoknál tartunk. A bakonyszombathelyieknek Brüsszel az új iskolát jelenti. Uniós pályázaton, forintba átszámítva 62 milliót nyertek. A kisbériek meg, kevés híján egy milliárd forintot a városközpont műemléképületeinek felújítására, ugyancsak az uniótól. És ez csak két példa. Az unió mellesleg nem adja habókra a támogatást, kegyetlenül szigorúan elszámoltat minden centtel.

Ide egy képet szántam, de most látom csak, hogy nem lehet berakni. Akkor képzelj el, egy helységnévtáblát, amin az áll AKA. (Itt lakom) Alatta kék táblán egy felirat: Európai falu, LEADER közösség.

Aka, a térség legkisebb faluja, 285 lakossal. A LEADER, francia betűszó, azt jelenti, akciók a vidék gazdasági fejlesztése érdekében.
A bakonyaljiakkal együtt ma Magyarország 50 kistérségének településein díszeleg ez a tábla. Az ott lakóknak az európaiság egyáltalán nem ködös fogalom. (Nem a táblán múlik persze, hanem a mögöttes tartalmon.)

Az Európai Unióban hagyománya van a társadalommal egyeztetett fejlesztési folyamatoknak, sokféle módszert kipróbáltak, de a LEADER bizonyult a legsikeresebbnek. Lényege, hogy a helyben elhatározott célok megvalósítására nyert pénzek elosztásáról is helyben dönthetnek.

Natúrparkot alakítsanak ki, vagy atomerőművet építsenek? Disneylanddel csalogassák a turistát, vagy inkább falusias vendégfogadással? A táj adottságaiból kiindulva maguknak kellett meghatározni azokat a kitörési pontokat, akár a mezőgazdaságban, akár az ipartelepítésben, vagy az idegenforgalomban, amelyek arcot adnak a térségnek, megélhetést és jövőt az ott élőknek.
Az utat közösen szabták meg az önkormányzatok, a vállalkozások és a civilek. Igen érdekes tapasztalás, ahogy kialakult a párbeszéd, megismerték egymás szempontjait, egyre jobban ráéreztek a felelősségre! Könnyű belátni, hogy az 50 kistérségben élő embernek – itt a Bakonyalján 21 ezernek – Brüsszel nagyon is kézzelfogható valóság.