Hitközségi Híradó, VI. évfolyam 9. szám. 2001. szeptember

Szarvas 2001, avagy feltárultak a ZSIDÓ OTTHON rejtelmei

Szarvas árnyoldalai, hová tűnt a régi varázs

Már hozzákezdtem a fent olvasható című cikkem megírásához, a szarvasi élményeink összefoglalásához, amikor hosszú vitába bonyolódtam szerkesztőtársammal arról vajon mennyire helyes az, hogy lapunkban fennállása óta mindig csak pozitív kicsengésű cikkek jelentek meg a Lauder-Joint Zsidó Ifjúsági Táborról. S most nem az ott esetleg felmerülő problémákról van szó, hanem a tábor célja s a kis közösségekből – mint a miénk is – ott jártakra gyakorolt hatás ellentmondásairól. Valamikor a 90-es évek elején amikor először mentünk a táborba, olyan élményekkel tértünk haza, melyek eredményei közé sorolhatjuk ezt az újságot, a Shalom klubot, s szinte mindazt, amit ma a komáromi zsidó életnek tekinthetünk. Egy-két év kivételével aztán rendszeresen visszatértünk, visszatérünk, hogy ismételten feltöltődjünk energiával, ún. „zsidó élményekkel”. 96-ban és az azt követő években azért számoltam be részletesen az ott folyó dolgokról, hogy egy-egy szülő, nagyszülő a HH hatására elküldi majd gyermekét, unokáját, így térítve őt vissza a zsidósághoz, vagy legalábbis meggátolja annak vallásunktól való teljes eltávolodását. Tévedtem! Tavaly hosszan cikkeztünk arról, milyen nagy jelentősége van annak, hogy hárman eljutottak Szarvasra. Hittük, hittem hogy a tábor hatására valami majd megmozdul nálunk a fiatalok aktivitása terén, még a májusi debreceni konferencián is megemlítettem ennek jelentőségét. Aztán az idő múlásával rá kellett jönnöm, hogy a fiatalok nem mutatnak „Szarvas” után sem érdeklődést hagyományaink, néha már feleslegesnek tűnő probálkozásaink iránt a zsidóság tovább élését elősegítendő. A baj nem az, hogy a tábor nem tetszett nekik, hiszen többségük a napokban ismét lent van a táborban, sőt idén már 5-en vannak Komáromból. Lehet, hogy az én elvárásaim voltak nagyok, Szerintem Szarvas azzal volt több egy átlagos nyári tábornál, hogy adni tudott valami olyan többletet a zsidó identitás terén, amelyet más módon, máshol nem lehetett – legalábbis nekem nem sikerült – megszerezni. Más tudott-e maradni 12 év után is Szarvas?

Amikor 1990-ben a Lauder alapítvány, a Joint és a Szochnut megnyitotta a tábort, az volt a szándékuk, hogy Közép-Kelet-Európa 7 és 17 év közötti zsidó fiataljai számára egy olyan helyet teremtsenek, ahol megerősíthetik identitásukat, Izrael iránti szeretetüket, s mindemellett jól érzik magukat, megfelelően kosztoljanak (sokuk számára ez odahaza nem mindig természetes). Szarvas egy zsidó tábor, zsidó fiataloknak.

Gondolataim után, most mégegyszer megpróbálkozom élményeim, élményeink összefoglalásával. Teszem ezt annak tükrében, hogy idén a bátyám egy, én két turnusban voltunk Szarvason madrichként (ifjúsági vezető). Szerintem ez volt a legjobb az eddigi táborok közül, mind a téma – A ZSIDÓ OTTHON -, mind a hangulat, sőt a szervezettség terén is. A 12 nap alatt a gyerekek megismerkedhettek mindazzal, amit e két szó szükebb – tágabb értelemben jelent.

A kicsit naplószerű leírással arra törekedtem, hogy láthatóvá váljon az az út, amelyen a gyerekeknek végig kellett menniük, s amely során remélhetőleg tanultak is valamit hayományainkról:

1. nap, vasárnap: A délutáni ismerkedések után, a vacsoránál ízelítőt kaptak a táborozók az idei témából. Az egyes országokból (2001-ben 22 ország fiataljai jártak a 4 turnus alatt Szarvason) érkezett madrichok egy-egy tárgyat hoztak magukkal a zsidó otthonba, majd közös éneklés, táncolás következett.

2 – 3. nap: A cél a zsidó otthon jellegzetes tárgyainak a chanukiának, könyvespolcnak, a kóser konyhának,… a megismerése volt. Szó esett a zsidó családról, a házi békéről. Gyökereink megismerésének fontosságára egy látványos esti program utalt, ahol egy-egy a családfáról hiányzó rokont kellett felkutatni.

4 – 5. nap a zsinagágákról szólt, a Szentélyekről, az egyes irányzatok templomairól, az imákról beszélgettünk, s minden csoport megtervezhette saját imaházát is. Virtuálisan kalandoztuk Európa híresebb zsinagógáinál, megemlékeztünk a Kristályéjszakáról. A nagyobb csoportok az Alföld zsidósága után is kutattak Szentesen, Orosházán és Békéscsabán. Pénteken Makkabiádán (sportversenyek) mérhették össze erejüket a csoportok, s természetesen a barchesz készítés sem maradhatott el. Este azután a tábori tradícióknak megfelelően köszöntöttük a Shabbatot, a gyerekek kívánságaikat tartalmazó léggömböket engedtünk el, a közös éneklés után a lányok gyertyát gyújtottak, majd a Kabalat Shabat (szombat fogadása) következett. Másnap is voltak programok, az Arborétum meglátogatása mellett idén régi mesterségeket is megismerhettek a gyerekek egy közeli tájházban, azok akik a második turnusban voltak a Szarvason zajló IV. Nemzeti Lovasnapokalkalmából rendezett felvonulást láthatták. Vasárnap a magyar csoport tagjai a szülónapi műsorra készültek, a többiek pedig Szegedre, Gyulára kirándultak. Ezután két napot szenteltünk még a zsidó oktatásnak, volt Eurovisios fesztivál, bátorságpróba az erdőben, ahol titkos feladatokat kellet végrehajtanunk. Az utolsó két napon a nemzeti otthonnal, Izraellel ismerkedtünk, csoportonként felépítettünk egy-egy várost, a nagyobbak izraeli választásokat rendeztek. Végül egy nagyszabású esti show-műsoron tekintettük át az ország 53 éves történelmét, megható volt látni, ahogy 500 ember együtt énekli egy lángoló „ISRAEL 53” feliratnál a Hatikvát (izr. himnusza). A tábort hatalmas utcabál zárta. Mindemellett persze a napi 6 program között helyett kapott a sport, az úszás, a kenuzás, a kézműveskedés, az éneklés, a hórázás a kisebbeknél a játékszoba, s egyéb választható foglalkozások. Meg kell még említeni a legnagyobb újdonságot a JEWISH LEARNING CENTERt, a Zsidó Oktatási Centrumot, ahol a legmodernebb technikákat felhasználva szórakozva, játszva tanultak a chanikok vallásunkról, Izraelről.

Zárszóként mi mást is írhatnék, jövőre Szarvason!