Az utóbbi időben szokatlan csend van itt a Sófáron. Magányosnak érzem magam. A napi hírlevelet azért olvastam mindig izgatottan, mert tudtam, hogy a hírekhez gyakran már a véleményetek is csatlakozik. ajsher, mamele, édota, frimmer és ebarat, -bocs, a többiektől, hosszú lenne a sor – jókat elvitatkozgatott a napirenden lévő témákon. Szívesen olvastam Avshalom Betérő blogját, mindig szorosabbra fűződő kapcsolatát választott identitásával. razo heti tépelődései, intelmei is állandó olvasmányaim közé tartoztak. kispaszti is szorgalmasan küldte híreit a másik Komáromból.
És most csend van. Az okát nem tudom. Csak remélem, hogy nem személyes gondok húzódnak meg mögötte.
Persze, én is milyen rég megígértem, hogy belevágok a naplóírásba! Aztán hallgatás lett belőle. Szakmámból adódóan naponta faggatom az embereket, elvárom, hogy megosszák velem gondolataikat az élet apróbb-nagyobb dolgairól. Rájöttem, nem is olyan könnyű ezt megtenni.
Szóval, most a hóhér-akasztás esete forog fenn. Vágjunk bele. Egy ideje szokásommá lett, hogy zenét hallgatok, miközben cikkeimet írom. Zeneileg mindenevő vagyok, de mostanában Matisyahu rappel a fülembe. A haszid reggae szupersztárjaként emlegetett ifjú igen figyelemre méltó albummal rukkolt ki legutóbb.
Az alábbi helyeken megnézheted, meghallgathatod. Szerintem érdemes!
Nézd meg a Youth videót! Persze a többit is, ha van kedved!
