Egy előadás megszületését nyomon követni nagy kaland. Két évadon át többször is volt szerencsém hozzá. A Tatabányai Jászai Mari Színház sajtóreferense voltam 2002. októbere és 2004. augusztusa között.
Sok nagyszerű színész, sok jó előadás, sok érdekes feladat. Már csak emlékek. Egy kivételével. Kárpáti Péter haszidokról szóló játékát -A negyedik kapu- ismét műsorra tűzte a színház. Később derült ki, csak azért, hogy végleg levegye a műsorról.
A premier fantasztikus esemény, a darabtemetés (az utolsó előadás) keserves. Pocsék érzés a színésznek, a rendezőnek, a színház minden dolgozójának, az igazgatótól a takarítónéniig. Egyetlen nyertes a közönség. Az utolsó előadás, legalább olyan fantasztikus hangulatú, mint az első.
A negyedik kapu nemcsak egy munka volt a sok közül. Erről még mesélek, de már késő van, s hosszú volt a nap.
Május 23-án, este 7 órakor Tatabányán utoljára indul el Irele, hogy meglelje az ő tanítóját. Novák Eszter rendező fantasztikus színészekkel dolgozott: Tóth Ildikó, Magyar Attila (a Fater), Derzsi János, Fazekas István, Wéber Kata, Szabó Zola, Honti György, Egyed Attila és még hosszú a sor.
A honlapra ezt az összeállítást még én szerkesztettem. Először került (és mindeddig utoljára) zene a színház weboldalára. Kicsit szomorúan hallgatom Giora Feidman csodálatos klarinétjátékát. A dal címe: Longing (Vágyódás)
(Nekem legyen mondva!)
