1894 nyarán egy francia tiszt titkos iratokat és katonai terveket ad el a németeknek. A katonai vizsgálóbizottság Alfred Dreyfus vezérkari tisztet gyanúsítja az árulással. A hadbíróság zárt tárgyaláson született ítélete: életfogytiglani börtön és örökös száműzetés.

Alfred Dreyfus polgárcsaládban született 1859-ben. 11 éves korától katonai pályára készül. A makacs, zárkózott fiatalember karrierje a katonai-műszaki főiskola elvégzése után felfelé ível. Kiválóan lovagol és vív. Hallatlanul kitartó, a legkimerítőbb munkákat is
elvégezi. A becsvágyó Dreyfus nem a katonatisztek megszokott életét éli. Nem mulatja át az éjszakákat Párizs rosszhírű mulatóiban, nincsenek kártyaadósságai. 1893-ban kerül a hadsereg vezérkarához.

A „La Libre Parole” – „Szabad szó” című antiszemita
beállítottságú lap leközli a zsidó származású katonatisztek neveit,köztük Dreyfus-ét is. Felettesei is ferde szemmel néznek rá származása miatt. Amikor felmerül a gyanú, hogy valaki titkos iratokat adott el a németeknek, szinte mindenki őrá gondol. A belső
vizsgálat már célirányosan Dreyfus bűnösségét próbálja alátámasztani. Nem csoda hiszen tagjai között ott ül az igazi áruló: Walsin-Esterházy kapitány és segítője, Henry őrnagy.

A közvélemény megéljenzi az ítéletet. Családja és védőügyvédje mindent megtesz, hogy bizonyítsák Dreyfus ártatlanságát. Amikor felajánlják Dreyfusnak, hogy legyen öngyilkos, csak ennyit mond:
„Ártatlan vagyok. Nem ölöm meg magam. Élni akarok, hogy bebizonyítsam ártatlanságomat. Ezért elégtételt kell kapnom.”

A per után továbbra is információk szivárognak ki a
vezérkartól. Picquart alezredes, a hírszerzés tisztje hosszú vizsgálat után rájön, hogy a dél-amerikai „Ördög szigeten” fogva tartott kapitány nem lehetett kém. A hadbíróság döntő bizonyítékának tartott „D” monogramú levélről bebizonyítja, hogy hamisítvány. Picquart eljuttatja jelentését feletteseinek: „A
Dreyfus-ügyet hallatlanul felületesen kezelték, előre elhatározták Dreyfus bűnösségét, és semmibe vették a törvényt. A Dreyfusnak felrótt bűncselekményeket egy Walsin-Esterhazy nevű tiszt követte el.”

A hadsereg vezetői mégis az ügy eltusolása mellett döntenek. Picquart alezredest letartóztatják. Az igazi bűnös Walsin- Esterhazy-t felmentik.

Ezzel párhuzamosan folyik a per-újrafelvételi kísérlet, immár polgári bíróság előtt. A L’Aurore”-ben Emile Zola, a neves regényíró „J’Accuse!” – Vádolom! címmel tiltakozó írást közöl,
melyben leírja a Dreyfus-ügy valódi hátterét. Részletesen elemzi a vezérkar , a bíróság és a hadügyminiszter felelősségét. A lap szerkesztőjét, Georges Clemenceau-t és Zolát rágalmazás miatt
bíróság elé állítják. Az író erkölcsi állásfoglalása és bátor kiállása felbőszítette a közvéleményt. Párizsban rendőröknek kellett megvédenie Zola házát a csőcseléktől. A vidéki városokban a zavargások zsidók elleni pogromokba csapnak át. Már nem Dreyfusról,
hanem az emberi szabadságjogokról van szó.

Zolát egyévi börtönre ítélik.

A latin-amerikai szigeten, a kunyhója ágyához láncolt Dreyfus mit sem tud az egészről. Naplót ír szenvedéseiről. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek. Henry alezredes, aki részt vett a Dreyfus elleni bizonyítékok hamisításában, bevallja tettét és öngyilkos lesz. Ágy végre 1899-ben sikerül a perújrafelvétel.

A botrány tovább dagad. Tárgyalás közben rálőnek Dreyfus ügyvédjére. A bíróság ismételten bűnösnek mondja ki Dreyfust, de az enyhítő körülményeket figyelembe véve csak tíz évet kap.

A kapitány lelkileg és testileg összeroppan.

Viktória királynő megdöbben az ítélet hallatán és reményét fejezi ki, hogy a vádlottnak lesz lehetősége igazságosabb bírákhoz fellebbezni. „Franciaország elkövette az évszázad bűnét.”- írja az angol Harper’s magazin. Amerikától Oroszországig végigsöpör a
felháborodás vihara.

A nemzetközi nyomás és a belpolitikai változások hatására az új kormány amnesztiát ad Dreyfusnak, de a Francia Legfelsőbb Bíróság csak 1906-ban menti fel az összes vádpont alól. Megkapja a legmagasabb francia kitüntetést, a Becsületrendet. Tiszti rangját
is visszanyeri. Alezredesként végig harcolja az I. világháború legvéresebb csatáit. Kitüntetik a tiszti-kereszttel. 1935-ben hal meg.

Maga Dreyfus évek múltán így írt az Ügyről:
„Egyszerű tüzértiszt voltam, akinek tragikus tévedés folytán derékba törték a karrierjét. Dreyfus, az igazság zászlója nem én voltam. Ezt az alakot önök teremtették.”