Forrás: Magyar Hírlap

Riport

Példás rendben zajlott le péntek este Kiskunlacházán az egy hete brutálisan meggyilkolt tizennégy éves kislány emlékére tartott felvonulás. Az erős rendőri biztosítás mellett, fáklyákkal és gyertyákkal tüntető többezres tömeg pártállástól függetlenül tiltakozott az erőszak, a szaporodó roma atrocitások ellen. Az áldozat családjával mélyen együtt érző egyetemista roma fiú – tartva az esetleges provokációtól, ezért a megemlékezőkhöz nem csatlakozott – lesújtó véleményt mondott a kiskunlacházai és az országos cigány vezetőkről, akiknek többsége szerinte nem a békés együttélésben, hanem az indulatok szándékos gerjesztésében érdekelt. A feszültséget tapintani lehet a Pest megyei nagyközségben, s félő, hogy akárki is követte el a szörnyű bűncselekményt, a vihar egy szikrától is kitörhet.

Az egy hete brutálisan meggyilkolt 14 éves, kiskunlacházai gyereklány emlékére ezrek gyújtottak gyertyát és fáklyákat pénteken a Pest megyei nagyközségben (Fotó: Béli Balázs)

Nyomdafestéket nem tűrő jelzővel illette H. Aladár harmadéves roma egyetemista – ahogy ő mondta, Kiskunlacháza környéki lakos – az országos cigány vezetőket. A fiatalembernek lesújtó véleménye van a Budapesthez közeli nagyközség roma elitjéről is. A településen hosszú ideje nincs kisebbségi önkormányzat – mindez arra vezethető vissza, hogy két helyi család “még Mária Terézia uralkodása alatt összeveszett egy csirkén, s azóta képtelenek megegyezni egymással, ennek hiányában pedig nem lehet szabályos, helyesebben normális választást tartani”. Az ELTE-n tanuló fiatalember azt is furcsának tartotta, hogy ma Magyarországon egy államtitkár nagy nyilvánosság előtt abban bízik és reménykedik, hogy az utóbbi időben a kisebbségek ellen elkövetett támadások mögött etnikai indíttatás áll. Szerinte mindez már-már ördögi, mert az ilyen, illetve az ehhez hasonló kijelentések tanult, egyetemet végzett ember szájából csak arra jók, hogy a szükségtelen indulatokat tovább fokozzák. A diák megdöbbenve mesélte, hogy az eset után a Kiskunlacházára érkező roma potentátok némelyike nem a helyi cigányok összefogásának szükségességéről, hanem az egyik, vezetésre esélyes család melletti tömörülésről beszélt. “Az egész olyan gusztustalan és átlátszó volt, hogy még a rokonaim is, akik, valljuk be, nem a legokosabb emberek, észrevették, hogy kilóg a lóláb” – mondta.

A fiatalember a Magyar Gárda tevékenységét is erős kritikával illette: szerinte az ott tömörülő fiataloknak elképzelésük sincs, miféle, bátran mondható, elképesztő nehézségekkel kell megküzdenie egy-egy cigány fiatalnak, ha ki szeretne törni abból a közegből, ahová született. A gárdások többsége a sorstársai lakta telepeken csak azt akarja észrevenni, amit jónak, helyesebben rossznak lát. “Javaslom, látogassanak el egyszer Tomorra, s nézzék meg, milyen csodák történnek ott” – mondta, majd a menet távozása után gyertyát gyújtott az áldozatért.

A demonstrációhoz, amelyen szerény becslések szerint is legkevesebb háromezer-háromezer-ötszáz ember vett részt, pártállástól és világnézettől függetlenül csatlakoztak az emberek. Jól mutatta mindezt, hogy egy helyi, MSZP-barátsággal még a legnagyobb rosszindulattal sem vádolható vállalkozó együtt gyalogolt – s amire talán már évek óta nem volt példa, normális hangnemben beszélgetett – egy közismerten baloldali érzelmű közalkalmazottal. A két embert vélhetően a saját gyermekeik iránti aggódás hozta össze. Felváltva dicsérték a képviselő-testület döntését, amely szerint a jövőben kiskorú este csak felnőtt kíséretében vehet részt közösségi rendezvényeken. Nevét egyik sem akarta elárulni – mint mondták, “önök hazamennek, de nekünk továbbra is itt kell élnünk”.

Az emlékező menet egyik legjelentősebb eredményének talán éppen a párbeszéd megindulása nevezhető. A helyi és távolról érkezett polgárok a csaknem kétórás sétán ismét egymás felé fordultak, s ráébredtek, hogy az őket elválasztó, kívülről, mesterségesen közéjük emelt falak, felülről szított ellentétek valójában mennyire jelentéktelenek az olyan, hagyományos értékek, mint a család, a biztonság, a szeretet és a félelem nélküli lét mellett. Mindezt egy Jobbik-szimpatizáns fiú úgy fogalmazta meg, nem csak e szomorú apropó okán kellene találkoznunk, s ha többet polemizálunk, jobban megismerjük egymást. A gyilkossággal sokan romákat vádolnak – igaz, tegyük hozzá, a többség inkább megvárja a nyomozás eredményét, mint hogy felelőtlenül nyilatkozzon.

A félelem egyébként szinte szó szerint tapintható a nagyközségben. Kiskunlacházán ugyanis az elmúlt években sajnálatosan megszaporodtak az erőszakos cselekmények, amelyek többsége egyértelműen a roma közösséghez köthető. Ezt a szomorú tényt kérdésünkre a polgármester, Répás József is megerősítette. Az elöljáró képmutatónak és demagógnak nevezte a roma vezetőket, akik távolról, Budapestről akarják megoldani ezt a problémát. “Jöjjenek ide közénk, s próbáljanak meg itt élni” – hangoztatta nagy tetszést aratva a menet indulása előtti beszédében. Az önkormányzat állandó rendőrőrs felállítását szorgalmazza, s vásárol egy második autót a polgárőröknek.

“Mélyen együtt érzünk az áldozat rokonaival, ezért jöttünk el” – mondta Mészáros Imre, a menetben megjelent Gój Motoros Egyesület elnöke. A szervezet vezetője szerint az ehhez hasonló brutális bűncselekmények visszaszorítását csak a Btk. szigorításával lehet elérni, de szükséges a polgárőrség jogosítványainak érezhető erősítése is. Tűrhetetlennek nevezte, hogy gyilkosok tíz-húsz évet, s nem életfogytiglant kapnak. “A magyaroknak alsóbbrendű, gyakorta megbélyegzett állampolgárokként kell élniük saját hazájukban, aki pedig felszólal ez ellen, arra a zsiványok rögvest rásütik a rasszizmus, a kirekesztés bélyegét. Ma még, Istennek hála, mi vagyunk többen, s valakinek végre ki kellett mondania, hogy elég volt ebből, a roma erőszakból” – reagált a polgármester szavaira Mészáros Imre. Egyesületük százezer forinttal támogatta a meggyilkolt kislány családját.

A megemlékezők menete a gyilkosság helyszínén ért véget.

Lázin Miklós András

Comments are closed.