Forrás: Magyar Hírlap

Zonda Attila

Ma már, hála a jó istennek és az elszánt magyar embereknek, van Magyarországon, aki Gyurcsány Ferenc körme alá nézzen. Meg is teszik ezt úgy, ahogy kell, már kitapintható a szabad magyar véleménynyilvánítás. Mégis, ha úgy tetszik, idegenlégiósként a kutyabőrös, székely nemesi ivadék próbál beállni a sorba, mert úgy látja, hogy Magyarországot nem egy igazi, választott kormányfő, hanem magyarellenes, globalizációs érdeket kiszolgáló helytartó vezeti. A megbízója nem egy etnikum, nem egy politikai párt, hanem egy tőlünk rettegő globális szervezet. Természetesen a demokrácia szabályai között választották őt meg, és rá szavaztak azok a magyarországi kisebbségiek, akik Magyarországot, ha már nem kisebbnek, de gyengébbnek szeretnék látni, és azok a védtelen, megtévesztett nemzettársaim, akik nagyobbrészt anyagi okokból földi sugárzású televíziót néznek.

Az olyanok, mint például Marika néni. Szoba-konyhás, kicsi, vályog parasztházához képest elég szép nyugdíja van, de a parabolán még spórol. Egyszer – egy esti sétám alkalmával – behívott egy kávéra. Az ő kedvéért este is megittam. Beszélgettünk politikáról és mindenről. Elmesélte szegény Marika néni, hogy a székesegyház gyóntatója elől fordult meg és nem gyónt meg, mert az ifjú pap, aki éppen akkor akart beöltözni a gyóntatáshoz, a Magyar Gárda viseletéhez hasonló, fehér-fekete öltözetet és fűzött, száras bakancsot viselt.

“Megijedtem tőle, attól a szörnyűtől, mert a televízióban annyi szörnyűséget mondanak róluk, és hogy azok még masíroznak is. Valami gárdának hívják őket” – mondta Marika néni.

“Magyar Gárdának” – feleltem neki.

Nem volt könnyű megszólalnom, és a szememből szikrázó dühöt és elkeseredést úgy próbáltam elrejteni, hogy fölfelé néztem. Milyen jól tettem! Föntebb, a szoba falán egy képet pillantottam meg, amelyen – gondolom – Marika néni édesapja és édesanyja volt szorosan egymáshoz bújva. A felvétel még akkor készült, amikor az ő szeretett édesapja önkéntesként bevonult a magyar haza védelmére a honvédséghez. A hasonló viselet okán meg is kérdeztem Marika nénit, hogy az a berámázott kép az nem a Magyar Gárdától van-e. “Nem – mondta -, de az én drága édesapám is tényleg azt a viseletet hordta, mint a fiatal pap és a gárdisták.”

A december 5-i pofon után kijózanodtunk, és beláttuk, hogy egy jó ideig jegeljük a magyar parlament magas tornyát, és tekintetünket inkább egymás felé fordítjuk. A székelyek abban mégsem reménykedhetnek, hogy Göncz Kinga külügyminisztert behívatja Gyurcsány Ferenc az irodájába, és azt mondja: “Kinga, menj el Bukarestbe, és mond meg Basescunak, hogy csináljon már valamit a székelyek autonómiájával, mert ha nem, velem gyűlik meg a baja!” És Göncz Kinga feltűri az inge ujját, és elindul Bukarestbe. Reszkess, Traian (Basescu)! Göncz Kinga beront, és a székelyföldi magyarok autonómiájának érdekében elkezdi döngetni az asztalt.

Soha az életemben, egy órát sem tanítottak iskolában nekem magyar történelmet, de volt ahhoz elég erős szenvedélyem, hogy összegyűjtsem ismereteimet. Azt is tudom, hogy a magyar történelemben többször volt Buda elesve, mint nem, és mi mégis itt vagyunk.

Most, a Megváltó születésére várva, mégis azt mondom: dicsérjük az Urat! Az igazi magyar rendszerváltáshoz szakítás kell Gyurcsány Ferenccel, az ő népnyúzó megszorításaival és nemzetrontó külpolitikájával. Ha már nem tetszettünk forradalmat csinálni, akkor mindannyian a zsigereinkben kell hogy érezzük a változás szükségességét. Aki lakásában négy pulóverben tölti el a telet, talán egyet fog érteni Horn Gábor elhíresült mondatával. Nem azzal, amit tesz, hanem azzal, amit mondott, amikor a miniszterelnöknek megjelölte az irányt.

Amikor majd elmegy oda, ahova Horn Gábor küldte, semmilyen gárda sem kell, mert a magyar emberek védelme nem civilszervezetek hatáskörébe tartozik, amelyeknek semmiféle, törvény által biztosított hatáskörük nincs. Ez a feladat az EU legmagasabb adóterhéből fizetett magyar közalkalmazottaké.

Akkor majd Marika néni is nyugodtan meggyónhat. Gondolom, semmiség az egész, talán annyi, hogy az egyik este az imájába belealudt. Mert az, hogy fél a fehér inges, fekete nadrágos masírozóktól, nem az ő bűne, hanem a helytartóé. Neki viszont annyi bűne van, hogy Magyarország összes székesegyházának összes fiatal és öreg papja sem tudná föloldozni alóla.

Comments are closed.