Boldog, aki olvassa
„Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra, Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.”
(Zsidókhoz írt levél 2:1-4)
A fent idézett szentírási szakaszban a levél írója éber magatartásra figyelmezteti a hívőket. Az alkalmazott szó egy képet villant fel: ügyelni, figyelni, az értelmet felcsigázni, sőt jelenti a világi irodalomban „a hajót a kikötőbe vezetni”. A másik kulcsszó jelentése: elmellőz, mellette elcsúszik, elsodor. A kép jelentése ez: az Isten beszédére, Jézus Krisztus igéjére nem figyelő ember olyan, mint az a hajó, amely a kikötő helyett a pusztulásba rohan (Luther). Az élet tele van veszélyekkel, amelyek nemcsak az emberen kívül léteznek, hanem benne is ott lappanganak. Mily veszélyes örvényeket tud kavarni a gonosz szív! Az ember számára ebben a helyzetben a legfontosabb Isten igéje. Aki Krisztus beszédének igénye alól kivonja magát, veszedelembe kerül. A kísértések között élő hívő számára van segítség: Jézus Krisztus. Megment és megszabadít úgy, hogy mellénk áll. Adja szent Igéjét, amellyel eligazít. A figyelmezésnek, vigyázásnak állandónak kell lennie.
A vigyázás elmulasztásának következményeiről beszél az ige, először az embernek a törvénnyel szembeni mulasztása következményeiről szól, hogy annál erőteljesebben rámutathasson az utolsó időben, Jézus Krisztus által mondott Igével szembeni mulasztásunk következményeire. A következtetés nyilvánvaló: hogyha az angyalok közvetítésével adott beszédnek (a törvénynek) ilyen nagy tekintélye van, mennyivel nagyobb annak a beszédnek tekintélye és hatalma, amit Isten az ő Fia, Jézus Krisztus által jelentett ki.
Az üdvösség hatalmas, mert szerzője Jézus Krisztus, aki nagy árat fizetett érte, és mert a bűn és halál nagy és erős hatalmából szabadít ki. Az üdvösséggel lehet nem törődni! El lehet hanyagolni. Nem csak a nagy bűn jelent kárhozatot – veszélyben vagyunk akkor is, ha közömbösek vagyunk. Az üdvösséget először Jézus Krisztus hirdette, vele kezdődött. A törvényt is Krisztus adta ugyan, de személye benne annyira homályban volt, hogy a legélesebb szem is csak mintegy fátyolon át láthatta őt (Kálvin). Az Ótestamentum törvénye „erőtelen és haszontalan”, az ember nyomorúságát nem szüntette meg, sőt még inkább nyilvánvalóvá tette. Az üdvösség és Jézus Krisztus beszéde a legszorosabb kapcsolatban van.
Az igehirdetés az a hatalmas eszköz Isten kezében, amely által az üdvösséget minden időben munkálja. Az ige eredetiségét és tisztaságát az áthagyományozás biztosítja a Szentlélek munkája nyomán. Az apostolok nemcsak meghallották az Úr Jézus beszédét, hanem tovább is mondták. Az Ige hallgatói egyúttal hirdetői is annak. Ezzel kapcsolatban fontos megértenünk, hogy az igehirdetés hitelessége és eredményessége nem a továbbmondó személyében, hanem magában az Igében van. Az Ige bizonyítja önmagát igaznak és győzi meg a hallgatókat.
Isten az Ige hallgatóját és továbbmondóját nem hagyja egyedül. Nem társat ad neki, hanem maga társul hozzá. Az emberi bizonyságtétellel együtt történik az Isten bizonyságtétele. Az igehirdetés mindig történés, és természetét e szavak jellemzik: csoda, jel és erő. Az üdv üzenete és a csodák minden időben együvé tartoznak. Hogy mikor és milyen mértékben esemény az igehirdetés, az sohasem az Ige hirdetőjétől függ, hanem Isten Lelke munkájától és az Ő akaratától.
Figyeljünk tehát még jobban az Úr Jézustól hallottakra – a hirdetett és olvasott Igére -, s akkor nem sodortatunk el sem kísértésektől, sem különböző tanítások szelétől, hanem életünk hajója biztosan befut a mennyei kikötőbe!
Kolozs Nagy János baptista újságíró, a Protestáns Újságírók Szövetségének tagja
