Forrás: Népszava

Píszí, akarom mondani, PC, political correctness, így nevezik nemcsak Amerikában, hanem manapság mindenütt a világon azt az elvet és gyakorlatot, amely megkívánja a közélet szereplőitől és a médiától, hogy mindig körültekintően, önmérséklettel, társadalmi, etnikai csoportokat és benne az emberi méltóságot semmiképp nem megsértve beszéljen, írjon, szólaljon meg. A píszí nem tiltás, nem korlátozás, nem törvény, hanem a társadalom józan önkorlátozása a kölcsönös megértés és az együttműködés jegyében, a konfliktusok elkerülése érdekében.

Ha létezik píszí, akkor mindenki tudatában van annak, hogy mit nem szabad kimondani, és nem is teszi. Ha pedig valaki mégis, egyöntetű a közvélemény azonnali felháborodása. Igaz, az Egyesült Államok sem píszível a szájában született, tudjuk, hogy volt ott rabszolgaság meg polgárháború, és azt is tudjuk, hogy Martin Luther Kingnek is meg kellett halnia, mielőtt minden megváltozott volna, de néhány évtizeddel később mégiscsak odajutottak, hogy Barack Hussein Obamát választották meg elnöknek. Fantasztikus. A píszí győzelme.

Miért gondolom ezt? Mert ha az amerikai társadalomban továbbra is lenéznék, diszkriminálnák, elkülönítenék a színesbőrűeket, akkor természetesen lehetetlen lett volna, hogy a választók többsége megbízzék egy feketében. Rasszizmus természetesen továbbra is van Amerikában, nyíltan azonban senki nem merészeli mondjuk a feketék által elkövetett bűncselekményeket négerbűnözésnek nevezni. Ha valaki megtenné, azonnal ki lenne közösítve. Holott 15-20 éve még kellett egy kis bátorság ahhoz, hogy egy fehér sétálni menjen Harlembe, és ma is vannak olyan lepusztult negyedek az amerikai nagyvárosokban, ahol főleg színesek élnek, és ahol az átlagnál jóval több a munkanélküli, a drogos, a bűnöző. Az amerikaiak azonban rájöttek (talán a keserű tapasztalatok miatt inkább rádöbbentek) arra, hogy a szerencsétlen lecsúszottakat segíteni kell a fölemelkedésben. A feketékből ugyanis nem azért lesz (lett) viszonylag sok bűnöző, mert ők olyan fajta népség, amely nem szeret dolgozni, viszont boldogan lop, rabol és gyilkol, hanem mert olyan helyzetbe szorult, ahonnan sokak számára nincs kitörési lehetőség. Ha megteremtik nekik az oktatási és aztán a munkába állási lehetőségeket, akkor ledolgozhatják több évszázados hátrányukat. Ehhez kellett az iskolabusz-rendszer, amellyel többnyire megszüntették az oktatási szegregációt, elkülönülést, valamint a pozitív diszkrimináció, amellyel állami előnyt adtak a hátrányos helyzetűeknek az egyetemektől a munkahelyekig. És kellett hozzá Hollywood, amely évtizedek óta ontja a kisebbségek (feketék, latinok, zsidók) egyenrangúságát sugalló filmek és tévésorozatok ezreit, megteremtve így a könnyebb beilleszkedés és a társadalmi együttműködési normák kulturális és érzelmi feltételeit.

Nálunk ezzel szemben nincs píszí. Annyira nincs, hogy a jobboldali értelmiségi elit egy része még nyíltan is ellenzi, mondván, hogy ez ellentétes a szólásszabadsággal, és a régi öncenzúrára emlékeztet. A jobboldali média – egy ideig talán érthető, megszületése utáni eufóriájában – kifejezetten tobzódik a political incorrectness-ben, és rendre olyan durva, gyűlöletteli szavakat, kifejezéseket, megbélyegzéseket használ az ellenfelekkel szemben, amilyeneket Nyugaton csak a legszélsőségesebb, útszéli irományok szerzői. Ha cigányok követnek el bűncselekményeket, akkor abból mindjárt cigánybűnözés lesz, ha nem tetszik a szocialista kormány, akkor bezzeg a baloldal mindig ráront nemzetére. És ha már ezt a példát idéztem, akkor ezzel arra utalok, hogy a média nem magától lett ilyen, hanem erőteljes politikai ösztönzésre. Ez a szélsőséges hangvételű magyar közéleti műsor ugyanis nem jöhetett volna létre a Fidesz nélkül. Nem ők találták ki, természetesen, hiszen ezt a hangot, a gátlástalan gyűlöletkeltést a magyar szélsőjobb gyakorolta parlamenten kívül, majd belül, ám általánosan elfogadottá akkor lett, amikor a magát mérsékelt jobbközép pártnak tételező Fidesz is átvette és sajtóján keresztül bátorította. Ha a Fidesznek és a hozzájuk közel álló médiának szabad, akkor miért ne volna szabad az átlagembernek? A példa ragadós.

Most aztán ott tartunk, hogy minden jel (bár egyelőre rendőrségi bizonyítékok nélküli jel) szerint Magyarországon elkezdődött a cigányok módszeres fizikai megfélemlítése. Félkatonai szervezetek sorakoztak föl, és faji, szélsőnacionalista üzenettel masírozzák végig az országot. És még jó, ha csak masírozzák… Az úgynevezett mérsékelt jobbközép pedig ezt szinte szó nélkül figyeli, és ha némelykor egy-egy feddő szó is elhagyja ajakát, mindjárt következik két másik, amellyel a baloldali kormányt támadja, hogy valójában ő az igazi bűnös, mindennek ő az oka. Miközben a mindannyiunkra leselkedő veszély napról napra nő. A szélsőjobb nemcsak a belső ellenségeket szúrta ki magának, hanem a külsőket is. Kivonul Szlovákiába is, ha kell, azzal az egyértelmű üzenettel, hogy az a föld ott a miénk, nekünk történelmi jogunk van hozzá, a szlovákoknak viszont nincs. A Fidesz pedig a magyar kormányt hibáztatja, amiért nem védi meg a szélsőséges provokátorokat az egyébként valóban nem indokolható durva rendőri választól, holott minden felelős magyar politikai erőnek az volna a kötelessége, hogy a területi revíziót nyíltan követelő szélsőséges nacionalistákat állítsa meg és szigetelje el. Hogy a társadalom erre fogékony része ne hihesse azt, hogy Trianon visszacsinálható, és hogy az akkori igazságtalanság mai fölemlegetése a magyar igazság. Nem, ez a tragikus veszélyekkel fenyegető magyar hazugság.

Píszí kellene tehát ahhoz is – a politikában és a sajtóban egyaránt -, hogy ezt egyértelműen érzékeltessék a magyar társadalommal. Hogy ne lehessen cigányveszéllyel riogatni, román-, szlovák- és szerbellenességgel fölizgatni az embereket. Ellenkező esetben ugyanis Magyarország a vesztébe rohan. Ha a cigányság kiközösítése, megbélyegzése, fizikai megfélemlítése és támadása elfogadottá, megtűrtté és mindennapossá válik, akkor itt valóban polgárháború lesz, mert biztosra vehető, hogy a romák előbb-utóbb szintén erőszakhoz folyamodnak. Ha pedig hagyjuk, hogy egyesek nyíltan és folyamatosan provokálják szomszédainkat, akkor hamarosan olyan helyzetet teremtünk, amelyben a határon túli magyarok lesznek a legsúlyosabb kárvallottak, de egyúttal Magyarország is újra az európai büntetőpadra kerül. A legsúlyosabb következményekkel.

Tessék már megérteni: európai (és amerikai!) módon kell beszélni, írni, politizálni, ha már európai módon gondolkodni nem tudunk. Különben Ruanda lesz itt, mire az új vezér fehér lovon bevonul. És az Egyesült Államok elnöke soha nem fog vele kezet fogni.

Bolgár György

Comments are closed.